Kedves Édesanya!

Személyesen is újra és újra megrendít az az út, amelyet egy meleg identitását felfedező fiatalnak és a családjának végig kell járnia, amíg el tudják fogadni a helyzetet. A szakirodalom szerint két–három évbe telik, amíg egy gyerek önmagától is elfogadja az átlagostól eltérő szexuális érdeklődését.

Ez alatt az idő alatt általában ő maga is egyedül szenvedi meg mássága elfogadását, az esetek többségében ezt követően mondja el titkát a szüleinek. Furcsa, de körülbelül ugyanennyi időbe telik, amíg az információt a környezete is feldolgozza, és napirendre tér felette.

Ön nagyon érzékletesen írta le ezt az utat, és annak jellemző szakaszait. A sokkot, és az azt követő gondolatokat, amelyek egy szülő fejében megfordulnak ennek hatására. Mert az első reakció csaknem minden egyes szülőben a sokk. Utána általában a gyerek iránti részvét, majd a saját felelősség keresése következik. „Vajon hol rontottam el a nevelését, hogy ilyen szenvedést kelljen átélnie?”

A bűntudaton és a hibáztatáson azonban túl kell lépni. Egy felelős szülő tájékozódni kezd, hogy ebbe az ismeretlen világba jobban belelásson. Az önök családja kiválóan oldotta meg ezt a helyzetet, büszkék lehetnek rá! Jó, hogy ezt megosztotta a levelében, jó, hogy mások is olvashatták, tanulhattak belőle.

Való igaz, hogy az adott pillanatban nagyon tanácstalannak érzi magát az ember, de ma már nincsenek egyedül azok a gyerekek és szülők, akik ezen a folyamaton átesnek. Több könyv és szervezet is segíti önöket az eligazodásban, a feldolgozásban:

Ahogy ön is tette, más szülők is írtak a gyerekük melegségéről itthon és külföldön is. Szívesen ajánlom például Betty Fairchild és Nancy Haywad Most, hogy tudod – Útmutató meleg és leszbikus fiatalok szüleinek (2002, Göncöl Kiadó) című könyvét. De ott van Fischer Eszter pszichológus könyve is ugyanerről. Egy tisztán pszichológiai elemzést jómagam is írtam, amely nemcsak a coming outról, hanem az azt megelőző és azt követő összes járulékos helyzetről is szól; azért, hogy mind az érintettek, mind a szakemberek könnyebben eligazodhassanak.

A könyveken kívül több szervezet is aktívan dolgozik, minden érdeklődőt szívesen ellátnak tanácsokkal. Ezek célja, hogy hatékonyan segítsék mind a többségi társadalmat, mind az érintetteket. Épp most zajlik a Pride-hét, ahol sokan bemutatkoztak már. Mi is létrehoztunk egy rendelőt azért, hogy mindenféle ezzel kapcsolatos kérdést egy helyen tudjunk megválaszolni, ne kelljen vakon tapogatózni senkinek. Ezen a honlapon tud tájékozódni: http://lmbtkozpont.wix.com/lmbtkozpont.

Kedves Zsófi, amikor az ember egy olyan új információval szembesül, amely alapjaiban rázza meg a saját gyerekével kapcsolatos minden eddigi elképzelését, és egy új látásmód kialakítására készteti, teljesen természetes, hogy hirtelen egyedül érzi magát. A következő feladat azonban: a tájékozódás és az új helyzet megértése. Ha a krízis nyitottsággal és felelősséggel párosul – ahogy az önök családja esetében is –, az komoly személyiségfejlődési lehetőségeket rejthet magában.

Az ilyen emberek „hírnökké” válnak, mert tájékoztatják a többséget, hogy mi zajlik egy gyerekben, egy szülőben, egy családban a válság során. És arra is példát mutatnak, hogy egy ilyen élethelyzetből érzelmileg megerősödve, akár sokkal gazdagabban is kilábalhatunk.

Ezt éreztem az ön leveléből is. Jó, hogy megírta nekünk!

Ritter Andrea

klinikai szakpszichológus

Az édesanya írásának első részét a coming outról ITT, második részét, a következményekről és reakciókról pedig ITT olvashatod el.