Az áldozatok védelmét ígéri a törvény – kérdés, hogy lesz-e, aki végrehajtja

–

2017 volt, reggel hétre értem haza a rendőrségről. Éjfél körül hívtam ki őket az akkori albérletembe, kapcsolati erőszak miatt. Nem az első eset volt, és messze nem az utolsó. 

Egy barátnőmmel találkoztam este, Ádám pedig azzal várt otthon, hogy hol voltam, meg kivel, és biztos nem is azzal. A forgatókönyv mindig hasonló volt: neki nem opció, hogy meguntam a parttalan vitát, és ha lefeküdtem, háttal neki, izomból rúgott le az ágyról. Hol ököllel ütött, hol a telefontöltője csattant a bőrömön, ha pedig megpróbáltam felkelni az ágy mellől, visszarúgott a padlóra. Amikor a telefonomért nyúltam, a falhoz vágta. Darabokban hullott a padlóra, totálkár. Észérvek nincsenek, csak végtelen percek, visszatartott levegő, meg tehetetlenség.

A sokadik kérés után hívhattam csak rendőrt, úgy, ha kihangosítom, hogy Ádám is hallja – biztosra akart menni, és kevésbé volt neki kellemetlen így, mintha a barátaimnak szóltam volna.

A kiérkező rendőrök meghallgattak minket, Ádámot elvitték, velem külön beszéltek. Mentőt hívtak, ez a protokoll, aztán bevittek engem is a kapitányságra. Órákat vártam egy folyosón, mire sorra kerültem, majd újabb órák, amíg vallomást tettem, kitöltöttünk mindent, és aláírtam, amit kell. 

Akkoriban azt mondták, távoltartás csak akkor jár, ha már megtörtént a baj. Én kaptam egyet, viszonylag egyszerűen, de hogy erről Ádámnak is szóltak-e, azt nem tudom. Reggel hétkor lefeküdtem, hogy aztán néhány órával később arra ébredjek, ott fekszik a szőnyegen, tőlem alig néhány méterre, a nappali közepén. Szólni nem tudtam, telefonom épp nem volt – de ellenőrizni sem jöttek a harminc nap alatt soha.

A nyomozás évei során aztán fel sem merült, hogy elrendelik a távoltartását, pedig többször láttam Ádámot a környéken, más vallomásokból pedig kiderült, hogy nemcsak rendszeresen autózik el a lakásom előtt, de gyakran beszél arról is, hogy hogyan kéne engem vagy a családomat megölni.

De jött 2020, Varga Judit akkori igazságügyi miniszter pedig kihirdette az áldozatsegítés évét. Majd ugyanebben a videóban rátért arra, hogy a magyar kormány nem fogja ratifikálni a „migrációt is támogató egyezményt, amely azt is állítja, hogy az emberek nem férfinak és nőnek születnek, hanem léteznek társadalmi nemek”. 

Az Isztambuli Egyezmény egyébként számos országban adott lendületet a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos szakpolitikák és iránymutatások javításához, mi mégis azt gondoltuk, hogy nem sok az a minden ötödik nő – sőt, a kormánypárt szerint a magyar törvények szigorúbbak annál, mint amit az egyezmény megkövetel, úgyhogy köszönjük, megvagyunk nélküle.

A gyakorlat azonban sok esetben egészen mást mutatott, ezért még ebben az évben, a győri kettős gyerekgyilkosság következményeként szigorítottak a feltételes szabadságra bocsátás szabályozásán. A törvény értelmében súlyos bűncselekmények esetében

nincs feltételes szabadon engedési kedvezmény, a hozzátartozók ellen elkövetett, kevésbé súlyos, de erőszakos bűncselekmények esetén pedig, ha a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felfüggeszti, kötelező a pártfogó felügyelet elrendelése, valamint a távoltartás megállapítása.

2024 januárjában aztán ismét terítékre került az áldozatok védelme: Tuzson Bence igazságügyi miniszter arról beszélt, hogy hiányzik a büntetőjogból, hogy az áldozatokat miként lehet megvédeni az elkövetőktől azután, ha már letöltötték a büntetésüket. Akkor Tuzson találkozóra hívta Renner Erikát, majd az Igazságügyi Minisztérium egy olyan szabályozás kidolgozásába kezdett, amely lehetővé teszi, hogy az elkövető feltételes szabadságra bocsátásába a sértettnek is lehessen beleszólása, és lehetőség nyíljon egy olyan mechanizmusra, amely alapján az áldozat kezdeményezésére a bíróság az elkövető távoltartását rendeli el.

Bár a hozzáállás mindenképp üdvözlendő volt, a törvénymódosítás végül nem érte el a kívánt hatást: az áldozatok védelme helyett újabb kiszolgáltatott helyzetet teremtett számukra. A jogszabály-változás értelmében ugyanis meghallgatják ugyan az áldozatokat, az általuk elmondottakat azonban – többek között azt, hogy tartanak-e az elkövetőtől, annak szabadulásától – megismertetik az elítélttel, ráadásul anélkül, hogy erről tájékoztatnák az áldozatot.

A problémás gyakorlat idén februárban kapott nagyobb visszhangot, amikor felmerült Bene Krisztián feltételes szabadságra bocsátása. Renner Erika, miután a bíróság meghallgatta a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban így nyilatkozott:

„mondtam, hogy ha ezt átadják az elkövetőnek, akkor nem kívánunk jegyzőkönyvbe nyilatkozni semmit. Két mondatot mondtam, az egyik az, hogy nem kívánom a feltételes szabadon engedést, és hogy amennyiben úgy döntenek, hogy kedvezménnyel szabadon engedik, kérem a távoltartást. De ezek szerint meghallgatnak, és nem számít a véleményem.” 

Ezt követően Tuzson, miután Renner Erika levélben fordult hozzá, hangot adva a hatályos jogszabályokkal kapcsolatos aggodalmának, ismét változásokat ígért, egy múlt héten megjelent törvénytervezet pedig olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek a gyakorlatban is hozzájárulhatnak az áldozatok védelméhez. 

A törvénymódosítás, amellett, hogy lehetővé tenné, hogy ha a sértett azt kéri, a nyilatkozatának tartalmát ne ismertessék az elkövetővel, a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló jogszabályt is módosítaná. Az új törvény értelmében ugyanis a sértett az eljárás bármely szakaszában kérheti a megelőző távolságtartást a jogerős ítélet megszületéséig, azon túl a büntetés-végrehajtás alatt, de az elkövető szabadulását követő egy éven belül is.

Jelentős lépés az áldozatvédelem útján, ha az Országgyűlés elfogadja a törvénymódosítást. De vajon tájékoztatják-e majd a bírók az áldozatokat, hogy mindez nem jár automatikusan – akkor lesz csak így, ha külön kérik?

Vajon lesznek-e, akik ellenőrzik a távoltartás betartását?

Képeznek-e rendőröket és bírókat, hogy felismerjék a kapcsolati erőszakot? És lesz-e változás abban, hogy az emiatt tett feljelentéseket zsigerből zaklatásnak vagy könnyű testi sértésnek minősítik?

A törekvés sok év óta először most tényleg látszik – de bőven van még munka, ha az áldozatok valódi védelme a cél. Addig pedig maradnak a végtelen percek, a visszatartott levegő, meg a tehetetlenség.

Mózes Zsófi