Iskolai telefonhelyzet: életszerűtlen és megvalósíthatatlan az új jogszabály

–

„Hát, figyelj, halvány gőzöm sincs.”

„Nem tudunk semmit, majd talán pénteken lesz erről értekezlet.”

„Fogalmam sincs, mi lesz a megoldás.”

„Kaotikus a helyzet.”

„Hogyan tudjuk megoldani? Jelen pillanatban leginkább sehogy.”

A fenti válaszokat pedagógusok mondták, amikor arról kérdeztem őket kevesebb mint egy héttel a tanévkezdés előtt, hogy hogyan tud majd az iskola megfelelni annak az új szabályozásnak, aminek értelmében el kell venni a gyerekektől a tanítás idejére a telefonokat. A rendelet szerint a „használatában korlátozott tárgyat az átvételt követően a nevelési-oktatási intézmény által a házirendben meghatározott elzárt helyen kell tárolni”; ezt a tárgyat „a házirendben meghatározott személy veszi át és tárolja visszaadásáig”.

A jogszabály rendelkezik arról is, hogy tanítási időben csak akkor lehet használni a telefont kizárólag oktatási célokra, ha azt a tanár vagy az igazgató engedélyezi, ezt pedig rögzíteni kell a tanulmányi rendszerben.

A gyakorlatban tehát úgy kellene kinéznie a dolognak, hogy a diákok reggel, a tanítás megkezdése előtt leadják a telefonjukat, azokra a tanórákra, amiken a tanár használni szeretné, visszakapják, – ezt a tanár rögzíti a tanulmányi rendszerben – majd újra beszedik az eszközöket, és a nap végén megint visszakapják a tanulók.

Csakhogy ez óriási logisztikai feladatot ró az intézményekre, akiknek szinte egyik pillanatról a másikra kell megoldást találni a problémákra.

Az oktatási intézményeket ugyanis nem tájékoztatták előre, hogy fel tudjanak készülni az új szabályozásra.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi elnöke kérdésemre elmondta, hogy a rendelet tervezete a kormány honlapján jelent meg, amit társadalmi egyeztetésre bocsátottak. A szakmai szervezetek véleményezték is a rendeletet – köztük a PDSZ is –, és többen megfogalmazták aggályaikat a tervezettel kapcsolatban. Ezeket azonban végül nem vették figyelembe Nagy szerint, hanem egyszerűen kiadták az új rendeletet.

Félmegoldások és a tanulásból teljesen kizárt telefonok

„Egyik iskola sem tud mit kezdeni ezzel, mert nem lehet megoldani. A környéken lévő intézmények között megy a diskurálás, hogy ki hogyan oldja meg, de mindenki tanácstalan” – mondja egy vidéki szakközépiskolai tanár. Náluk a héten több értekezletet is tartottak a témában, de arra jutottak, hogy nem fognak tudni megfelelni a jogszabályi kitételeknek.

„Nincsen se megfelelő tárolóeszközünk, se megfelelő helyiség, se elég kolléga. Egyszerűen lehetetlen feladat, hogy minden diáktól elvegyük a telefont, biztonságosan tároljuk, az egyes tanórákra visszakapják, majd megint elvegyük tőlük”

– mondja a pedagógus, majd hozzáteszi, hogy őt különösen rosszul érinti a rendelet, ugyanis szinte minden óráján előkerül a telefon, hiszen olyan oktatási célú felületeket használ, mint a Kahoot, és sokszor a diákok a telefonjukról nézik az elemzett szövegeket is, hogy ne kelljen nyomtatni.

„Az intézmény végül arra a megoldásra jutott, hogy a diákoknak a saját, zárható fiókjaikban kell tartaniuk a telefonjaikat, amikhez szünetben sem nyúlhatnak, ezt pedig szigorúan fogják ellenőrizni és szankcionálni azt, aki megszegi a szabályt. Ha pedig szeretném, hogy használják a telefonjukat az órámon, előző nap értesítenem kell a diákokat, hogy hozzák majd az eszközt az órámra” – vázolja, hogy mire jutottak a maratoni értekezleteken, és hozzáteszi: a tantestület abban reménykedik, hogy lazítanak majd a rendeleten.

Egy nagyvárosi gimnázium tanára is arról számolt be, hogy óriási fejetlenséget okozott az új szabályozás, és rengeteg kérdést vet fel, amire nincsen válasza a tantestületnek. Náluk az első héten még biztosan a gyerekeknél lesz a telefon, szigorúan kikapcsolt állapotban, utána pedig dobozokban gyűjtik majd az egyik tanteremben, és mindenkinek rá kell írnia a nevét az eszközére, illetve egy átvételi elismervényt is alá kell írniuk mindennap. Ez hatalmas és rengeteg papírral járó adminisztráció, ami a pedagógus szerint rendkívül időigényes is, és meg fogja nehezíteni a reggeleiket. A későbbiekben aztán a dobozokat zárható szekrényre cserélik, de hogy ez mikor fog megtörténni, arról nem volt információja.

„A vezetőség kijelentette: a telefon nem taneszköz, így nálunk biztosan nem lesz olyan macera, hogy tanulók az órák között rohangálnak, hogy visszavegyék, majd újra leadják a telefont”

– mondta a gimnáziumi tanár, akinek ez azért is probléma, mert az ő óráin is szokták használni a telefont, hiszen onnan nézik a gyerekek a feladatokat, de most majd vissza kell térniük a fénymásolásra, ami nemcsak időigényesebb, de környezetvédelmi szempontból is aggályos.

Vannak azonban olyan intézmények is, ahol augusztus 30-án még mindig nem tudják, mihez fognak kezdeni, és több olyan pedagógussal is beszéltem, akiket arra utasítottak: nem beszélhetnek arról, hogy az iskola hogyan fogja megoldani a helyzetet, ami már csak azért is kérdéseket vet fel, mert a szabályozást a házirendben kell lefektetni, ami minden intézmény esetében nyilvános.

Abban minden általam kérdezett pedagógus egyetértett, hogy az ilyen szintű tiltásnak nincs értelme, és egymástól függetlenül úgy gondolják: az iskolának feladata lenne, hogy ezeknek az okoseszközöknek a helyes és produktív használatára megtanítsák a gyerekeket.

Ráadásul idéntől minden kilencedikes diák kap egy laptopot az államtól, így még nehezebb lesz megmagyarázni a tanulóknak, hogy miért tiltott a telefon használata, és a laptopé miért nem. További kérdéseket vet a szabályozás értelme abból a szempontból is, hogy a laptopokon ugyanúgy el lehet érni azokat az oldalakat, amiknek iskolai böngészését a jogalkotó korlátozni akart a telefonozás tiltásával, nem beszélve arról, hogy az iskolai wi-fi sok helyen igen gyengén muzsikál, és ahol nincs vezetékes internet, ott a gyerekek telefonjainak mobilnete jelentette eddig a megoldást.

„Ha nem belső meggyőződésből jön, nem fog működni”

Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola igazgatója – és a WMN szerzője – szerint ők is küzdenek az új jogszabály betartásával, pedig ők korábban már bevezettek hasonló intézkedést. A 12+1 évfolyamos intézményben az 1–8. osztályos tanulóktól a pedagógusok elvették a telefonokat, amiket a tanáriban őriztek és a tanítás után adtak vissza, a 9–13. évfolyamos diákoknak pedig a táskájukban kellett tartaniuk a készülékeket kikapcsolt állapotban. Az, hogy mostantól mindenkitől be kell szedni az okoseszközöket, nehezen megvalósítható az igazgató szerint, ugyanis nincs elegendő tárolóeszközük, az pedig, hogy a gimnáziumi évfolyamokon tanulók folyton a tanáriba rohangáljanak a telefonjaikért, ha a tanár szeretné az órán használni, életszerűtlen.

„Azt egyébként, hogy a gyerekeknél ne legyen ott a telefon állandóan, jó iránynak tartom. Ugyanis abban hiszek, hogy nincs értékesebb a személyes kapcsolódásnál, és minimum a pandémia óta tudjuk, mennyire fontosak az élő, személyes, fizikai kontaktusok. Az okoseszközök ezt azt emberi kapcsolódást képesek rombolni, ezt mindenki tudja.

Azonban én annak a pártján vagyok, hogy minden iskola döntse el maga, hogy ezt a fajta kapcsolódást milyen intézkedésekkel szeretnék fenntartani. Ráadásul teljesen szürreális, hogy a tanárok ideje azzal menjen el, hogy végigmennek az osztályon, és megnézik, kinél milyen okoseszköz van. Hiszen a telefon mellett ott a tablet, az okosóra és a többi. Az élet, a gyerekek és a technológia nem így működik. Ráadásul az iskola feladata lenne az is, hogy a gyerekeket megtanítsa a helyes eszközhasználatra, hiszen nincsenek erre mintáik, ez jól látható.

Meggyőződésem szerint ez csak úgy tud működni, ha a szabályozás az intézmény belső értékrendjéből születik, és kitalálnak egy olyan rendszert, amit fenn tudnak tartani. Az, hogy van egy központilag lefektetett egységes szabály, ami két mondatban kijelenti, hogy el kell venni a gyerekektől a telefont, de semmilyen segítséget nem kapnak az intézmények, hanem oldják meg, ahogy akarják és tudják, nem jó megoldás” – mondja az igazgató, majd hozzáteszi, hogy ezzel csak még egy szükségtelen terhet akasztottak az évkezdési munkálatokban amúgy is elhavazott tantestületek nyakába.

„Én az iskolai autonómia híve vagyok. Ha az iskola jól csinálja, a szülők pedig támogatják a szabályozást, akkor tud működni, ha nem jól csinálja az iskola, mert rohamtempóban kellett kitalálni a szabályokat külső nyomásra, a szülők pedig nem értik, akkor nem fog működni, és áttoltuk a problémát egy másik szintre. És sajnos most utóbbi a helyzet” – mondja Kökéndy Ákos.

Rengeteg a kérdés, nincs válasz

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi elnöke kérdésemre elmondta, hogy folyamatosan keresik őket az iskolák amiatt, mert nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. „Mindenhol szinte ugyanazok a problémák: nincs, hely, ahol biztonságosan lehetne tárolni a telefonokat, nincs ember, akire rá lehetne bízni ezeket a feladatokat, hiszen az ennél sokkal fontosabb és sürgősebb feladatok ellátására sincs elég ember sok helyen.

Illetve több intézmény jelezte azt is: hiába kértek segítséget a tankerületektől, például, hogy vegyenek zárható szekrényeket, azt a választ kapták, hogy nem tudnak segíteni, oldják meg, ahogy tudják”

– mondja Nagy Erzsébet, és hozzáteszi, rengeteg olyan kérdés merül fel, amire jelenleg nincs válasz.

Az egyik ilyen a felelősség kérdése. Hiszen esetenként többszázezres eszközökről van szó, csak egy osztálynyi mobiltelefon már milliós értékű is lehet, és ha bármelyik megrongálódik, eltűnik, vagy bármi történik vele, ki a felelős? A jogszabály szerint az, akit kijelölnek, hogy zárja el az eszközöket, de jó kérdés, hogy milyen alapon bízzanak meg tanárokat ilyen teherrel járó feladattal.

„Ráadásul még egy adminisztrációs terhet ró ez a tanárokra, akik már eddig is túlterheltek voltak. És elég nagy probléma az is, hogy innentől az iskola nem dönthet úgy, hogy a saját házirendjében határozza meg, hogy a diákoknak a táskájukban kell kikapcsolt állapotban tartaniuk a telefonjaikat, ahogy eddig egyébként sok iskola eljárt” – mondja a PDSZ országos választmányának elnöke. 

Ezek még csak azok a problémák, amik rendszerszinten felmerülnek, de mi van azokkal az egyedi esetekkel, amikor például egy cukorbeteg gyerek a telefonján lévő applikációval monitorozza a vércukrát, vagy szabályozza az inzulinbeadást? (A témában érdemes elolvasni a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért szervezet tájékoztató anyagát – a szerk.) És akinek a mentális egészsége miatt van szüksége arra, hogy például szünetben telefonon beszélhessen valakivel? A sor hosszan folytatható, dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ebben a cikkében foglalta össze azokat a pontokat, amik miatt aggályos az új szabályozás – ezekkel a pontokkal pedig az általam kérdezett pedagógusok is egyetértettek.

Továbbá egy új konfliktusforrást hoz az iskola életébe a szabály: több tanár is jelezte, biztosak abban, hogy lesznek diákok, akik megpróbálják kijátszani a rendszert úgy, hogy másik telefont adnak le a sajátjuk helyett.

Adódik továbbá a kérdés: fogja-e bárki ellenőrizni, hogy az iskolák betartják-e az új jogszabályt, és ha igen, hogyan? Nagy Erzsébet azt mondja, el tudja képzelni, hogy a Belügyminisztérium kiadja a tankerületi központoknak feladatként az ellenőrzést, de erről jelenleg semmilyen hivatalos tájékoztatás nincsen. 

Példát kellett statuálni

Az elmúlt napokban nagy nyilvánosságot kapott, hogy a fővárosi Madách Imre Gimnázium a honlapján tette közzé, hogy az új jogszabály ötödik paragrafusának értelmében nem fogják elvenni a gyerekektől a telefont, ugyanis az eszközöket rendszeresen használják a tanórákon, és nincs értelme folyamatosan beszedni és visszaadni.

Az ötödik paragrafus szerint ugyanis a tanár vagy az igazgató engedélyezheti a diákoknak a telefon használatát úgy, hogy a tanulmányi rendszerben „rögzíti a birtoklás és a használat célját, az engedély érvényességének időtartamát (tanóra, foglalkozás, tanítási év), továbbá a birtokolható tárgyat”. 

A rendeletben tehát világosan leírják, hogy az igazgató akár az egész tanévre engedélyezheti a mobiltelefon birtoklását és használatát, a Madách igazgatóját mégis eltávolították pozíciójából három nappal a tanévkezdés előtt.

A PDSZ közleményben ítélte el az igazgató felmentését, Nagy Erzsébet pedig nonszensznek nevezte, hogy egy olyan jogszabály megsértése miatt szankcionálták az igazgatót, ami még nincs is érvényben, hiszen a rendelet csak szeptember 1-től hatályos.

Azonban maga az érintett igazgató azt állítja a gimnázium Facebook-oldalára írt posztjában, hogy azért mentették fel, mert sajtóhír lett abból, hogy az intézményben hogyan fognak eljárni a kérdéssel kapcsolatban, a média ellenállásnak titulálta az egyébként a jogszabálynak megfelelő intézkedést. Állítása szerint más iskolákban is ez lesz az eljárás, csak azok az intézmények ezt a döntést nem hozták nyilvánosságra. 

„A PDSZ is azt javasolta az iskoláknak a helyzet megoldására, hogy a jogszabály ötödik paragrafusára hivatkozva az igazgató engedélyezze, hogy a gyerekeknél lehet a telefon, akár kikapcsolt állapotban, vagy ahogyan jónak látják, ezzel elkerülhető a beszedéssel, tárolással és visszaadással járó logisztikai rémálom. Azonban a hatalom példát statuált azzal, hogy felmentették a Madách Imre Gimnázium igazgatóját azért, mert nyilvánosságra hozta, hogy az intézmény a fent javasolt módon fog eljárni, így

az intézményvezetők valószínűleg megijedtek, és nem mernek majd hasonlóképp rendelkezni”

– mondja Nagy Erzsébet.

Rengeteg tehát jelenleg is a bizonytalanság az iskolai telefon(nem)használat kérdésében. Ami biztos, hogy szeptember 2-án elindul a tanév, és elvileg addigra minden iskolának ki kell találnia, hogy milyen módszert alkalmaznak a jogszabály betartására.

Dián Dóri