Az elmúlt hetekben gyakorta merült fel a kérdés Magyarországon: érdemes-e az országhatárokon kívül szerencsét próbálni?

A külföldi élet azonban számtalan öröme és tanulsága ellenére számos lelki kihívást is állít a vállalkozó kedvűek útjába. Már 2020-ban több mint 520 000 honfitársunk élt az országhatárokon kívül Európában (forrás: G7, Eurostat és különböző európai országok saját statisztikája alapján), ami a teljes magyar népesség 5 százaléka, majd 2021-ben, feltételezhetően a Covid hatására a kivándorlás lecsökkent, írta meg a KSH.

Azok, akik a kiköltözést fontolgatják, általában a jobb megélhetési lehetőségeket, a liberálisabb társadalmi berendezkedést és a tágabb lehetőségeket veszik számba. Egy részük meg is találja a számítását és huzamosabb ideig vagy akár örökre külföldön marad. Mások csalódottan vagy boldogan, de a hazatérést választják. Végzett pszichológusként és hét éve külföldön élő magyar-svéd állampolgárként, kutatások eredményeire és a saját tapasztalataimra támaszkodva összegyűjtöttem a legfontosabb lelki tényezőket a külföldre költözést illetően.

Nagy változás, és az identitásodat is befolyásolja majd

Kezdjük először is egy alapvető dologgal, amire mégis ritkán gondolunk, amikor megragadjuk a bőröndöket. A legtöbb nagy horderejű változás az életünkben (például olyanok, mint a gimnázium befejezése, munkahelyváltás, válás stb.) – még akkor is, ha saját akaratunkból következnek is be, és akár egy pozitív eredmény hatására –, hozhatnak magukkal úgynevezett „krízist”.

Ez egy olyan hosszan tartó állapot, amikor gyakran érezzük magunkat elveszettnek, a helyzetet pedig kilátástalannak gondoljuk. Ugyanakkor ez az állapot magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változást lehetőségét is. Mindenképpen fordulópontot jelent, és próbára teszi a problémamegoldó képességeinket (Lindemann és Caplan alapján). Fontos, hogy ezt mindenképpen vegyük figyelembe, amikor külföldre költözünk. Ha bármi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, emlékeztessük magunkat: éppen egy érzelmileg terhelt állapotban, változási folyamatban vagyunk. 

Fel kell készítenünk magunkat arra is, hogy a huzamos külföldi tartózkodás hatással lesz az identitásunkra: arra, ahogyan meghatározzuk magunkat, és arra, ahogyan látjuk a világot. Mindenképpen változni fogunk, és ezt mások is szóvá teszik majd. A választott országban sok különböző élmény fog érni minket, megtapasztaljuk az ott élők mentalitását, elraktározzuk azokat a benyomásokat, amelyek szimpatikusak, és gyakran, néha nem tudatosan, de össze fogjuk hasonlítani őket a már meglévő magyar tapasztalatainkkal. Az identitás formálódása hosszabb folyamat, és hatással van arra is, hogyan fogjuk látni a magyar kultúrát.

Sokan, akik évekig, évtizedekig külföldön élnek, eljuthatnak arra a pontra is, amikor már nem igazán tudják meghatározni, hogy akkor most hol is vannak otthon igazán, amit kísérhetnek nehéz érzések, egyfajta identitásválság is. 

A meglévő, aktív családi hátterünk nagyban befolyásolja, hogy külföldön maradunk-e

Egy 2018-as amerikai tanulmány azt vizsgálta, melyek a leggyakoribb stresszforrások a külföldön dolgozók számára. Az aktívan támogató család és barátok hiányát, távolságát az elsők között azonosították. Gondoljunk csak bele, milyen helyzeti előnyben van az, akinek a családja vagy közeli barátai is külföldön élnek! Vannak olyan kutatások, amelyek kiemelik, hogy a szüleikhez biztonságosan kötődő személyeknek jobbak a megküzdési képességeik, ám ezeket egy külföldi élethelyzet gyakran próba elé állítja.

Ugyanakkor az egyéni megfigyeléseim azt is mutatják, hogy a jól működő, támogató és élő családi kapcsolat olyan tényező is lehet, ami miatt sokan nem akarják elhagyni a hazájukat, illetve az ilyen családi környezetből jövő személyek gyakrabban döntenek később a hazaköltözés mellett.

Minél bonyolultabbak és terheltebbek a családi kapcsolatok, annál nagyobb valószínűséggel érzi magát valaki teljesen rendben a gyökereitől távol.

A külföldön élés elősegítheti a szülőkről való leválást, az autonómiát is fejleszti. Az olyan családokban, ahol a családi kapcsolatok nem megfelelően működnek (például túlféltés, mérgező kapcsolatok), a külföldi lét lehetősséggé válik az élet objektív átértékelésére, új készségek gyakorlására. Az más kérdés, hogy a terhelt családi környezetből származó emberek gyakran küzdenek esetleg más pszichés nehézségekkel is általánosságban (például szorongás), ugyanakkor jellemző rájuk az is, hogy korábban felnőtté kell válniuk, nehéz körülményekhez és mások igényeihez kell alkalmazkodniuk, így kialakul bennük egyfajta „jég hátán is megélek” mentalitás, ami véleményem szerint segítheti a külföldi beilleszkedést, amennyiben a személyiségük emellett megfelelően „rugalmas”.  

 
Személyiség, önbizalom és külföldi munkahelyen való elhelyezkedés

Az vitathatatlan, hogy a külföldön élők számtalan új benyomással, készséggel és önismerettel gazdagodnak. A problémakezelési készségeink, a türelmünk és a határaink gyakran megszilárdulnak azáltal, hogy egy idegen helyzetbe kerülünk, ahol más nyelven, más kultúrában kell érvényesülnünk. Mindezek hatással vannak az önbizalmunkra. Teljesen természetes, hogy az első hónapokban vagy akár egy később felmerülő nehézség esetén nem találjuk a megszokott kapaszkodókat, és esetleg meginog a saját képességeinkbe vetett hitünk. Ez azonban a legtöbbször vissza szokott billeni, hiszen idővel, gyakorlással, az új tudás beépülésével minden, ami korábban idegen volt, automatizmussá válhat. Fontos, hogy mindig annyit várjunk el magunktól, amennyit teljesíteni tudunk. Nem árt, ha látjuk a határainkat. Például, ha nem beszéljük jól az adott ország nyelvét, de ez szükséges az elhelyezkedéshez, akkor lehet, hogy elsőként a nyelvtudás megszerzését és nem az elhelyezkedést érdemes célként kitűznünk. 

Rugalmasság, nagyfokú alkalmazkodóképesség feltétlenül szükséges a külföldi érvényesüléshez. Még akár egy országon belüli költözés és munkahelyváltás is hatalmas változást hozhat egy személy életében. De képzeljünk csak el egy olyan környezetet, ahol nem közös a nyelv, a kulturális gyökerek, és az íratlan szabályok sem egyeznek a mieinkkel! A svédországi karriertanácsadó munkám során gyakran segítettem külföldieket a munkaerőpiaci elhelyezkedésben, és mindig akkor ütköztünk a legerőteljesebb falakba, amikor valaki nem volt hajlandó egy kicsit sem alkalmazkodni az új környezetéhez, viszont gyakran elvárt dolgokat. 

A külföldi lét nagyfokú alázatot is követel. Sokszor különbözőek például a képzési és munkaerőpiaci követelmények más-más országban, még az Unión belül is. Gyakran előfordul, hogy nem tudjuk a karriert ott folytatni, ahol otthon abbahagytuk.

Nem feltétlenül kell azt gondolnunk, hogy diplomásként csak mosogatással kezdhetünk, de előfordul, hogy egy-két szinttel lejjebbről kell felküzdenünk magunkat.

Ez természetesen szakmafüggő, de itt, Svédországban az egészségügyi dolgozóknak gyakran kell kiegészítő szakmai, nyelvi képzésen vagy gyakorlaton részt venniük. Ezt néha nem könnyű elfogadni. Azok, akik szeretnek tanulni, akik nyitottak az újra, és kíváncsiak, könnyebben veszik általában az effajta akadályokat. A nyitottság pozitív hatását és a neuroticizmus (érzelmi zavarok, idegesség, szorongás) negatív hatását nemzetközi kutatások is megerősítik. 

 

Nagyon fontos kérdés az is, hogyan küzdünk meg általában az élet nehézségeivel? Hogyan viszonyulunk a kudarcok kezeléséhez? Nekifutunk sokadszor is annak, ami nem sikerült? Azt gondoljuk, hogy a kudarc az élet velejárója, vagy pedig megtorpanunk? Hogy gondolkodunk a negatív érzelmekről, tudjuk-e kezelni őket?

Ha az önbizalmunk nem tér vissza, és nem érezzük jól magunkat, akkor lehetséges, hogy arról van szó: az új helyzet régi sebeket tép fel. Ezt viszont értékelhetjük úgy is: most jött el az idő arra, hogy megoldjuk a régi elakadásainkat, és dolgozzunk egyes készségeinken.  

Az is számít, hová megyünk

Végezetül érdemes kiemelnem, hogy az is meghatározza az érvényesülési lehetőségeinket, melyik országot választjuk lakóhelyül. Ezt már a '80-as évektől kezdve napjainkig vizsgálta több nemzetközi kutatás is, és egybehangzóan

több stresszel, honvággyal és szorongással küzdenek azok az emberek, akik a sajátjuktól nagyon különböző kultúrában élnek például értékrend, nemi szerepek, vallás, társas interakciók, szabadidős lehetőségek, természeti környezet szempontjából.

Sokkal könnyebb alkalmazkodni egy olyan kultúrához, amely hasonló a miénkhez. Szintén saját tapasztalat, de gyakran veszem észre, hogy jobban értik a magyar humoromat, a „sírva vigadást” a finn vagy a lengyel ismerősök, akikkel amúgy is gyorsabban alakul ki a társalgás. Talán ez a hasonló történelmi háttérből és az ebből következő nevelési mintázatokból is adódhat. A svédek, akik kimaradtak a háborúzásból, például meghökkennek a mi magyarázkodásunktól, a hosszas búcsúzkodástól, nem értik, hogy mi az asszertív kommunikáció kifejezés, ugyanis náluk ez annyira alap.

A külföldön élők jóllétére komoly hatással van az is, hogy a diszkrimináció mennyire jellemző egy adott országban. Svédországban például nem jellemző, mondhatnám, íratlan szabály, nem szabad megjegyzéseket tenni valakinek a származására. Ugyanakkor egy svéd kutatás rámutatott arra, hogyha ugyanazt az önéletrajzot beküldték svéd, illetve külföldi névvel, akkor gyakrabban hívták be az éttermi munkára jelentkező svéd nevűeket interjúra, mint a külföldieket.

  

Ha pedig az álláskeresésnél tartunk, az is fontos szempont, hogy a szakmai tevékenységeinket mennyire tudjuk folytatni ugyanazon a szinten, mint otthon. Fontos utánajárnunk annak, hogy egyes területeken mik a keresett szakmák, és hogy a mi végzettségünk, munkahelyi tapasztalataink elfogadtatása hogyan zajlik az adott országban.

Szabó Vivien

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Mads Perch