Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna, akkor most viccesen az oldalamba böknél és azt mondanád: „egy gyereket könnyebb megcsinálni, mint felnevelni, ugye?” És én elgondolkoznék, hogy azon az estén vajon izgultam-e, mikor miattad szerelmeskedtem anyáddal. Belegondoltam-e a következményekbe, vagy aggódtam-e a hamarosan bekövetkező változások miatt. Sejtettem-e, hogy mi fog történni, vagy csak durr bele bumm, lesz, ami lesz alapon vágtam volna neki az apaságnak, és lazán kezelném az egészet. 

Vagy az is lehet, hogy védekeztünk volna, és te mindezek ellenére lennél itt. Mint a dinók a Jurassic Parkban… vajon az élet utat tört volna magának? Ezen felnevetnél, és Velociraptorként vetnéd rám magadat. Elmondanád, hogy akkor te vagy az az egy százalék, aki valahogy átevickélte magát a kaucsukon, hogy jól megtermékenyíthesd azt a petesejtet.

Én pedig örülnék, hogy az az egy génörökítő átjutott valahogyan, és nekem adott téged. Egyben megkönnyebbülnék, hogy jól sikerült a felvilágosítás.

Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna, akkor már túl lennénk az óvodás korszakodon, már a plüssállatokból sem épülne hegy az ágyadon. Már nem kellene minden este meghallgassam, hogy „legyen hó, legyen hó, még sosem volt hasonló”. Már a padláson heverne az összes Barbie-babád, köztük a kedvenced, az állatorvosos Barbie is. Bár én tudnám, hogy az álmaid nem kerültek a padlásra, és ugyanúgy fontos dolgokra készülnél. Ám a szobádban lévő kupi helyett inkább azon bosszankodnék, hogy lehet-e már festeni a szempilládat, és mikor lett abból a szőke loknis kislányból egy olyan valaki, aki melltartót hord. Aztán meg azon paráznék, hogy az a melltartó rajtad maradjon legalább harmincéves korodig. 

Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna, akkor boldogan tapsolnék a diplomaosztódon, és nagyon büszke lennék arra a nőre, akivé váltál. Örülnék, hogy olyan életre készülsz, amire mindig is szerettél volna. Bár kissé gyanakodva nézném a melletted lévő fiút, de abban biztos lennék, ha te választottad őt, akkor bizonyára jó ember. Koccintanék vele az esküvődön, de azt hiszem, sírnék is, mikor kimondod neki az igent.

Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna, akkor tudnád, hogy akartunk téged, hogy nem véletlenül lettél volna, mint a dinók.

Hogy vágytunk arra, hogy igazi család lehessünk. Hogy legyen egy bolondos kisbabánk. De úgy döntöttél, hogy még sincs itt a te időd, hogy talán jobb, ha később leszünk hárman. Aztán négyen.

Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna, ma minden másképp lenne. De helyette minden máshogyan van másképpen. És ez így jó.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Jorm Sangsorn

WMN szerkesztőség