Hol volt, hol nem volt, volt egy lány, új munkahely, új élmények, klassz emberek. Összebarátkozott itt egy nagyon aranyos pasival, de csak barátság volt köztük. A lány tudta, hogy a férfi nős, családos, nem gondolt többet ennél. De egy nap a pasi előállt azzal, hogy jó volna, ha több lenne közöttük a barátságnál, mert a házassága hanyatlóban. A lány belement, és elkezdődött a kálvária. Idővel ugyanis meglátta a pasi igazi arcát. Évekig tartó csatározások, féltékenység… míg egy nap aztán a feleség megelégelte a dolgot, és véget vetett a házasságnak.

A lány azt hitte, tiszta lappal újra kezdődhet közöttük a dolog, de a pasi a szemébe nevetve bejelentette, már van más erre a pozícióra, mégis mi a fenét képzelt.

Az új jelölt fél méterrel a föld felett lebegett, fülig szerelmesen. Elkezdődött az ő kálváriájuk is. Három hónap után – sok veszekedéssel tarkítva – véget is ért. A pasi kezdte elölről a vadászatot. És újra megtalálta az „igazit”. Aztán ugyanaz a lemez veszekedésekkel, majd ennek is vége szakadt három hónap után. A pasi sajnáltatta magát, hogy „csak letarolják ezek a gonosz nők”. Egész nyáron űzte a „friss vadakat”, nyár végére azonban megvolt az újabb „szerelem”. Az új nő odáig volt, a pasi három hónap után lapátra tette. 

Menetrend: pasi vadászik, a sokból egy mindig beadja a derekát. A legegyszerűbb séma: elvált, többgyerekes, szeretetéhes nő a legkönnyebb préda.

Aki be lesz cserkészve, az teljesen elveszik az új „valóságban”. A pasi leveszi a lábáról, ígér neki csillagokat, örök szerelmet. A nő két perc alatt elolvad. Míg meg nem ismerik egymást. A pasi kezelhetetlen, forr a vére, nem képes kommunikálni, kompromisszumképtelen, ráun a nőre. A nő nem érti, mi van, ő szerelmes lett, és csak a pasit, meg egy nyugodt, szeretetteljes kapcsolatot akar. A pasi lelép, a nő beleveti magát az önsegítő tréningekbe, „mit kellett volna másképp csinálnia, hogy kellett volna viselkednie, hogy működhetett volna a kapcsolat”. A pasi a környezetének sajnáltatja magát, elkezd flörtölni a kolléganőkkel, kell neki a megerősítés. Közben jöhet az újabb hajtóvadászat a társkeresőn. És ez így megy újra és újra. A pasinak friss hús kell, forr a vére, a nők meg sorban állnak. Lehet, hogy épp te leszel a következő… De csak akkor eszmélsz erre rá, amikor már romjaidban heversz, le lettél cserélve, és nem jössz rá, mit rontottál el a kapcsolatban.

Elárulom: semmit. Ezt ugyan nem bünteti a törvény, mint a nemi erőszakot, de hasonló ahhoz.

Ez bizony lelki erőszak, amit senki nem fog megállítani egy ilyen pasinál.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Neked bezzeg mindenki azt tanácsolja, hogy szedd össze magad, elég az önsajnálatból. Ám több igazság létezik. Mint amikor rásütik a bélyeget arra, akit megerőszakoltak, hogy túl kihívó volt. Meg hogy ez a sok hülye nő túlságosan érzékeny volt, nem szabad komolyan venni az életet. Pokolba az érzelmekkel? Hát, igen, lehet úgy is élni. Mint ez a pasi. Ürességben. Talán az is benne van, hogy bosszúhadjáratot folytat a nők ellen, amiért felbomlott a családja.

Van ezerféle vélemény, lehet minden oldalt köpködni. A véleményéhez mindenkinek joga van. Én azonban egyvalamiben biztos vagyok: ezt a fejezetet szívesen kihagytam volna az életemből. Voltak jó és rossz kapcsolataim. De egyik sem facsart ki ennyire, egyik pasi sem volt ennyire thrillerbe illő. És tényleg az fáj a legjobban, hogy újra és újra megteszi. A nők sérülnek, nem kicsit, ő meg csak szórakozik. Neki nincs már veszítenivalója. De a nő hogy tudjon ezek után megbízni bárkiben is?

Tudom, nem csak egyetlen ilyen sztori van. De ez, ugye, nem azt jelenti, hogy ez a normális, és ezzel kell együtt élnünk? Hogy lehet ezt megállítani? „Sehogy, hagyd a francba” – jön a válasz. Én meg újra és újra végignézem ezeket a jeleneteket, mint egy gyilkosságot, erőszakot, bűncselekményt a tévében. Látom az új nőt, tudom, mi fog vele történni. Három hónap múlva annyira a padlón lesz, hogy nagyon hosszú ideig nem tud új kapcsolatba kezdeni. A pasi pedig megint nyitja az újabb fejezetet. Vígan.

 

Dália