Egy karácsony előtti kivizsgálás, egy rémisztő szó, és hirtelen minden megváltozik. Egy anya története arról, milyen érzés szembenézni egy öröklődő, gyógyíthatatlan betegség lehetőségével – és azzal a bénító félelemmel, hogy nemcsak a saját életéről, hanem a gyerekei jövőjéről is szó van.

Van, hogy valaki azért marad benne egy rossz kapcsolatban, mert fél az egyedülléttől. Olvasónk is így volt ezzel – egészen addig, amíg a szorongás már nem engedte tovább hallgatni. Számára a válás végül nem menekülés volt, hanem önvédelem. És a lánya védelme. Olvasónk, Bori írása.

Mennyit ér ma egy tisztességesen dolgozó fiatal nő Magyarországon, akinek nem lehet gyereke? – teszi fel a kérdést olvasónk, Barbi, aki úgy érzi, helyzete miatt pária lett. Senki sem akar megállapodni mellette, a szolgáltatók átverik, így kénytelen egyik napról a másikra élni, remények nélkül.

„Ki voltam eddig, és ki leszek majd?” – teszi fel a kérdést egy anya, aki úgy érzi, a korábbi identitását teljesen elveszítette, amióta gyerekei születtek, az új önmagát pedig még nem találta meg. Olvasónk írása.

Fruzsina azt hitte, felkészült az anyaságra. Terápiával, önismerettel, szülésfelkészítőkkel a háta mögött magabiztosan vágott bele. Aztán eljött a hozzátáplálás ideje, és rájött: nemcsak a kisfia tanul enni, hanem ő is. Egy régi evészavar, egy testképzavar és az anyaság találkozása olyan kérdéseket hozott felszínre, amelyek elől addig sikerült elbújnia – most viszont már nem csak maga miatt kellett szembenéznie velük. Olvasónk írása.

Megrendítő vallomás a várakozásról, a hiányról és arról a csendes szeretetről, amely akkor is továbbél, ha már nincs kinek otthont adnia. Névtelenséget kérő olvasónk írása.

Ildikó ikrei idő előtt, mindössze 800 grammal születtek. Azóta eltelt három év, a gyerekek ma már óvodásak. Olvasónk elmeséli, milyen lépések vezettek oda – tagadáson, dühön, elkeseredettségen át –, hogy ma már ki tudja mondani azt, amiben jó darabig nem mert hinni: minden rendben van.

Egy nő, aki segítséget kérni érkezik, de megaláztatással, értetlenséggel és falakkal találkozik. Dóra története nem egyedi – mégis megrázó abban a részletességben, ahogyan megmutatja, hogyan tud szétesni egy pillanat alatt a biztonságérzetünk egy rendelő ajtaján belül.