Így ismerhető fel a mellrák legkorábban – Az emlőszűrés korszerű diagnosztikája

–

Forrai Gábor rögtön két információval is meglep a beszélgetés elején. Az egyik az, hogy a sokáig annyira hangsúlyozott önvizsgálat ma már nem alapvetés az emlőrák diagnosztikájában.

„Mivel nincs bizonyíték arra, hogy a havi tapintásos önvizsgálat vagy a rendszeres szakorvosi manuális vizsgálat elősegítené a daganat korai felismerését, vagy csökkentené a halálozást, ez az ajánlás ma már kikerült a protokollból. Sőt, akár hamis biztonságérzetet is adhat az, ha valaki nem talál az önvizsgálat során elváltozást a mellében, így megnyugszik, és esetleg nem megy el mammográfiára, amivel pedig egy még egyáltalán nem tapintható daganat kiszűrhető lenne.

Például a meszesedés formájában jelentkező daganatkezdemények akár tíz centiméteres kiterjedésűek is lehetnek úgy, hogy egyáltalán nem tapinthatók. Ma már tehát inkább arra hívjuk fel a nők figyelmét, hogy rendszeresen járjanak mammográfiás szűrővizsgálatra. Emellett ismerjék jól a mellüket, és ha bármilyen változást észlelnek – olyan csomó, váladékozás vagy az emlőt fedő bőr elváltozása, amely két ciklus alatt sem múlik el –, akkor haladéktalanul forduljanak orvoshoz.”

A másik meglepő információ az, hogy a radiológus szerint semmi sem indokolja, hogy az átlagos rizikójú, panaszmentes, negyven év alatti nőket ultrahangvizsgálattal szűrjék.

„Az ultrahang nem egy szűrőeljárás, hanem bizonyos esetekben egy kiegészítő módszer a mammográfia mellett.

Azt ugyanakkor semmiképpen sem helyettesítheti, hiszen a nagyon korai elváltozásokat nem tudja kimutatni, ráadásul ultrahang esetében magas a fals pozitív eredmények aránya is, ugyanis jellegéből adódóan sok olyan képletet is gyanúsnak észlel az emlőállományban, amelyről a mammográfiás vizsgálat egyértelműen el tudja dönteni, hogy nem rosszindulatú. Ez gyakran felesleges aggodalomnak és újabb vizsgálatoknak teszi ki a nőket” – mondja.

Magyarországon a hivatalos ajánlás szerint, panaszmentes esetben minden 45 és 65 év közötti nőnek kétévente el kellene mennie mammográfiás szűrővizsgálatra. Forrai Gábor szerint jól szervezett a szűrőprogram, ugyanakkor, aki teheti, az inkább már negyven év fölött kezdjen el szűrésekre járni, évente menjen, és élete végéig járjon.

„A tömeges szűrések nagyon hasznosak, de hatalmas kapacitás- és pénzigényük van, erőteljesen megterhelik az egészségügyi ellátórendszert, így lehetetlen lenne mindenkinek minden igényét kielégíteni. Ha valaki magasabb szintű ellátást szeretne, mint amihez ingyen hozzájuthat, akkor van lehetősége magánegészségügyi szolgáltatókhoz fordulni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötelező szűrés ne lenne egy korrekt rendszer.”

Sajnos az ajánlások ellenére még mindig sokan ódzkodnak a mammográfiás vizsgálattól a sugárterhelés és az esetleges fájdalom miatt. A fájdalomról van saját tapasztalatom, ugyanis tavaly elmentem életem első mammográfiás vizsgálatára. Számomra semmivel sem volt kellemetlenebb, mint az ultrahang, ahol a vizsgálófejet rányomják a mellre, és azon görgetik. Itt is mindössze egy közepes erősségű nyomásról volt szó, fájdalmat abszolút nem éreztem, és a vizsgálat mindössze tíz percig tartott.

Természetesen ez szubjektív vélemény, de a statisztikák is azt mutatják, hogy a mammográfia a legtöbb nő számára nem jár különösebb fájdalommal. Egy kétszáz nőt vizsgáló tanulmányban a megkérdezettek 72 százaléka alacsony szintű fájdalomról számolt be, és 96 százalékuk azt mondta, nagyjából akkora vagy kisebb fájdalmat tapasztalt a vizsgálat során, mint amire számított. Az viszont fontos, hogy a kisebb fájdalom és a pontosabb diagnózis érdekében is érdemes a vizsgálatot a ciklus elejére, közvetlenül a menstruáció utáni időpontra időzíteni. 

 

A másik gyakori ellenérv a mammográfia kapcsán, hogy a vizsgálat során sugárterhelésnek van kitéve az emberi szervezet,

amely hosszú évek során felhalmozódva valóban enyhén növelheti a daganatos elváltozások kialakulásának esélyét. Ez természetesen minden röntgensugárzásra igaz. Azt azonban tudni kell, hogy sugárzás egész életünk során ér bennünket. Ez többek között a kozmikus háttérsugárzásból és az elfogyasztott ételeinkből ered (a banán például természetes módon előforduló radioaktív anyagot tartalmaz).

Egy mammográfiás vizsgálat során körülbelül 0,4 millisievert sugárdózist kapunk, amely körülbelül hétheti háttérsugárzásnak felel meg. Érdemes tudni, hogy egy oda-vissza út az Egyesült Államokba körülbelül 0,1 millisievert pluszsugárzásnak tesz ki bennünket. 

„Ha tehát egy ilyen mértékű sugárzás már mérhetően káros lenne a szervezetre, az utaskísérők vagy pilóták mind rákosak lennének. Arról nem is beszélve, hogy évről évre fejlődik a mammográfiás képalkotás, így a vizsgálat ma már 30-40 százalékkal kevesebb sugárterheléssel jár, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Azt pedig hangsúlyozni kell, hogy a szűréssel életeket mentünk. A mammográfia előnyei messze meghaladják a minimális kockázatait” – mondja Forrai Gábor.

Egy friss tanulmány szerint a mammográfiás vizsgálaton rendszeresen részt vevő nők 47 százalékkal kevesebb eséllyel halnak meg a következő húsz évben emlőrákban, azokhoz képest, akik nem járnak ilyen szűrésre.

Az amerikai ajánlások szerint legkésőbb harmincéves korára minden nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az ő esetében mekkora a mellrák kialakulásának az esélye

Ezt senki se értse félre: sajnos már az átlagos rizikó is olyan magas – tekintve, hogy az emlőrák a leggyakoribb rosszindulatú daganat a nők körében –, hogy az évenként-kétévenként elvégzett mammográfia minden negyven feletti nőnek elengedhetetlenül fontos lenne. Ha azonban valakinek ennél is magasabb a rizikója, akkor az esetében már szóba jöhetnek kiegészítő vizsgálatok is, vagy gyakoribb szűrés, esetleg drasztikusabb megoldások is.

Az egyik legnagyobb rizikót a mellrákra a BRCA1, illetve BRCA2 génmutációk hordozása jelenti. Annál, akinél jelen van a BRCA1 génmutáció, 55–72 százalék esély van arra, hogy húsz- és hetven-, nyolcvanéves kora között mellrákot diagnosztizálnak nála. Ugyanez a BRCA2 génmutáció esetében 45–69 százalék. Ehhez viszonyítva egy átlagos nő rizikója körülbelül 10-12 százalék.

Akkor ez azt jelenti, hogy mindenki rohanjon genetikai tesztelésre? Semmiképpen sem!

„Az említett két génmutáció valóban nagyobb eséllyel okoz emlő-, illetve petefészekrákot, azonban ritka előfordulásuk – körülbelül minden négyszáz nőből egy hordozza őket – nem indokolja, hogy mindenkit rutinszerűen szűrjenek” – mondja Varga Norbert klinikai genetikus. Ha azonban a családi vagy a saját anamnézis felveti a génmutációk hordozásának gyanúját, akkor szükséges lehet a vizsgálat, és olyankor általában a tb is támogatja. Ilyen az, ha valakinek azonos ágon több nőrokona is szenvedett emlő- vagy petefészekrákban, ha egyenes ági nőrokonánál mindkét emlőben kialakult rosszindulatú daganat, vagy negyvenéves kora előtt állapítottak meg nála emlő- vagy petefészekrákot, illetve, ha valakinél felfedeztek negyvenéves kora előtt emlő- vagy petefészekrákot, illetve ha egyenes ági férfi rokonnál alakult ki mellrák.

Természetesen az is indokolja a vizsgálatot, ha egy egyenes ági rokonnál már kimutatták a génmutáció jelenlétét. A rákos megbetegedések – különösen az említettek – azonos ági családi halmozódása esetén pedig érdemes genetikai konzultációt kérni a rizikóbecslésre.

„A BRCA1 és BRCA2 mellett egyéb génmutációkat is lehet szűrni,

amelyek eltérő eséllyel, de szintén közrejátszhatnak a mellrák kialakulásában. Ezeknek a vizsgálata azonban már csak nagy körültekintéssel indokolt, hiszen éppen azért, mert nem lehet tudni, mennyire növelik meg a rosszindulatú daganat kialakulásának az esélyét, hatalmas stresszt okozhatnak a hordozónak. Mihez kezd valaki, mondjuk, egy olyan információval, hogy az ő esetében egy átlagemberhez képest húsz százalékkal nagyobb esélye van a mellrák kialakulásának?”– mondja Varga Norbert, hangsúlyozva, hogy a genetikai vizsgálatokat mindig egy alapos rizikófelmérő konzultációnak kellene megelőznie egy klinikai genetikussal, és csak az ő jóváhagyására lenne szabad elvégeztetni őket.

Ha valaki bizonyítottan hordozza a BRCA1 vagy BRCA2 génmutációkat, akkor egy genetikai és onkológiai, illetve onkopszichológiai konzultáció keretében alaposan ismertetik vele a rizikót és a megelőző lehetőségeket. Ez lehet egy szorosabb szűrési kontroll – amely gyakrabban, évente történik, és a mammográfia kiegészülhet MRI- és ultrahangvizsgálattal –, de nagyon magas veszélyeztetettség esetén szóba jöhet a mellállomány eltávolítása is.

Egyes tanulmányok szerint szintén fokozhatja az emlőrák kialakulását, ha valakinek úgynevezett denz melle van, azaz a mellszövet nagyobb részét foglalja el a mirigyállomány, és kevesebbet a zsír. Forrai Gábor szerint erről még tudományos körökben is vita folyik, az azonban mindenképpen igaz, hogy a mirigyesebb (azaz denz) mellállományban nehezebb felismerni a daganatot.

„Ha valakinek nagyon mirigyes melle van, az az esetében a mammográfiás vizsgálat közel 90 százalékos hatékonyságát körülbelül 70 százalékra csökkenti. Ilyenkor esetleg érdemes lehet az egy-két évenkénti mammográfia mellé kiegészítő vizsgálatokat is végeztetni, mint az ultrahang, a kontrasztanyagos mammográfia, vagy adott esetben az MRI.

Utóbbi esetében tudni kell, hogy nagyon érzékeny módszer,

a diagnosztikában kiemelt jelentősége van, azonban sok olyan képletet is megtalál az emlőben, amelyekről később kiderül, hogy mégsem rosszindulatú elváltozás. Ez az ultrahanghoz hasonlóan felesleges vizsgálatokat (adott esetben biopsziát, ismételt mammográfiát) és stresszt jelent. Emellett az MRI drága, nehezen elérhető, és általában kontrasztanyag vénás befecskendezése szükséges hozzá. Tehát azt tudom mondani, hogy panaszmentes esetben, szűrőeljárásként alkalmazva még a denz emlő esetében sem teljesen egyértelmű, hogy mik az előnyei és hátrányai a mammográfia mellett végzett egyéb kiegészítő vizsgálatoknak” – mondja Forrai Gábor, hozzátéve, hogy a BRCA génmutációkat hordozóknál és a mellimplantátumot viselőknél viszont valóban érdemes az MRI-t is használni.

A mammográfia egy továbbfejlesztett változata azonban valóban hasznos lehet: ez az emlő-tomoszintézis, amely a legkorszerűbb mammográf berendezéseken a hagyományos mammográfiás felvételek mellett vagy helyett készül el.

  

„A tomoszintézis esetében a mammográf feje mozog, és vizsgálat közben egy negyed kört leír a mell körül, így jóval nagyobb felbontású, tehát részletesebb képet ad, ezért használatával több emlőrákot meg lehet találni, és csökken mind az álpozitív, mind az álnegatív leletek száma. Ma már egyre több helyen elérhető ez a vizsgálat, és úgy gondolom, pár éven belül valamennyi szűrés tomoszintézissel történik majd” – mondja Forrai Gábor.

Kerekes Anna

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/gorodenkoff