Hol volt, hol nem volt, volt egy lány, új munkahely, új élmények, klassz emberek. Összebarátkozott itt egy nagyon aranyos pasival, de csak barátság volt köztük. A lány tudta, hogy a férfi nős, családos, nem gondolt többet ennél. De egy nap a pasi előállt azzal, hogy jó volna, ha több lenne közöttük a barátságnál, mert a házassága hanyatlóban. A lány belement, és elkezdődött a kálvária. Idővel ugyanis meglátta a pasi igazi arcát. Évekig tartó csatározások, féltékenység… míg egy nap aztán a feleség megelégelte a dolgot, és véget vetett a házasságnak.

A lány azt hitte, tiszta lappal újra kezdődhet közöttük a dolog, de a pasi a szemébe nevetve bejelentette, már van más erre a pozícióra, mégis mi a fenét képzelt.

Az új jelölt fél méterrel a föld felett lebegett, fülig szerelmesen. Elkezdődött az ő kálváriájuk is. Három hónap után – sok veszekedéssel tarkítva – véget is ért. A pasi kezdte elölről a vadászatot. És újra megtalálta az „igazit”. Aztán ugyanaz a lemez veszekedésekkel, majd ennek is vége szakadt három hónap után. A pasi sajnáltatta magát, hogy „csak letarolják ezek a gonosz nők”. Egész nyáron űzte a „friss vadakat”, nyár végére azonban megvolt az újabb „szerelem”. Az új nő odáig volt, a pasi három hónap után lapátra tette. 

Menetrend: pasi vadászik, a sokból egy mindig beadja a derekát. A legegyszerűbb séma: elvált, többgyerekes, szeretetéhes nő a legkönnyebb préda.

Aki be lesz cserkészve, az teljesen elveszik az új „valóságban”. A pasi leveszi a lábáról, ígér neki csillagokat, örök szerelmet. A nő két perc alatt elolvad. Míg meg nem ismerik egymást. A pasi kezelhetetlen, forr a vére, nem képes kommunikálni, kompromisszumképtelen, ráun a nőre. A nő nem érti, mi van, ő szerelmes lett, és csak a pasit, meg egy nyugodt, szeretetteljes kapcsolatot akar. A pasi lelép, a nő beleveti magát az önsegítő tréningekbe, „mit kellett volna másképp csinálnia, hogy kellett volna viselkednie, hogy működhetett volna a kapcsolat”. A pasi a környezetének sajnáltatja magát, elkezd flörtölni a kolléganőkkel, kell neki a megerősítés. Közben jöhet az újabb hajtóvadászat a társkeresőn. És ez így megy újra és újra. A pasinak friss hús kell, forr a vére, a nők meg sorban állnak. Lehet, hogy épp te leszel a következő… De csak akkor eszmélsz erre rá, amikor már romjaidban heversz, le lettél cserélve, és nem jössz rá, mit rontottál el a kapcsolatban.

Elárulom: semmit. Ezt ugyan nem bünteti a törvény, mint a nemi erőszakot, de hasonló ahhoz.

Ez bizony lelki erőszak, amit senki nem fog megállítani egy ilyen pasinál.

Neked bezzeg mindenki azt tanácsolja, hogy szedd össze magad, elég az önsajnálatból. Ám több igazság létezik. Mint amikor rásütik a bélyeget arra, akit megerőszakoltak, hogy túl kihívó volt. Meg hogy ez a sok hülye nő túlságosan érzékeny volt, nem szabad komolyan venni az életet. Pokolba az érzelmekkel? Hát, igen, lehet úgy is élni. Mint ez a pasi. Ürességben. Talán az is benne van, hogy bosszúhadjáratot folytat a nők ellen, amiért felbomlott a családja.

Van ezerféle vélemény, lehet minden oldalt köpködni. A véleményéhez mindenkinek joga van. Én azonban egyvalamiben biztos vagyok: ezt a fejezetet szívesen kihagytam volna az életemből. Voltak jó és rossz kapcsolataim. De egyik sem facsart ki ennyire, egyik pasi sem volt ennyire thrillerbe illő. És tényleg az fáj a legjobban, hogy újra és újra megteszi. A nők sérülnek, nem kicsit, ő meg csak szórakozik. Neki nincs már veszítenivalója. De a nő hogy tudjon ezek után megbízni bárkiben is?

Tudom, nem csak egyetlen ilyen sztori van. De ez, ugye, nem azt jelenti, hogy ez a normális, és ezzel kell együtt élnünk? Hogy lehet ezt megállítani? „Sehogy, hagyd a francba” – jön a válasz. Én meg újra és újra végignézem ezeket a jeleneteket, mint egy gyilkosságot, erőszakot, bűncselekményt a tévében. Látom az új nőt, tudom, mi fog vele történni. Három hónap múlva annyira a padlón lesz, hogy nagyon hosszú ideig nem tud új kapcsolatba kezdeni. A pasi pedig megint nyitja az újabb fejezetet. Vígan.

 

Dália