„...szerettem volna én is nőket játszani, de a trotlikat kaptam, mert nyilván ezt sugallom magamról” – mondja. De közben nem ezt sugallja magáról. Ahogy hallgatjuk őt, és érezzük a kiáradó érzelmeit a gyerekkoráról, a szüleiről, az anyaságáról, a pályájáról, azon gondolkodunk, vajon milyen elképesztő erő kell ahhoz, hogy valaki mindezt elhordozza. Hát csoda, hogy annyira tele van energiával? Az Elviszlek magammal vendége Szirtes Ági Kossuth-díjas színész.

Batiz András mindent nagyon fiatalon kezdett. Alig volt húszéves, amikor az ország egyik legismertebb tévés arca lett, harmincéves kora előtt pedig kormányszóvivői pozíciót vállalt. És bár van, amit ma már másképp csinálna, nem bánja a korábbi döntéseit – mint mondja, ezek kellettek ugyanis ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma tart. Az Elviszlek magammal legújabb adását Mózes Zsófi ajánlja.

Minden nagyon korán történt az életében; 20 évesen már képernyőn volt, 30 évesen pedig kormányszóvivő. Hogyan lett az örökké szorongó kisfiúból Magyarország egyik legkeresettebb kommunikációs tanácsadója és – a mai napig – egyik legismertebb televíziósa (úgy, hogy már 20 éve nem is tévézik). Az Elviszlek magammal vendége: Batiz András.

Mennyit árulhat el saját magáról egy pszichiáter? Hogyan hat ez a pácienseire? Meg lehet-e érteni a narcisztikus bántalmazó működését? Hogyan rímel az egyének és a családok sérüléseire a hatalom? Az Elviszlek e heti epizódjában D. Tóth Kriszta Dr. Bánki György pszichiátert kérdezte – magáról, rólunk, mindannyiunkról.

Öt nyelven játszik, három országban ismert és elismert művész, akinek a szavára odafigyelnek – és ezzel tudatosan él is. Közben pedig olyan, mint egy érzékeny, bohém tinédzser. Az Elviszlek e heti vendége: Kerekes Vica színész.

Nguyễn Thanh Hiềnt, a vietnámi származású magyar énekesnőt 2008-ban, 14 évesen ismerte meg az ország, és sokakban ma is a csodás hangú, tüllszoknyás ázsiai kislány kép él róla.

Öt év alatt lett belőle az egyik legizgalmasabb extrém sport, a szabadtüdős mélymerülés ünnepelt világsztárja. Előtte megjárta a poklok poklát a saját testével és útkeresésével, de – úgy tűnik – megérte. Ritka az olyan ember, aki ennyire a helyén van.

Bár Pintér Béla darabjai jellemzően önéletrajzi ihletésűek, ő mégis ritkán beszél magáról. Most azonban megnyílt, és őszintén mesélt sikerekről, félelmekről, szabadságról és bátorságról – megmutatva az embert a rendező mögött.