„Jó lenne, ha a mellrákkal nem csak októberben, kampányszerűen foglalkoznánk” – Interjú dr. Dank Magdolna onkológussal

–

Két-három hónappal ezelőtt erős emlőfájdalmat éreztem a menstruációm alatt, a melleim hiperérzékennyé váltak, feszültek, és egy duzzanatot is ki tudtam tapintani. A menstruációm befejeztével viszont a panaszok is megszűntek, így nem tulajdonítottam a dolognak nagy jelentőséget. Aztán a következő hónapban ugyanez megismétlődött. A harmadikban pedig a menzeszem előtt bő egy héttel folyamatos fájdalmat tapasztaltam, sokkal erősebbet, mint korábban, és a duzzanat megint ott volt. Megijedtem. Mivel nem akartam várni, hogy mikorra kaphatok beutalót és időpontot a háziorvostól, illetve a járvány okán a magam és a dolgozók érdekében nem megyek a feltétlenül szükségesnél többször egészségügyi intézménybe, elkezdtem magánrendelőkbe telefonálni, hogy időpontot kérjek emlőultrahangra. Többhetes várólista volt, mire nagyjából a hatodik helyen azt tudták mondani, hogy két nap múlva fogadnak. Már csak azért is szerettem volna túlesni rajta, mert tudtam, a menstruációm előtt vagy alatt nem kapnánk pontos eredményt, hiszen olyankor gyakran megduzzadnak a nyirokcsomók.

A vizsgálatra elkísért a barátom. Amíg el nem indultunk, nem is izgultam, megszoktam, hogy mindig egyedül járok orvoshoz, csupán egy nagyon kedves gesztusnak véltem, hogy felajánlotta, hogy eljön velem. Aztán, amikor felvettem a kabátom, hirtelen összeszorult a gyomrom, elkezdett lüktetni a fejemben a gondolat: mi van, ha valami baj van? A családban mellrákos nem volt ugyan, de a szüleim rákban hunytak el. Igyekszem ezen nem rágódni, és attól tartani, hogy vajon ez milyen genetikai szorzót jelent az esetemben, de azért amikor az ember elindul egy vizsgálatra, óhatatlanul belehasít az ebből fakadó félelem. A villamoson már folyt a könnyem, és végtelenül hálás voltam, amiért nem egyedül kell ezt végigcsinálnom. Valószínűleg az ijedség mellett a felismerés indított meg ennyire, hogy végre van kire támaszkodnom egy ilyen helyzetben. A vizsgálat aztán hamar megvolt, kiderült, hogy

mindkét mellemben egy-egy egycentis, és több aprócska ciszta van, ez okozza a fájdalmat. Egyelőre nincs vele teendő,

E-vitamin- és ligetszépekapszula-kúrát, illetve a kávéfogyasztás mérséklését javasolták, fél év múlva kontroll, ha pedig a panaszok fokozódnának, akkor leszívják a cisztákból a folyadékot. Megkönnyebbültem. Mindamellett ez az eset rávilágított, hogy ha nagyobb bajom is lenne, abszolút tanácstalan lennék a tekintetben, hogyan tovább. Harminc se vagyok, semmilyen szűrővizsgálatra nem kötelező járnom, tehát fogalmam sincs, milyen lehetőségeim vannak, ha nem figyelem a testem, és nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ki tudom fizetni a magánvizsgálat árát.

Többek között ezekre a kérdésekre szerettem volna választ kapni, amikor felkerestem dr. Dank Magdolna onkológust. A doktornő rávilágított arra a figyelemfelkeltő tényre, hogy

ma Magyarországon minden nyolcadik nő válik emlőrákban érintetté élete során. Éppen ezért nem győzi hangsúlyozni, hogy rendkívül fontos a rendszeres önvizsgálat, hogy a lehető legkorábbi stádiumban felfedezzük a problémát.

Ne csak októberben foglalkozzunk a mellrák kérdésével!

„A médiának óriási szerepe van abban, hogy ne csak kampányszerűen beszéljünk az emlőrákról.

Annyira sokszor kellene a témát érinteni, hogy a csapból is ez folyjon, és az emberekbe szó szerint beleivódjon, hogyan kell saját magukat megvizsgálniuk,

mi a szűrővizsgálatok menete, hogyan zajlik a mintavétel. Nagyon fontos lenne, hogy a fiatalok a saját korosztályuktól, a saját felületeiken, a saját nyelvükön halljanak a mellrákról. Akár TikTokon, vloggerektől, bloggerektől. Jó lenne, ha egyenesen trendivé válna, hogy valaki profi módon meg tudja vizsgálni a saját mellét, a fiúk pedig ugyanígy elsajátítanák a herevizsgálat lépéseit. Ezen felül kiemelkedő szerepük van a közösségi hangadóknak, akik ki mernek állni, és az egyéni példamutatás és felvállalás révén sokakat ösztönöznek a szűrővizsgálatok látogatására.”

A doktornő kiemeli, hogy az oktatásban is nagy szerepet kellene kapnia a rákedukációnak, a Semmelweis Egyetem is készített egy rendkívül hasznos oktatóvideót, amelyből megtudhatjuk a helyes mellvizsgálat lépéseit. Dank Magdolna szerint az is jó útja a fiatalok tájékoztatásának, ha az egyetemek medikákat küldenek a középiskolákba, hogy a témáról beszéljenek, hiszen korban ők állnak legközelebb ahhoz a generációhoz, amelynek tagjait a megfelelő információval kellene ellátni, hogy a saját mellük vizsgálata rendszeres rutinná váljon.

Hogyan vizsgáljuk meg magunkat?

Az emlők kontúrját, állagát, tapintását, rendkívül sok tényező befolyásolja, például a ciklusunk, vagy az, hogy szedünk-e fogamzásgátlót, így mindenkinek fontos megismernie, kitapasztalnia a saját mellének struktúráját, működését. Annak érdekében, hogy nyomon követhessük a testünkben történő változásokat az alábbi lépéseket kövessük:

1. Minden hónapban a menstruációnk befejeződése utáni egy-két napban végezzük el az önvizsgálatot.
2. Álljunk a tükörrel szemben, és lassan emeljük fel mindkét kezünket a fejünk fölé, és vizsgáljuk meg, hogy ránézésre van-e a mell kontúrjában változás, nincs-e a korábbihoz képest méret- vagy formabeli eltérés, nem látunk-e behúzódást, esetleg nem tapasztaljuk-e a vénák kidomborodását.
3. Ne csak a testünk többi részén helyezzünk hangsúlyt a bőrápolásra, hanem a mellünk felszínét is vizsgáljuk meg, hogy nem látunk-e rajta kivörösödött részt, ráncokat, gödröket, pikkelyeket, bőrvastagodást, narancsbőrt, amit eddig korábban nem figyeltünk meg. A bimbóudvar körüli ekcéma lehet teljesen ártalmatlan, de sok esetben mögötte már karcinóma, azaz rákos sejt fedezhető fel.
4. A hirtelen tapasztalt váladékozás és a befordult bimbó (nem azoknál, akiknél a születéskori állapot is ez) is szintén intő jel lehet.
5. Mindkét mellünket vizsgáljuk meg, enyhén tapogassuk körbe alulról és felülről is, így a mirigyes állományt mérhetjük fel. Fontos, hogy a mellimplantátummal élő nők ugyanúgy végezzenek rendszeres önvizsgálatot!
6. Ezután körkörös, laza mozdulatokkal, kívülről befelé, a bimbóig haladva vizsgáljuk meg mindkét mellünket.
7. Majd a hónalj körüli területeket vizsgáljuk meg, mégpedig úgy, hogy az egyik karunkat a fejünk fölé helyezzük, a másikkal pedig a hónaljárkot és a mell oldalsó részét vizsgáljuk meg.
8. Ha duzzanatot, csomót, kinövést, állandó fájdalmat és hőérzetet tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz!

Éljünk a szűrővizsgálatok lehetőségével!

A 45 és 65 közötti nőket rendszeresen hívják ingyenes szűrővizsgálatra, a doktornő szerint ezzel mindenképp érdemes élni, ugyanis

a mammográfia képes olyan elváltozásokat is kimutatni, amelyek még a szakorvos által sem kitapinthatók.

Mint mondja, folyamatosan napirenden van a szűrőprogram kiterjesztésének kérdése. Az epidemiológusok azt vizsgálják, hogy a különböző korosztályokban milyen arányban van jelen egy-egy betegség, és sokáig úgy tűnt, hogy a 45 és 65 év közötti nők a legveszélyeztetettebbek, viszont a számok lefelé és felfelé is emelkedő tendenciát mutatnak, így a szakemberek szorgalmazzák, hogy a szűrőprogramot terjesszék ki a 40 és 70 év közötti nőkre.

Ha bármilyen elváltozást tapasztalunk, azonnal keressük fel a háziorvosunkat, a nőgyógyászunkat vagy egy belgyógyászt, ők a vizsgálat után a megfelelő szakorvoshoz irányítanak bennünket tovább. A 40 év alatt nők számára első körben az ultrahangvizsgálat javasolt, hiszen

az ultrahang esetében – a mammográfiával ellentétben – nincs röntgensugár, ezáltal jobban alkalmas a ciszták, lágy részek vizsgálatára.

A mammográfiát 40 év felett alkalmazzák többnyire, a vizsgálathoz szükség van valamilyen „kontrasztra”, ami ez esetben a zsír, ez ugyanis az idő előrehaladtával felszaporodik az emlőkben. A vizsgálat révén az egészen apró, tűszúrásméretű elváltozások, az úgynevezett mikrokalcifikációk is kimutathatók, amelyek tapintás útján nem észrevehetők, még a szakorvosok számára sem. Ha az ultrahang vagy a mammográfia valamilyen elváltozást mutat, további vizsgálatok következnek, biopszia, majd a daganatos betegek ellátását végző rendelések. 

 

Ideje lenne leszámolni a tévhitekkel!

A doktornővel arra is kitérünk a beszélgetésünk során, hogy rengeteg rossz beidegződés kapcsolódik az emlőrákhoz, ezeket nagyon fontos lenne kiirtani az emberek fejéből. És itt ismét kitér a média szereplőinek óriási felelősségére, ők ugyanis a kattintásszám növelése érdekében gyakran hangzatos szalagcímekkel riogatják az olvasókat. Az orvos azt tanácsolja, hogy tájékozódjunk hiteles forrásokból, és

ne azért ne járjunk el például szűrővizsgálatra, mert a szomszédasszonyunk azt mondta, hogy az nagyon fájdalmas.

Téves teória, hogy kizárólag a gyermektelen nőket érinti a mellrák kockázata, a háromgyerekes anyákat is sújthatja a betegség. Fontos tisztázni azt is, hogy a gyermektelen, emlőrákkal diagnosztizált nőknek nem kell automatikusan lemondaniuk a gyermekvállalásról. Az emlőrák nem homogén betegség, több különböző biológiai viselkedésű alcsoportja is van, és van ugyan, akinek az ösztrogénfüggő daganata miatt leállítják a menstruációját annak érdekében, hogy a betegség ne hozzon létre áttéteket, de bizonyos idő után van arra lehetőség, hogy engedjék a menstruáció visszatértét, majd a gyermekvállalás után visszatérjenek a hormoncsökkentő terápiára. Természetesen ez minden esetben egyénfüggő, de fontos hangsúlyozni, hogy

a mellrák nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy a beteg nem vállalhat gyereket.

Dank Magdolna további tanácsokkal is ellát: „Jó lenne, ha abból is rendszer válna, hogy a családok beszélgetnek arról, milyen betegségek fordultak elő náluk korábban. A daganatos betegségek és a szív- és érrendszeri elváltozások hátterében nagyon hasonló rizikótényezők állnak, ezeket is érdemes felderítenünk, ahogy azt is, hogy kinek volt magas vérnyomása, infarktusa, ki járt rendszeresen kardiológushoz, milyen mintázatok ismétlődnek, voltak-e korábban anyagcsere-, krónikus légzési betegségek a családban. A felgyorsult élet, a tartósítószerekkel ellátott ételek, a mozgásszegény életmód, a fokozott stressz mind-mind nagyon rossz hatással van az egészségünkre, ezeknek a nagy részét nem tudjuk kiküszöbölni, de a megfelelő stresszkezelést és -feldolgozást mindenkinek el kellene sajátítania.

Manapság nagyon divatos, hogy egységes, mindenkire érvényes recepteket szeretnénk megfogalmazni, de ez rossz elgondolás.

Testileg, lelkileg és mentálisan is más szabályok érvényesek mindenkire, arra kell időt szánni, hogy kitapasztaljuk, kinek mi jelenti a leghatékonyabb megoldást.”

A saját példámon keresztül mindenkinek azt tudom tanácsolni: jobb félni, mint megijedni, és sokkal jobb tudni, hogy minden rendben van, mint folyamatosan félelemben élni. Ha pedig valami baj van, azzal tehetjük a legtöbbet magunkért és a gyógyulásunkért, ha szakemberhez fordulunk, hogy a lehető leghamarabb fény derüljön az eltérés okára.

Krajnyik Cintia

Ha még nem tetted, olvasd el a témával foglalkozó korábbi cikkünket!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Drazen Zigic