„Meg voltak győződve róla, hogy csak játékból ellenkezem. Lehet, hogy a nemet igennek hallották?”
Egy este, ami sokféleképpen alakulhatott volna. Ha eljön a barátnő. Ha a két férfi nem megy fel a lakásba. Ha megértik, hogy a nem az mindig nemet jelent. Mindig. Ha nem képzelik, hogy nekik ez jár. Ha a barát megértőbb. Ha az áldozat nem magát hibáztatja. Ha más sem őt hibáztatja. Ha a kedves fiúról nem derül ki, hogy valójában milyen. Ha… Így viszont marad a fájó seb, az állandó tépelődés, a soha el nem múló trauma és a szégyenérzet. Veled is megtörténhet – Kata írása.
–
Most hogy kéne éreznem magam? Undorítónak? Vagy tetszelegni az áldozat szerepében? Arra nem vagyok jogosult. Bence is megmondta, hogy magamnak okoztam a bajt. Magamnak köszönhetem. Igaza van. Legalábbis elhittem neki.
Na meg azt sem tudom, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy nem is dugtak meg. Talán ahhoz túl részegek voltak. Lehet, hogy én is akartam. Ők is végig ezt szajkózták.
Szinte meg voltak győződve róla, hogy csak játékból ellenkezem. Lehet, hogy a nemet igennek hallották?
Végül is én húztam el előttük a mézes madzagot, mi mást tehettek volna, mint hogy kihasználják az alkalmat.
De én nem ezt akartam. Azt akartam, hogy Bence szeressen.
Vagy azt az űrt betölteni, amit ő okozott.
Vajon aznap este, ha a barátnőm is eljön a kocsmába, másképp alakult volna?
Valószínűleg ez volt megírva nekem. Az a csoda, hogy ezelőtt nem történt ilyen. Annyiszor mentem haza éjjel egyedül. Bevonzottam. Annyi nővel megtörténik. Talán meg is érdemeltem, hiszen én engedtem fel őket a lakásba. Tudtam, hogy mi fog történni. Ezt akartam. Aztán már nem akartam, de akkor már mindegy volt.
Egy férfit nem lehet felhúzni, aztán csak úgy otthagyni. Legalábbis ezt mondják.
Pár napig üres vagyok, aztán inkább nem gondolok rá, és folytatom tovább az életet. Mi mást tehetnék.
Kapok egy üzenetet. Az egyiktől. Nem érti, mi bajom van. Azt hiszem, nem érti, mi történt. Vagy csak nem emlékszik. Eljön a munkahelyi búcsúztatóbulimra. Talán még mindig nem érti. Én sem akarom már érteni.
Azt gondoltam, hogy nála nincs aranyosabb fiú. Mindig ő vigasztalt meg a munkahelyen, és adott egy megnyugtató ölelést. A következő pillanatban meg már leszorítja a csuklóm, és hiába sírok, könyörgök, nem enged el. A másikról meg mindenki azt mondta, hogy mennyire kedves, jó fej srác. Biztosan kedvelni fogom, ha megismerem. Hát megismertem. Rám nehezedett a testével, és azt suttogta, tudom, hogy akarod. Évekkel később összefutunk egy pláza közepén, és a szemembe nézve, nagy mosollyal azt kérdezi, hogy vagyok, mi van velem. Kedves srác. Én pedig elfutok.
Hónapok óta ülök a pszichológussal szemben, de ez valahogy nem kerül szóba. Vagyis nem hozom fel a témát. Nem azért vagyok itt, hogy egy félresikerült bulizásról meséljek.
Csak elkövettem egy hibát. Nem akarok stigmát hordozni magamon.
Aztán azt kérdezi, miért nem jelentettem fel őket. Mi van? Én? Hát hogyan és minek? Nincs jogom ahhoz, hogy tönkretegyek két életet. Annak mi értelme lenne.
Egyébként is tudom, mit gondolnának rólam a bíróságon. Magácska csak egy ribanc, kérem szépen. Nem áldozat. Az ilyen nőcskék, mint maga, meg is érdemlik. Azt hiszik, csak úgy játszadozhatnak a férfiakkal, aztán egyszer csak meggondolják magukat. Nem úgy van az.
Nem akarok az a nő lenni, akit emiatt sajnálni kell. Nem akarom, hogy ez határozzon meg. Nem is tud, mert az én hibám volt. Mindenki követ el hibákat.
Szégyellem. Szégyellem, hogy megkívántam őket. Szégyellem, hogy tetszett az, hogy vonzónak találtak.
Szégyellem, hogy olyan jólesett az udvarlásuk.
Szégyellem, hogy annyit ittam, és flörtöltem velük.
Szégyellem, hogy én engedtem fel őket a lakásomba.
Szégyellem, hogy két férfival akartam egyszerre szeretkezni.
Szégyellem, hogy belementem a játékba.
Szégyellem, hogy nem tettem semmit.
Szégyellem, hogy nem volt erőm küzdeni ellenük.
Szégyellem, hogy néma maradtam.
Szégyellem, hogy nem futottam el előlük.
Szégyellem, hogy nem volt elég erős a testem ahhoz, hogy felülkerekedjem.
Szégyellem, hogy ilyen voltam.
Szégyellem, hogy nem tudok dühös lenni.
Szégyellem, hogy nem tudok együttérezni azzal a buta lánnyal.
Szégyellem, hogy képtelen vagyok hangosan kimondani: erőszak.
Kata
Amennyiben úgy érzed, erőszak ért és segítségre van szükséged, vagy tudomásodra jutott, hogy egy áldozatnak segítségre van szüksége, kérjük hívd a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) ingyenes telefonszámát: 06-80-505-101 vagy tájékozódj a weboldalukon: nane.hu
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Kinga Cichewicz
