Így teszi menő trenddé az internet a szexmunkát – De jó ez nekünk?

–

Hol vannak már azok az idők, amikor a fiatalok az ágy alatt rejtegették a sunyiban beszerzett pornókazettát vagy -cédét, vagy amikor képesek voltunk éveken át ugyanazt a félmeztelen képet nézegetni az éj leple alatt! Én, mondjuk, egyébként is lemaradtam róluk, de még ebben a rohanó világban is rendkívül érdekesnek találom, hogy mennyire gyorsan jutottunk el a Playboytól a VR-szemüvegen át nézett élő show-kig. A 2010-es, 2020-as évek elhozták nekünk a bárhol, bármikor elérhető és minden valaha létező fétist kielégítő pornókultúrát, és ma már szinte a szemünk se rebben, ha az Instagramon vagy a Twitteren sztriptíztáncosok vagy erotikus modellek posztjaiba futunk. Egy pucsítós, bikinis kép még akkor is belefér, ha amúgy nem ezzel foglalkozol, és még a jómódú, kiváltságos helyzetben lévő lányok profilján is találhatunk pár privát oldalra vezető linket. 

A szexmunka mainstreammé válása komplex jelenség, ám amikor erről beszélünk, mégis hajlamosak vagyunk két véglet felől megközelíteni a témát. Az emberek igen nagy része (különösen itthon) vehemensen ellenzi ezt az egészet, úgy gondolja, hogy a szexmunkások mind áldozatok, vagy lenézendő, morálisan megbicsaklott egyének, akik a társadalom peremére szorultak. Egy másik, kisebb, ám talán hangosabb tábor pedig abban hisz, hogy a szexmunka felszabadító, és segíti az életben való előrejutást, anyagi függetlenséget adva azoknak, akik ezt választják. Azt, hogy én hol állok ebben a kérdésben, később bővebben kifejtem, ám előtte érdemes pár szót váltanunk arról, pontosan miért, és hogyan került előtérbe egy eddig tabunak tartott téma, és milyen hatással van a társadalmunkra.

Bár a legtöbb közösségimédia-felület tiltja a teljes meztelenséget vagy szexuális aktusok bemutatását, tagadhatatlan, hogy remek hirdetési és kapcsolódási felületet nyújtanak a „könyvelők” számára. Sokan alapból ezek használatával kezdik, később ajánlva „pay/view”, azaz előfizetéssel elérhető tartalmat az igazán elszánt követőik számára.

De olyan is van, aki már produkciós irodák, felnőtt-képmegosztók vagy videós platformok megkeresésére dobja le a ruháit, ahogy olyan is, aki alapból az ilyen munkái reklámozására hoz létre közösségimédia-profilokat.

Azonban ezek az oldalak nemcsak reklámcélokat szolgálnak, hanem biztonságos, (jó esetben) saját maguk által irányított buborékot hoznak létre, amelyen keresztül kommunikálhatnak a hozzájuk hasonlókkal, vagy csak lehetőséget adnak a szexmunkával foglalkozóknak arra, hogy beszéljenek az élményeikről. És ezen a ponton folyik össze a szexmunka világa a mindennapival, ami meglepő új beszélgetéseket és problémákat hoz magával. 

Ez az utóbbi műfaj sehol sem olyan népszerű, mint a TikTokon, ahol hatalmas közösség alakult ki főként sztripperek, camgirlök, és igen, prostituáltak körül, akik a mindennapi életüket mutatják be a videóikon keresztül. A #striptok címke például már több mint két és fél milliárd megtekintésnél tart, az #accountant vagy a #spicyaccountant pedig együttvéve majdnem ötmilliárdos nézettséget produkált az app számára. Míg az első címke csak a sztriptíz, vagy az egzotikus tánc műfajával foglalkozik, a második már számtalan másik munkát fed le: van itt sugaring, azaz anyagilag kompenzált kapcsolat (javarészt idősebb férfiak és fiatal nők között), fétisklubok, pornósztárok és még legális bordélyházak is. Van, aki ide is „szexi” tartalmat készít, de sokan csak elmesélik a napjukat, a történetüket, vagy tippeket, esetleg titkokat osztanak meg a szakmájukról. Van köztük durván fiatal, és olyan is, aki már 40 éve ezzel foglalkozik, sőt még valódi hírességek is akadnak, akik a nemrég felemelkedett OnlyFans tartalommegosztó segítségével akarnak szert tenni egy kis pluszkeresetre.

Cardi B, a világhírű rapper (aki zenei karrierje előtt egzotikus táncos volt) is aktív a platformon, ahogyan a volt Disney-sztár Bella Thorne is, de még a Fekete Párducból ismert Michael B. Jordan is bejelentkezett az oldalra. 

Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a szexmunka egyre normálisabbnak számít, és ennek hatására egyre többen fontolgatják, hogy ebbe az irányba induljanak el. Utóbbi gondolat az, amiben én is – sok más, egyébként szexpozitív feministához hasonlóan – problémát látok. Ugyanis a szexmunka megítélése nemcsak odáig változott, hogy kevésbé ítéljük el, vagy szimpatizálunk az ebben részt vevőkkel (ami egyáltalán nem rossz dolog, mivel a láthatóság sokszor több kontrollt jelent számukra, nincsenek annyira kiszolgáltatva az iparnak), hanem gyakran egészen a romantizálásig torzul.

Sztripperek büszkén mutogatják az egy este alatt szerzett pénzhalmokat, webcames lányok dicsekednek a felhalmozott vagyonukkal, és sugarbabyk videózzák lelkesen az idejükért és a testükért kapott luxusautókat. Sokan vannak, akik egyenesen felszabadítónak, erőt adónak mondják ezt a szakmát, ami segít nekik abban, hogy megéljék a nőiességüket, és hatalmat gyakoroljanak mások felett.

@mileysappho Story of a band nerd turned ✨accountant✨ #striptok #strippa #strippatok ♬ make love verse - emm.

És bár én nem tartozom azok táborába, akik szerint a szexmunka mindenképp degradáló, és mindenki, aki örömét leli benne, agymosott és hazudik magának, de azzal nem értek egyet, hogy könnyű és szórakoztató pénzkereseti lehetőségnek állítsuk be. Jó, hogy ezek a platformok lehetőséget adnak a már ezzel foglalkozóknak arra, hogy biztonságosabban űzzék az ipart, vagy hogy megbeszélhessék az élményeiket és közösséget építsenek (sőt, a destigmatizáció azoknak is segít, akik ki akarnak szállni, de félnek, hogy a korábbi életük miatt sosem lesz „normális” munkájuk),

de amikor árnyalatok nélkül beszélünk a szexmunkáról, nem adunk teljes képet róla, és úgy csábítunk erre másokat, hogy valójában nem tudják, mibe mennek bele.

Az internetet elöntötték az olyan, alig nagykorú nők (és persze kisebb arányban férfiak is), akik a 18. szülinapjuk után szinte azonnal beleugrottak az OnlyFans vagy a sztripklubok világába, abban reménykedve, hogy ez majd magabiztossá és gazdaggá teszi őket, mivel sok szexmunkás hosszú évek szégyenkezése után most szinte túlkompenzálva szépíti meg a szakma valóságát. Ami pedig úgy fest, hogy a szexmunkások – különösen az online tevékenykedők – egy igen kis részének adatik csak meg az az életszínvonal, amit a közösségi médiában látunk. Az ilyen emberek javarészt nem futnak be, hacsak nincs szerencséjük vagy egy alapból meglévő közönségük, cserébe viszont súlyos traumákat szenvedhetnek el, és a későbbiekben eleshetnek lehetőségektől a múltjuk miatt.

Ez egy fizikailag és mentálisan is megterhelő, magányos és sok helyen lenézett meló, amit a legtöbb ezzel foglalkozó még mindig kényszerből csinál, nem azért, mert szuper ugródeszka a hírnévhez vagy a gazdagsághoz. És a kedvtelésből, hirtelen felindulásból ezt választók pont azoknak hígítják fel a szakmát, akiknek nincsen más választásuk arra, hogy eltartsák magukat.

Ahogy egyre többen vágnak ebbe bele, egyre tágul a határ, hogy azoknak, akik meg akarnak élni belőle, mi mindenre kell hajlandónak lenniük ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a piaccal, ezáltal pedig könnyebb lesz őket kizsákmányolni. 

A szexmunka nem felszabadító, nem romantikus és nem könnyű, de nem is kellene annak lennie.

Nem véletlenül tartjuk a világ legősibb mesterségének, mindig volt, és lesz rá kereslet, ezt pedig sosem fogjuk tudni kiiktatni, ugyanúgy, ahogyan a drogfogyasztást vagy a bűnözést sem, mert lehetetlen elérni egy olyan világot, ahol ezek egyetlen ember számára sem vonzók. Egyedül arra tudunk törekedni, hogy minél kevesebben kerüljenek olyan helyzetbe, amiről azt érzik, csak ezen keresztül juthatnak ki belőle, és, hogy minél biztonságosabbá és átláthatóbbá tegyük a szakmát azok számára, akik már benne vannak.

És arra is figyelnünk kell, hogy menedéket nyújtsunk azoknak, akik menekülnének ebből az életből.

Ahhoz, hogy a szexmunka valóban választás kérdése lehessen, lehetőségeket kellene adnunk a legkiszolgáltatottabb rétegnek, hogy valóban csak azok menjenek bele, akik tisztában vannak a kockázataival, és úgy érzik, hogy ezt szeretnék csinálni, de addig tartozunk azzal a társadalmunknak, hogy nem csinálunk belőle trendet, és nem hallgatjuk el a súlyos valóságot sem. 

Nyáry Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / mark peterson / Corbis