–

A közösségi médiának köszönhetően pillanatok alatt értesülhetünk egy csomó ismerős és ismeretlen véleményéről bármely minket érintő kérdésben. És a közösségi média gurui szerint hallgatunk is ezekre a véleményekre, holott tudjuk, sokszor nem felelős, átgondolt, higgadt hozzáállást tükröznek. Mert, ha azt tükröznék, meg sem születtek volna.

Nagy felelősség valakinek laikusként tanácsot adni például egy gyermekbetegség kapcsán, mégis gyakorta lehetünk tanúi efféle aktusnak a Facebookon.

Vagy a blogokon

Amikor egy másik anya vagy egy laikus blogger tanácsait olvassuk, mindig a szemünk előtt kellene, hogy lebegjen: kritikusan kezelendő a véleménye. Amelyért, jó, ha tudjuk, nem vonható felelősségre, tragédia esetén sem – legalábbis törvényi szabályozás még nincs erre.

Igen, a blogszerzők jogi felelőssége nem tisztázott egyelőre, szemben az egészségügyi dolgozókkal és a szülőkkel, akik elszámoltathatók, ha nem kezeltek megfelelően egy betegséget vagy bármilyen módon ártottak egy gyermeknek.

Nem az a gond, ha valaki információk után nyomoz a neten, ez nagyon is logikus lépés részéről, hanem az, ha nem figyel rá, milyen forrásból tájékozódik.

Maradva a szűkebb témánknál: ha például annak nézünk utána, mit adjunk a gyereknek egy bizonyos tünet jelentkezése esetén, akkor fontos kérdés, hogy valóban hiteles-e a „szakértő”, nyugodt szívvel hallgathatunk-e rá? Ki az, aki vette a bátorságot, hogy megmondja, milyen gyógyszer lehet jó egy adott nyavalyára, és mi hittünk neki? Vagy az oldalt, amelyen a választ megtalálni véltük, látta-e, lektorálta-e valódi szakember?

A Google tényleg a barátunk?

Ez volt talán a legfontosabb kérdése annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen nemrégiben jártam, és amelyet a Kiskanál Kommandó szervezett gyerekgyógyászok, védőnők és bababloggerek bevonásával. Ez a csecsemők és kisgyermekek táplálásával kapcsolatos tévhitek elleni mozgalom készíttetett nemrégiben egy 1500 fős kutatást. A Facebook-anyacsoportokban vizsgálódtak, és a válaszokból

arra a következtetésre jutottak, hogy a szülők több mint a fele elsősorban a közösségi médiából és az internetről tájékozódik, ha valami baja van a gyereknek, és inkább hisznek egy-egy szakmainak mondott online csoportban elhangzó véleményének, mint az orvosuknak, így sokszor csak akkor fordulnak szakemberhez, ha az öndiagnózis nem jár eredménnyel.

Olvassuk el még egyszer ezt az utolsó mondatot!

Egyrészt tükrözi, hogy a veszélyérzet úgy tűnik, elég könnyen kikapcsol bennünk, ha kommenteket, fórumokat és blogokat olvasunk, és ugyanúgy hiszünk olykor ismeretlen ismerőseinknek, mint régen a szomszédasszonynak, akinek „bevált ez meg ez a módszer”, ugye…

Másrészt felhívja a figyelmet a bizalmatlanságra is, ami az egészségügyet övezi, és ami a sarlatánoknak és önjelölt tudósoknak, tanácsadóknak, guruknak, véleményvezéreknek, és úgy általában a tudatlanságnak rendkívül kedvez. 

A kerekasztal-beszélgetésen résztvevő dr. Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke elmondta, hogy a bizalomvesztés jól érzékelhető, nemcsak nálunk, az egész világon, és nagyon fontos lenne, hogy az egészségügyi dolgozók, az orvosok és a védőnők, valamint a közösségi média véleményvezérei között valódi párbeszéd kezdődjön, hogy tévhitektől mentes, hiteles információk jussanak a szülőkhöz.

Póta doktor azt is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy bár a Google nagyon hasznos segítőnk, a diagnózis  továbbra is az orvosok dolga. Ehhez a szintén jelen lévő Győrfi Pál szóvivő hozzátette, gyakori tapasztalat az Országos Mentőszolgálatnál, hogy későn hívnak egy beteghez orvost, próbálkoznak az internetről szerzett információk alapján otthon kikezelni a bajt, aztán a következményektől rémült hozzátartozók rázúdítják indulataikat az egészségügyi dolgozókra.

„Mi is felnőttünk rajta, jó lesz neki is”

A gyerekekkel kapcsolatos egészségügyi és más jellegű problémákkal kapcsolatban sokszor hangzik el érvként: „az anyám is így csinálta”… vagy valamilyen másik, hasonszőrű, önigazoló mondat.

Pedig a tudomány fejlődik, tehát abszurd azt gondolni, hogy csak azért, mert hosszú időn át alkalmaztak (jobb híján vagy tévedésből?) egy módszert, az feltétlenül jó.

Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke saját tapasztalatból mondja, egészen más irányelvek voltak 25 évvel ezelőtt a csecsemők és kisgyermekek gondozásában mint ma. Akkoriban hat hetes kortól ment a gyümölcsleves hozzátáplálás például, míg ma féléves korig az anyatej kizárólagossága javallt. Ma már tudjuk, tudja a tudomány, hogy nem kell hűtőfürdőbe rakni a lázas gyereket, és a háromóránkénti szoptatást is felváltotta az igény szerinti.

A helyes táplálkozás mindenképp az egyik alaptényezője a gyerekek egészséges fejlődésének. És mivel a hibák következményei inkább hosszú távon, lehet, hogy csak felnőttkorban mutatkoznak meg, a mában kell előrelátónak lenni.

Persze nem könnyű okosnak lenni, mindig megfontolt döntéseket hozni.Úgy, hogy tengernyi információból kellene kiszűrni a hasznosat.

Klausz Melinda közösségi médiaszakértő arra is figyelmeztet: a Facebook algoritmusa úgy működik, hogy mindig az érdeklődésünknek megfelelő tematika kerüljön elénk (így tartva minket minél tovább az oldalon). Ezáltal voltaképpen szűrt információkat kapunk, nem igen futunk bele más szemléletbe, világnézetbe, preferenciába. Viszont egy csomó olyan tartalomba igen, amely megerősít bennünket a saját véleményünkben. (A kommunikátorok ezt szűrőbuborék-effektusnak hívják: láthatatlan falak vesznek körül minket, amelyeken csak az a hang jut át, amit hallani szeretnénk – a Facebook szerint.)

Mondok egy példát: ha sokszor kattintunk gyógynövényes tartalomra, egy idő után szinte csak alternatív, illetve népi gyógyászattal kapcsolatos tartalmakat látunk majd a hírfolyamban. És lemaradunk arról, mit mond a tudományos orvoslás a minket érdeklő kérdésekről, hacsak mi magunk direkt nem kutakodunk utánuk.

Mit egyen a baba?

Ezen a területen legalább annyi álhír, téves info kering a neten, mint a betegségekkel kapcsolatban.

A vélemények-kommentek korát éljük, és a kutatások szerint, ha egy hiteles ismerős ajánl valamit nekünk, nagy valószínűséggel hiszünk neki. (Az esetek 90 százalékában – tájékoztat Klausz Melinda – míg akkor, ha egy oldal vagy blog adja a tanácsot, csak 33 százalékban.)

Lukasz Rebeka, a Kiskanál Kommandó vezetője, gyakorló anya mesélte, hogy ha egy – a szakterületébe vágó – Facebook-vitában kiírja, hogy dietetikus, kitiltják a csoportból… vagy olyan válaszokat kap, hogy ő lép ki.

Viszont nem adta fel a tévhitek elleni harcot, írt egy könyvet (Kiskanál Kommandó – Hozzátáplálás szakemberektől címmel, a Házi Gyermekorvosok Egyesülete és a Magyar Gyógyszerészi Kamara ajánlásával), amelyben tisztáz egy csomó fontos kérdést, és megcáfol egy rakás tévhitet a gyerekek táplálásával kapcsolatban. Segítséget nyújt a szülőknek abban, hogy biztonságosabbá tegyék kisgyermekük táplálását, vagyis elkerüljék a táplálkozási tévhiteket, így csökkentve a gyermekkori allergia, a cukorbetegség, az ekcéma vagy az elhízás kialakulásának esélyét. Informatív, hasznos, tudományos megalapozottságú kiadvány, egy iránytű lehetősége az álhírzátonyok, kommentek és vélemények közötti lavírozáshoz.

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Westend61