Mit mondj a gyereknek, ha terrorveszély miatt marad el Taylor Swift koncertje?
Az egész világot, de főleg a csütörtöktől szombatig Bécsbe készülő rajongókat – köztük sok magyart is – sokkolta a hír, hogy az egy éve meghirdetett, sokak által várt három Taylor Swift-koncert elmarad. Ahogy a szervezők közleményében olvasható, az intézkedés hátterében terrorveszély áll: az osztrák hatóságok szerint ugyanis merényletet terveztek az Ernst Happel stadionban, illetve a ma délutáni hírek szerint annak környékén is. Taylor Swift rajongótáborának jelentős részét kisgyerekek, valamint kamaszok alkotják: közülük a kisebbek még nem tájékozódnak hírportálokon, de félinformációkat hallanak, a nagyobbak pedig olyan mondatokba is belefuthatnak, ami a csalódottságuk mellett a szorongásukat is a végletekig fokozhatja. Hogyan beszélgessen velük az eset kapcsán a szülő? Víg Sára gyermekpszichológus segít a kérdésben. Széles-Horváth Anna írása.
–
Tegnap este a bécsi koncerteket lebonyolító szervezőiroda Instagram-oldalán jelent meg először a hír: egy készülő merénylet miatt elmaradnak az augusztus 8–10. között meghirdetett Taylor Swift-fellépések. A bejelentés előtt néhány órával a hírportálokon már olvasható volt, hogy fokozott biztonsági ellenőrzés várható, mert a rendőrség két gyanús embert vett őrizetbe. Végül az illetékesek úgy döntöttek, nem kockáztatnak és törlik az összes programot. A mai hírek alapján már több részlet kiszivárgott: e szerint a feltételezett merénylők autóval hajtottak volna a rajongók közé, vagy késsel futottak volna a tömegbe a stadion előtt, valamint robbantásra is készültek. A közölt információk szerint a merényletet az Iszlám Állam vállalta volna magára.
A rajongók közül sokan egy éve várták az eseményt, amely elképesztő tömegeket mozgatott meg világszerte az elmúlt időszakban: a The Eras Tour tavaly márciusban indult, azóta több mint 150 helyszínen valósult meg és minden idők legnagyobb bevételű turnéjaként tartják számon.
Az énekesnő körüli szinte példátlan rajongás nem csak a felnőtt közönséget érinti: kisiskolás, kiskamasz gyerekek, valamint tinédzserek tömegei vesznek részt minden koncertjén. Ők a csalódás mellett nyilván másféle érzelmekkel is találkoznak, amikor a szüleiket hallják a hírekről beszélni, vagy maguk keresnek információkat a különböző platformokon.
Még a felnőttek számára sem egyszerű szembesülni azzal, mi lehetett volna, ha kevésbé hatékony a rendőrség és tragédiába torkollik az ünnepnek induló este – akkor mégis mit érezhetnek a gyerekek?
Van, amikor nem kell belemenni a részletekbe
„A hasonló helyzetekben persze létezik egy életkori szempont, de az első talán mégis inkább a gyerek és a család saját érzékenysége: ehhez érdemes igazodni. Abban hiszek, hogy a gyereknek nem hazudunk, ennek ellenére fontos tudni: minden témában van egy határ, ami a gyerek lelki biztonságát szolgálja. Amikor például el kell altatni a család beteg vagy idős kutyáját, megmondjuk a kicsiknek is, hogy meghalt, vagy felment felhők közé. Felesleges megosztani azonban, hogy ez egy felnőttek részéről meghozott döntés volt. Annak a morális hátterét ugyanis ő még nem fogja megérteni” – kezdi egy hétköznapi példával Víg Sára gyerekpszichológus.
A szakember szerint egy óvodás gyereknek még nem kell magyarázni a terrortámadás fogalmát, ha például tudta, hogy a szülei koncertre készültek, de látja a szomorúságukat, amiért az nem valósul meg.
„A kicsik számára még sokkal inkább a félelmek kapnak teret a hasonló hírek kapcsán, mint maga a helyzet megértése. Négy- és hétéves kor között egyébként is az egzisztenciális szorongás időszakát élik, tehát szembesülnek az élet végességével, ami alapvetően több félelmet ígér. Számukra még teljesen felesleges bevezetni a terrortámadás vagy a terrorizmus fogalmát” – mondja a pszichológus.
Minél egyszerűbben és minél letisztultabban beszéljünk
Az érintett kisiskolások számára a leginkább bőrükön érzett tapasztalás az eset kapcsán, hogy találkoznak a bosszantó és tehetetlen érzéssel: amikor rajtuk kívül álló okok miatt nem valósul meg valami régen várt dolog (bár a Covid-nemzedék esetében ez talán nem hat újdonságként). Itt a szülőnek érdemes a csalódással foglalkoznia elsősorban, és valamiféle közös vigaszt kitalálni: akár Taylor-napot tartani, koncertszettben nézni a koncertfilmet vagy épp nagy kivetítő előtt táncolni rá a barátokkal.
Valószínűleg a 9-10 évesek már konkrétabb válaszokat várnak, pontosan tudják, mit kell meghallani a felnőttek beszélgetéséből vagy a tévéhíradóból, és teljesen jogosan kérik a maguk válaszait. „Ez a korszak már az intellektusról szól, a kognitív megismerés terepe, amikor nagyobb szükség van a jól érthető válaszokra, mint addig valaha volt. A gyerek számára előbb-utóbb mindenképp egyértelművé válik, hogy a gonoszság, illetve maga a pusztítás nem csak a mesékben létezik. Mégis fontos, hogy minél egyszerűbben és letisztultabban fogalmazzunk. Mondjuk el, hogy vannak rossz emberek, akik úgy akarják felhívni magukra a figyelmet, hogy másokat bántanak. Ez gonosz és ostoba dolog, de sajnos létezik” – javasolja a pszichológus.
Víg Sára szerint itt már érdemes azonnal hozzákapcsolni a biztonságos kapaszkodókat is a magyarázathoz: azaz elmondani, hogy azért marad el a koncert, mert megelőzték a dolgot, elkapták a rosszakat, tehát nekünk így nem lesz bajunk.
Ez bármilyen sarkított válasznak tűnik is felnőttfejjel, a gyerekek világában még helytálló, és valamilyen szinten megóvja őket a mélyülő szorongástól, miközben mégsem hallgatja el az igazat. A pszichológus úgy véli: vallási, filozófiai kérdéseket kisiskolás, kiskamaszkorban még felesleges a terrorizmus kapcsán behozni, ez ugyanis szintén csak tovább fokozhatja a félelmeket, mivel egy gyerek számára nem érthető gondolatokat is beemel a párbeszédbe.
Az ijedség nemcsak szorongat, de fontos kérdéseket is hoz magával
A ma kis és nagy gyereket nevelő szülők talán mindannyian emlékeznek a pillanatra, amikor megtörtént a világszintű felismerés: mit is jelent a terrorizmus valójában.
A tévéképernyőn néztük, ahogy két repülő belerepül azokba a bizonyos tornyokba, és kár lett volna ezek után egyetlen felnőttnek is arról magyaráznia mellettünk, hogy véletlen baleset történt. A helyzet most abban más, hogy megelőzés történt: a híreket saját maguk olvasó kamaszok azonban könnyen eljutnak addig a gondolatig, mi lett volna, ha épp ott állnak a tömegben, amikor megtörténik a baj.
„A nagyoknál szintén a biztonságra érdemes fókuszálni, és míg a kisebbek számára talán nyomósabb érv, hogy maga Taylor Swift is ezt az utat választotta, mert biztonságban akar tudni mindenkit, addig a nagyoknál valóban kapaszkodót adhat a tudat, hogy maga a hatóság lépett. Érdemes hangsúlyosan erre terelni a beszélgetést, mert a hasonló esetek után természetes lehet akár az állandó szorongás is, azt pedig mindenképpen meg kell érteni, hogy egy ilyen sokk után sem élhetünk bezárva örökre” – magyarázza a szakember.
Víg Sára úgy véli, a történtek nyomán a tinédzserekkel rendkívül fontos beszélgetéseket lehet kezdeményezni az interneten található szélsőségekről, az online biztonság kérdéséről, de arról is, miért kell és hogyan lehet megtalálni a hiteles hírforrásokat.
„A kamaszkor, bár valahol egy újabb egzisztenciális válság időszaka, a tettvágy megjelenésének állomása is. Éppen emiatt a gyerek sokkal nyitottabb arra, hogy megtanulja, milyen intézkedések adnak kapaszkodót elkerülni a veszélyhelyzeteket az online és az offline térben egyaránt. Az ijedség nemcsak szorongáshoz vezet, de fontos kérdéseket is felvet, amelyekre hirtelen sokkal sürgetőbb lesz számára is választ keresni: ezeket a pillanatokat érdemes megragadni és megválaszolni szülőként egy hasonlóan szomorú helyzetben” – összegzi a pszichológus.
Kiemelt kép: Getty Images / Aldara Zarraoa / Stringer
