–

Az online társkeresés más szabályok szerint működik, mint a való élet

Itt, mint egy húspiacon, tedd ki, amid van, és három mondatból, két fotóból megmondom, mit érsz. Kellesz-e, vagy simán leírlak, mert egy-két évvel idősebb vagy azoknál, akiket elképzelek magamnak.

Mert, ugye, a középkorú férfiak gyakorta tíz-húsz évvel fiatalabb hölgyeket keresnek „lelki” társnak. 

Sokféle randioldal létezik

Van, amelyik kifejezetten az egyéjszakás kalandokra specializálódik (szexpartnert egy órán belül találsz, nem is egyet), van, amelyik a „komoly” kapcsolatokat keresőknek kínálja szolgáltatásait. Egy biztos, ingyen semmit sem kapsz. Ahol már üzeneteket is válthatsz és megnézheted, mi a felhozatal, egytől egyig pénzbe kerül, és a többhavi előfizetést lemondani sokkal nehezebb, mint regisztrálni.

Az összes platformon ritkaságnak számít a magát valós életkorral, saját arccal vállaló ember.

A rutinos társkeresők már eleve gyanakvással böngésznek az oldalakon, akkor is, ha épp nincs okuk rá, hiszen már tapasztaltak hideget-meleget, nemre és korra való tekintet nélkül. A pécsi matematikus kutató és a hódmezővásárhelyi modellező éppúgy szeretne meggyőződni róla, hogy a szimpatikusnak talált hölgy vagy úr valós, létező személy-e, megtalálják-e a Facebookon, be lehet-e azonosítani.

Ha van profilod és még fotód is, rengetegen írnak. Az, hogy mit állítasz be, kiket keresel, a legkevésbé sem számít. Sokan a profilt sem nézik meg, az pedig maximum tájékoztató jellegű, hogy milyen életkorú társat keresel. Plusz-mínusz tizenöt, néha húsz év is van korban felfelé és lefelé azok között, akik megkeresnek. Negyvennyolc évesen huszonnyolc-hetvennyolc éves férfiaktól kapom az üzeneteket. Minden egyes nap változatos az üzenetküldők életkora, habitusa, de még a helyesírása terén is. A többségről ugyanakkor elmondhatom, hogy figyelemre, szeretetre, jó szóra, szinte bármilyen emberi kapcsolatra kiéhezve írja a gyakran kétségbeesett üzeneteket.

Nekik tényleg mindegy, csak legyen valaki. Bárki, aki egy kedves szót szól hozzájuk. Akár virtuálisan is.

Szomorú.

A teljesség igénye nélkül, összegyűjtöttem néhány típust, akikkel a virtuális társkeresés pár hete alatt összehozott a sors. Sokszínű a felhozatal, és elkeserítő, hogy a virtuális platformokon valóban bármi előfordulhat.

A kapcsolatban élő

„Szívesen megismerkednék veled – röviden magamról: házas vagyok, és felfrissülésként új dolgokat, új embereket szeretnék megismerni. Kötöttségek nélküli kikapcsolódást szeretnék, ami kölcsönös szimpátia esetén örömet okoz mindkettőnknek. Ha te is így gondolod, e-mailben keress.” Ez az üzenet teljesen mindennapi. Ilyen formán sok kapcsolatban élő próbál változatosságot vinni az életébe – felelősségvállalás és elköteleződés nélkül.

Sugar daddy/sugar mommy és barátság extrákkal

Huszonévvel fiatalabb úriember üzenete: „Szívesen ismerkednék veled. Gyönyörű a mosolyod. Olyan komoly kapcsolatra vágyom, amelyben a társam megnevettet, akinek örömömet, bánatomat elmondhatom, és aki mellettem áll jóban-rosszban!” Kétnaponta biztos akad egy hasonló.

Vagy a másik típus: „Szimpatikus vagy. Gyönyörű a mosolyod. Megismerhetlek?” „Kedves XY! Nagyon köszönöm az üzeneted. Az adatlapod alapján vidám, kedves fickónak tűnsz, de úgy érzem, nagy köztünk a tizennyolc év korkülönbség. Sok szerencsét kívánok neked, és hogy hozzád korban illő társat találj!”

„…De mit szólnál barátsághoz extrákkal?” – érkezik a válasz. „Fiatal vagyok, úgy kényeztetnélek, ahogy még soha senki!”  Mindezt három sor üzenetváltás után…

A támogató

„Kedves! Örömmel megismernélek! Támogatós kapcsolaton gondolkodtál már? Ne érts félre, nem megvenni akarlak. Ha jól működne a kapcsolat, örömmel támogatnálak a hétköznapi költségekben és minden másban. (…) Olyan kapcsolatot keresek, ahol először jókat szexelünk, majd ahogy megismerjük, esetleg megszeretjük egymást, komollyá is válhat és növekedhet az anyagi támogatás is 😊.”

Ebben a csillámporos virtuális világban mindenki azt ír magáról, amit akar, csak a képzelet szab határt. Gyakran a fotókon sem azok szerepelnek, akik küldik az üzenetet. Remekül fel lehet építeni egy kitalált, vágyott személyiséget. Van, aki a fiktív profilokban létezést üzletszerűen, akár csoportosan űzi pénzszerzés céljából, elsősorban a negyvenen felüli, egyedülálló, jól szituált hölgyekre összpontosítva. Ez nem magyar sajátosság, a világon bárhol, bárkivel előfordul.

A külföldi magyar

Sokan állítják, hogy külföldön dolgoznak, de párt itthon szeretnének végre találni, mert a hosszú élet idegenben hiányérzetet keltett bennük. Biztos, hogy akadnak olyanok, akik valóban ilyen helyzetben vannak és magyar társra vágynak, de könnyű ezt a történetet előadni azoknak is, akik csak hódításra használják a külföldi munka illúzióját és a külföldi életet azon hölgyek/urak bevonzására, akiknek ez számít.

A sármos külföldi csaló

Rögtön a mélyvízbe kerültem. Az egyik ismert oldalon a regisztrációmat követő napon belefutottam egy komoly „online dating scam”-be.

Nagyon jóképű, normálisnak tűnő, negyvenvalahányéves, magyar származású brit villamosmérnök írt rám tört magyarsággal. Gyorsan angolra váltottunk. Kedves és művelt volt, udvarias, nem tolakodó. Rögtön a Google Hangouts használatát javasolta, hogy egyszerűbben tudjunk beszélgetni. Küldött fotót a házról, pontos címmel, ahol Liverpoolban él (az autó rendszáma kitakarva…), fotót a kutyáról, aki mindenben társa, és vonzóbbnál vonzóbb portréfotókat egy valóban sármos pasiról.

A második napon hirtelen fura érzésem lett, mert azt írta, járt pár hete Budapesten, ám nem válaszolt a kérdéseimre, nem tudott konkrétumokat mondani, mit látott, merre járt. Elzárkózott minden, a magyar kötődésére vonatkozó kérdésem elől. Szokatlanul gyorsan közvetlen stílusra váltott, jöttek a szirupos üzenetek. Gyanús volt, hogy három nap után már minden mondat az „I love you, darling”-gal végződött, és rengeteg szívecskés szmájli jött.

A What’sApp profilképe egy vörös ágytakarós ágy volt, majd virágok.

Nap mint nap romantikus zenével ébresztett (Best of love songs). A negyedik napon kapcsolt be a piros lámpa a fejemben, amikor egy kérdésemre szó szerint ugyanazt a szöveget, majd egy másik alkalommal ugyanazt a fotót küldte, amit már korábban megkaptam.

Mondtam, látni szeretném, élő videócseteljünk. „Persze, kedvesem” – jött a válasz, de mindig volt ürügy, hogy épp miért nem jó. Facebook/Twitter-profilja nem volt, mert „túl elfoglalt”. Jöttek viszont a hosszú e-mailek, szintén sziruposak, ömlengők.

Többször felhívott. Furcsa volt, mert elég jól beszélek angolul, de alig értettem, és nehezen tudtam elképzelni ezt a vékony fura hangot egy annyira jóképű fickóhoz, akinek a fotóit láttam. A cset stílusa is változott.

Először elhitettem magammal, hogy biztos csak a helyi akcentus, szleng… de könyörgök. Ennyire nem lehettem naiv. Vagy mégis? Valószínűleg el akartam hinni, amit mond. Három napig.

Aztán eszméltem végre, és rákerestem a Google-képkeresőben.

Azonnal kiderült, hogy egy brazil celeb idegsebésszel randiztam virtuálisan, csak épp ő nem tudott róla! (A valódi pasi tényleg nagyon jóképű.) Persze letiltottam, blokkoltam, írtam a valós fickónak, utánajártam, és a Pinteresten kiderült, hogy nigériai internet scammerek ugyanezekkel a fotókkal, más-más nevek alatt, de sokszor próbálkoztak már. Nemzetiségtől, országtól függetlenül sok nő érzelmileg függővé válik, és előbb-utóbb küld pénzt, megadja a hitelkártyája számát, stb… csak azért, hogy mielőbb „találkozhassanak”. Ennyit az első kalandomról.

Másodszor is belefutottam, rövid időn belül. Ekkor a LinkedIn-en megadott hivatalos e-mail címemre érkezett egy kedves levél. Három-négy levelet váltottunk összesen, konszolidált kanadai üzletemberként mutatkozott be, aki a LinkedIn szabályain túllépve bátorkodott megkeresni privátban. Angolul írtunk egymásnak. Műveltnek, intelligensnek tűnt, és remekül fogalmazott. Nem volt szirupos. Kérdőjelek voltak bennem, ezért kértem több, valós idejű fotót róla és a lányáról, akit egyedül nevelt, majd szerettem volna telefonálni, videócsetelni, de erre nem került sor. Gyanús volt. Végül felhívott. Nem beszélt jól angolul. Később nem is jelentkezett többet.

Harmadszor már azonnal kiszúrtam az ehhez hasonló szélhámost.

A fetisiszta

Akadnak, akiknek szükségük van arra, hogy a férfiasságukat képileg is erősítsék, mondjuk, valami mellett pózoljanak. Az egyik legnagyobb fétis, amivel találkoztam, a ló. Méghozzá a fehér vagy fekete ló, amin – vagy ami mellett – feszít az illető lovag (feltétlenül napszemüvegben). Aztán a hal. Méghozzá az óriási, épp kifogott hal. Pecás imidzs. 

Ki mit tart férfiasnak vagy státuszszimbólumnak éppen: motorfétis. Autófétis. Hajófétis. Sífétis. Tetkófétis. Mind menőség.

Csak az a kérdés, mennyi köze van a fotón látottaknak a valósághoz. Ettől férfi a férfi?!

Arcnélküli, bátor lovag

Rendszeresen belefutok olyanokba is, akik fotó nélkül, mézesmázas dumával próbálják eladni magukat. Gyakran tele helyesírási hibával. Fotót elvből (!) nem osztanak meg. Vajon ki lehet az „álarc” mögött? Természetesen azonnal lekopnak, amikor fotót kérsz, vagy rákérdezel, ki van a profil mögött. Felháborítónak tartják, hogy nem tartod őket elég „izgalmasnak”, „titokzatosnak”, s nem vársz a sorodra, hogy majd idővel megmutassák magukat.

Ugyanakkor még soha ennyi előnytelen, homályos, rosszul kattintott, rosszul beállított, fej nélküli, vagy egyszerűen visszataszító, már-már ijesztő fotót nem láttam profilképként, ami inkább elijeszt, mint vonz.  Arról nem is beszélve, hogy azok a profilok a legritkábbak, ahol az illető (férfi vagy hölgy) szemét, tekintetét is látni. Mert a legtöbben napszemüvegben pózolnak. Mit takargatnak vajon? Mitől félnek?

Az külön szerencse, ha éles a kép.

Az örök romantikus

Az egyetlen igazi szerelmet keresi negyven-, ötven-, hatvanévesen is. S mindent feladna, ha megpillanthatná „az igazit”, aki lángra lobbantaná a lelkét. S amikor virtuálisan meglátja azt, akit egy fotó alapján „igazinak” vél, megtáltosodik, majd óriásit csalódik, amikor két-három üzenetváltás után lepattintják őt, s onnantól a nő, aki nem értékelte kellőképpen az ő nagyszerűségét, egy szajha. Majd jön egy újabb „igazi”, és kezdődik minden elölről.

A vonzó férfi…

Jó kiállású, intelligens és testi-lelki-szellemi harmóniára, tantrikus pillanatok megélésére vágyik az „igazival” (mint amúgy mindannyian), akit már régóta keres, és „az elengedés képessége” a legfontosabb értéke. Nehezen elérhető, állandóan elfoglalt, független üzletember, akinek csak párnaponta akad ideje az üzenetekre válaszolni, de akkor azonnali randit akar. Lehet, hogy nem is létezik?! Vagy egyszerűen annyira népszerű, hogy a nap huszonnégy óráját kitöltik nála a sorban álló, tantrikus szexre vágyó, spirituális jelentkezők? Mindenesetre ne várd, hogy élőben is megismerheted.

A macsó

Már az első üzenete ismeretlenül is tesztoszteron-túladagolást sugall. „Hello Drága! Hogy szereted? Keményen? Földön? Tüllszoknyában? Erdőben? Nálad, vagy nálam? Olyan élvezetben részesítelek, hogy olyat még nem éltél! Motorozzunk, száguldjunk! Mellettem igazi Nő lehetsz!”

Akarom én ezt? Nem.

A kedves és visszahúzódó

Nem „az igazit” keresi, és még meg is mutatja az arcát napszemüveg nélkül. Ez ritka, mint a fehér holló. El sem hiszem. Ha mégis valódi, akkor nagyon meg kell becsülni!

Hogy mi a tanulság?

Ami engem illet, nem mindenáron akarok a virtuális valóságban partnert találni. És nem az „ideális” társat keresem.

Az már jó élménynek számít, ha tudunk értelmesen beszélgetni, vagy találunk közös pontokat az életünkben.

Ki tudja? Egyre inkább társasjátéknak, tapasztalatgyűjtésnek fogom fel az online társkeresést és – a barátnőim biztatására, akiknek vannak működő, online társkeresésben megismert partnerrel kapcsolataik – még nem adom fel, hátha akad majd valaki a másik oldalon, aki véletlenül szintén itt próbálkozik és nem tartozik a fenti kategóriákba…

Tapasztalataimat hat hét alatt – öt magyar és két külföldi online társkeresőn – gyűjtöttem. Az idézetek és helyzetek valósak. Ezalatt az idő alatt a létező összes „ajánlott” partnerjelöltet „kipipáltam”, ma már nem nagyon kapok új ajánlást az oldalaktól. Már csak egy platformon maradtam fent, ahol egy kedves, okosnak tűnő és még humorral is megáldott, tiszta tekintetű emberrel e-mailezek és beszélgetek. Aki talán szintén olyasvalakit keres, akinek valódi az arca, a neve, az életkora, s mindaz, amit leír magáról. Hátha. Vagy mégis rám köszön majd valaki a nem virtuális térből, aki mindig is itt volt körülöttem, csak nem vettem észre…

 S. Judit

Kiemelt képünk illusztráció