Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
„A biztonság kedvéért bekeretezem a leendő (magyarországi) otthonunk koordinátáit, és a lakás központi részére teszem, hogy mindig szem előtt legyen” – írja Mária, akit németországi életéből hívott végül haza a honvágy.
„A kövér lány le akarta adni a szerepét, és ezzel nem tudott mit kezdeni a környezete.”
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Új-Zéland különleges világa már egy éve jelenti az otthont a világutazó magyar lánynak, Suhajda Annamáriának, aki most veletek is megosztja a tapasztalatait:
Ahhoz, hogy egy hosszabb viszonyból úgy léphessünk ki, hogy ne okozzunk felesleges sérüléseket, mély önreflexióra és a másik ismeretére is szükség van.
„Lefogysz szépen, és ezzel minden problémád megoldódik!” – mondta a háziorvos, bele sem gondolva, hogy a stresszevés mögött lelki okok állhatnak. Történet arról, hogy miért fontos testet és lelket együtt kezelni.
„Lehet, hogy minden egyes kierőszakolt érintés közelebb visz minket a másik testéhez, de többszörösen eltávolít minket a lelkétől” – írja olvasónk, Melinda, akit mélységes düh fog el azoktól az emlékektől, amikor mások nem tartották tiszteletben a határait.
A faluban 14 kör a félmaraton