„Nem attól vagyok jobb ember, ha erőmön felül cselekszem”
Kiégés, lelki terhek, határtartás: fontos gondolatok mindenkinek, aki segítőként dolgozik.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Kiégés, lelki terhek, határtartás: fontos gondolatok mindenkinek, aki segítőként dolgozik.
Hogyan lehet igazán megismerni valakit, amikor már az első találkozás előtt végignéztük az egész digitális lenyomatát? Olvasói írás az online társkeresésről.
A szeretet néha nem az első pillanatban érkezik meg. De attól még valódi.
Személyes vallomás párkapcsolatról, identitásról, félreértésekről és reményről.
Az ország érdeke olykor felülmúlja az egyéni sorsokat.
Az egészségügyi rendszer nem az emberre van optimalizálva, hanem az adatra.
Egy találkozás, ami az egész lényünket felforgatja, és idős emberként is olyan várakozást, izgalmat, vágyat érzünk, hogy felfrissül a lelkünk. Olyan kincset kapunk, amit már nem is reméltünk: de meg merjük-e mutatni másoknak? Olvasónk, Tünde vallomása.
„Tudom, hogy ma még utópia, de képzeljük el, hogy lehetséges lesz itthon újra szeretetben, békességben, közösségekben élni egy tervezhető színvonalas életet” – ízlelgeti olvasónk, Zoltán, akinél egy egyetemista lány apjaként még mindig tart a választási eufória. És ti, hogy vagytok?