–

Fennen hirdetik a magazinok, hogy a nők egyre erősebbek, maszkulinabbak, az élet minden területén keményebbek, szinte már nincs is szükségünk férfira semmilyen téren. Ennek ellenére makacsul tartja magát az a harcmező, ahol szó szerint akár életre menő küzdelem zajlik: a férfiért. Mert igenis az ősi ösztön legbelül, mélyen, a nadrágkosztüm és férfias tárgyalási stílus mögött is bennünk van. Íme, itt a másik oldal is Péterfy-Novák Éva: Egyelőre még én férjem című cikkére reagálva.

Nem értem, hogy a szeretői lét kapcsán miért csak klisékben gondolkodnak az emberek, különösen a nők? Az a bizonyos harmadik csak femme fatale, vagy „nemszeretem szagú” lehet?! A „szerelmes nő” kategória eleve kizárt?!

Az én történetem: új munkahely, sok túlóra, egyik este csak ketten maradtunk, és mivel nem volt kulcsa, hogy bezárja az irodát, megvártam. Cserébe hazavitt. Annyitól elvesztem – pedig nem vagyok az a könnyen fejét vesztő fajta –, hogy a bal első lámpának támaszkodva, a kiforrott, sokat megélt férfiak magabiztosságával dohányozva várt rám. Hazavittm és végig beszélgettük az utat...

Soha nem ígérte, hogy elhagy téged értem. Próbáltam soha ki nem ejteni a keresztneved, ezzel is még tűnékenyebbé tenni téged, mintha te nem lennél ebben érintett. Okozó. Középiskolai szerelem volt a tiétek, sokat megéltetek külön és együtt, mára csak a külön hálószoba maradt. Mondd, miért?

Nem csupán a szombati biopiacozás, a vasárnapi házi húsleves, a felfedezéseket már nélkülöző szex, az ötvenes, élettel megbékélt nő kényelmes szemet hunyása nem volt jó neki. Csak nem volt elég. Ember is volt, nemcsak apa és pénztárca, és a valamikori középiskolai szerelmed.

Észrevetted, hogy megváltozott. Tudtam, hogy tudod. Ezt egy okos nő mindig megérzi.

És itt nem az esti kimaradásokról, a túlórákról, a több sportolásról vagy a választékosabb öltözetről volt szó. Hanem észrevetted, hogy többet mosolygott, boldogabban kelt fel reggel, jobban hitt a jövőben, és még jobban szerette az életet. Mintegy tőlem való távolságtartó védőpajzsként, az autója hátsó ülésére betettél magadról egy fényképet – amin aztán a ledobált ruhánk landolt. Akkor hívtad, amikor korábban soha – amikor épp bennem volt, vagy én rajta. Próbálkoztál több szexszel – amikor előtte tőlem ruhába bújtatott érzelmeket is kapott. De rákérdezni a benne zajló folyamatokra, érzelmekre – azt nem tetted.

Mondhatod, hogy mínusz 15 évvel és kilóval, feszes testtel és hetyke mellekkel könnyű ágyba vinni egy férfit. De bármily hihetetlen, nem emiatt kötöttünk ki egymás karjaiban. Én kíváncsi voltam arra, mi érdekli a világból, mik a céljai, vágyai, fantáziái, mire vágyik még?

Sose kértem, hogy hagyjon ott téged. Tudtam, hogy nem versenyezhetek veled. Ahogy te sem tudtál velem. Más pályán indultunk.

Kérlek, ne azon gondolkodj, hogy hányszor, hol és milyen szexi csipkecsodában voltam vele. Hanem állj meg néha esténként egy kicsit, nézz rá úgy igazán! És figyelmesen. Ültesd le, beszéltesd, beszélgess, hallgasd meg. Tudod, hogy milyen, hiszen így szeretted meg. Hát szeresd most is. A közös ágyban. Hidd el, ennek nagyobb jelentősége van, mint egy-egy póznak.

Ezt pont a szerető magyarázza el a feleségnek?

Bokor Léna

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/mastermilmar