-

Helen orvos. Októberben kezd dolgozni az új munkahelyén. Tizenhárom éve él Magyarországon, néhány éve költöztek az észak-magyarországi megyeszékhelyre.

Jemenből származik, az ország déli részén fekvő Ádenben élt. A szerelem hozta ide, Debrecenben végezte el az egyetemet, a szintén jemeni férfi jelenleg is orvosként praktizál egy magyar kórházban. A házaspár és a gyermekeik is magyar állampolgárok.

– Egy lakótelepen élünk, a szomszédaink kezdettől fogva kedvesek és barátságosak velünk – mondja tört magyarsággal. Tíz és tizenkét éves fiaiak az egyik helyi általános iskolába járnak, osztálytársaik is könnyen befogadták őket. Soha semmilyen atrocitás nem érte a családot, ám az elmúlt néhány hónapban fenekestül felfordult az életük.

– Megyek az utcán vagy vásárolok az üzletben, és odajönnek hozzám azzal, hogy takarodjak haza. „Te nem vagy magyar, tűnj innen!” – kiabálják. Ha sétálok, gyakran hallom a mögöttem jövőktől, ahogy sóhajtozva ismételgetik: Ó, istenem, Ó, istenem! – mondja Helen,

hozzátéve, hogy ez még nem a legrosszabb élménye. – Terroristának neveznek, volt, aki odajött hozzám, és jó hangosan megkérdezte, van-e nálam bomba. A múlt hétvégén pedig épp jöttünk haza a vásárlás után, és az egyik házból kijött egy lakó. Gyanakodva figyelt bennünket, és ahogy közeledtünk, elkezdett kiabálni: mit keresnek maguk itt? Mit akarnak? Mi csak mondogattuk, hogy semmit, már megyünk is tovább. Nálunk, Ádenben sok az európai, akik máshogy öltöznek, mint a helyiek, de soha sem viselkedtünk így velük – jegyzi meg szomorúan Helen, aki azóta nem szívesen sétál egyedül az utcán.

Pedig ő még csak nem is burkát (a muszlim nők teljes testét és arcát eltakaró ruha - a szerk.) visel, hanem hidzsábot, vagyis arab női fejkendőt, mely szabadon hagyja az arcát, csupán a hajat takarja. Helen szerint azonban egy nyugati országban ez éppen ellenkező hatást kelt, mint a Közel-Keleten: ráirányítja viselőjére a férfiak figyelmét.

– A helyi plázában szerzem be a fejkendőimet, rengeteg van, a kedvem szerint válogathatom őket – térünk rá egy kicsivel kellemesebb témára. Rendszeresen jár uszodába. A hagyományos fürdőruha helyett azonban búvárruhát visel. – Mindig megkérdezem, nem gond-e, ha én ebben úszom, és boldog vagyok, hogy még soha sem emeltek kifogást ellene – jegyzi meg, hozzátéve, hogy ezt az egész burkini-botrányt nem is érti, mivel a családja és a barátai is azt gondolják, mindenki azt viselje, amihez kedve van. Jemen déli részén az európai nők – többségük jemeni férfi feleségeként – például nyugodtan fürödhet bikiniben, soha senki nem bántotta őket ezért. – A legfontosabb, hogy elfogadjuk egymást. Engem soha senki nem kényszerített semmire. Vannak barátnőim, akik talpig fekete ruhában járnak, de egyszer sem próbáltak meggyőzni, hogy öltözzek úgy, mint ők, ahogy én sem tettem kísérletet erre – mondja.

Ő és családja is naponta ötször imádkozik, azt mondja, ez könnyen összeegyeztethető a dolgos európai hétköznapokkal. A ramadán havi böjttel kapcsolatban nevetve feleli, könnyebb átvészelni Magyarországon, mint Jemenben, mert ott sokkal forróbbak a nappalok. Igaz, az idei nyár forró volt, akárcsak a hosszú nappalok. A gyerekek is böjtöltek, de ők azért ezt rugalmasabban kezelik a férjével. Ha a gyerekek jelzik, hogy nincsenek jól, azonnal kapnak enni.

– Napközben teszek-veszek, mindig van dolgom, nem érzem magam éhesnek vagy szomjasnak. Minden ugyanolyan, mint máskor, csak épp nem készül ebéd – teszi hozzá. Esténként nagyobb, kiadósabb vacsorát fogyasztanak, és kora hajnalban felébrednek, akkor is esznek egy szendvicset egy kis tejjel és valami gyümölcsöt.

Egyébként odavan a magyar ételekért, a töltött káposztát és a gulyáslevest is szereti. Vannak magyar barátai, egyikük megtanította neki, hogy kell ezeket elkészíteni. Annyi a különbség, hogy sertés helyett marhahúst használ, illetve gyakran fogyasztanak birkát is.

Helen korábban szeretett volna elmenni az októberi népszavazásra, azonban az elmúlt hónapok történései után ő és férje is úgy döntöttek, inkább otthon maradnak. – Magyarországnak joga van ahhoz, hogy népszavazást tartson a kérdésről, és eldöntse, kikkel szeretne együtt élni és kikkel nem – mondja. – Azoknak, akik Európába költöznek, ugyanúgy asszimilálódniuk kell, mint ahogy mi is tettük.

A család nem fontolgatja a költözést, azt mondják, jól érzik magukat Magyarországon. Itt maradnak. Itthon.

Veres Dóra

A kép nem a történet szereplőjét ábrázolja. Helent saját kérésére nem mutatjuk meg, és pontos lakhelyét sem árulhatjuk el. Köszönjük megértéseteket!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ kilarov zaneit