Tojástörés gyerekfejen: aki holnap is szülőnek akarja nevezni magát, az ne csináljon ilyet!
Kiborulás egy új TikTok-trend nyomán
Röviden: ne törj tojást a gyereked fején, nem vicces! Hosszabban: egy-egy Insta- vagy TikTok-trend sosem csak az adott hülyeségről (jelen esetben: tojástörés gyerekfejen, annak videóra vétele, majd posztolása) szól, hanem azzal az ősbizalommal való visszaélésről, amivel a gyerekek a szüleik felé fordulnak. Ráadásul mindezt egy kapitalista játszma részeként. Még hosszabban: megírja dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember.
–
Vannak témák, amik annyira egyértelműek, hogy szinte szégyellem felvetni őket. Például, hogy nem szabad visszaélni azzal, hogy a gyerekünk megbízik bennünk. Meg hogy szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz a gyerekeddel.
Szerintem ezek a világ azon kevés dolgai közé tartoznak, amiket nem kérdőjelezünk meg. Pont.
Aztán jön egy idióta TikTok- (vagy Insta-, vagy bármi) trend, és szülők elkezdenek tojást törni a gyerekeik fején, én meg csak bámulom a videókat, és azt érzem, hogy lehet, ez lesz életem legrövidebb WMN-cikke, amelyben csak annyit írok le, hogy
„Emberek, ne toljátok fullba a kretént!” Esetleg még annyit: „Aki holnap is szülőnek akarja nevezni magát, az ne csináljon ilyet!”
Vagy belemegyek a részletekbe, aminek az lesz a vége, hogy felszállok egy repülőre, elutazom Mark Zuckerberghez és az ő fején nyomok szét egy tojást – vagy a TikTok-vezér fején, aki nemtom ki (Shou Zi Chew szingapúri vállalkozó a TikTok elnök-vezérigazgatója – a szerk.). Szóval, akit a rövid verzió érdekelt, itt kikapcsolhat, akit viszont érdekel, mitől gurul el úgy igazán egy gyerekjogász gyógyszere, az jöjjön velem tovább.
Összetört tojás, összetört ősbizalom
A történt valahol azzal kezdődik, hogy a gyerekek ősbizalommal vannak irántunk. Nem is tehetnek mást. Az ember emlős ivadéka úgy születik meg, hogy alkalmatlan az önálló életre, ezért végtelenül kiszolgáltatott azoknak, akik őt életben tartják. Ha túl akar élni, együtt kell működnie, szerethetőnek kell lenni, és jószagúnak, és kapcsolódásra képesnek, és alkalmazkodónak. A gyerekek tehát ezt teszik. Bíznak abban, hogy aki feléjük hajol, az jól fog róluk gondoskodni. Ez a kezdeti időben a tiszta pelenkát, az ételt és a nyugalmat jelenti. Később ehhez jönnek egyéb alapvető szükségletek: főleg a kapcsolódás, a figyelem, a gondoskodás érzelmi, szeretetteli része.
A gyerekek úgy tudják, hogy a világ, amibe születnek, minden létező világok legjobbika. Azért bírják ki a sokféle nehézséget, mert az a hit mozgatja őket, hogy azok, akik körülveszik őket, ők jók, és tesznek majd azért, hogy a szenvedéseik véget érjenek (legyen szó éhségről, lázról vagy arról az igényről, hogy valakibe bele tudjanak kapaszkodni, ha félnek).
Annyira erős ez a kódolás, hogy ha egy gyerek azzal szembesül, hogy akinek gondoskodnia kellene róla, ezt nem teszi meg, vagy simogatás helyett pofont ad neki, vagy félelmet kelt benne kiabálással vagy más módon, akkor is még nagyon-nagyon sokáig azt gondolja, hogy mindez nem a világ (a szülő) rosszasága, hanem az övé. Ő, mint gyerek, rontott el valamit, viselkedett rosszul, provokálta a helyzetet, tehát a baj vele van. Nem a szülővel. Nem a világgal.
Nagyon leegyszerűsítve:
az a gyerek, akivel rosszul bánnak, akivel kiabálnak, akit vernek, akit becsapnak, nem a szülőt utálja meg, hanem saját magát. Ennyire erős a hite abban, hogy akire őt „rábízták” (az angyalok, a fajfenntartás ösztöne, bármi), az csak jó lehet.
Szerintem nem minden szülőnek esik le, hogy kapott a sorstól egy ilyen gigantikus kreditet. Nagyon sokáig (gyakran az irracionalitásig is) fennmaradó bizalmat, amivel kb. egy dolgot nem lenne szabad csinálni: visszaélni vele.
#eggchallenge: ne csináld!
A TikTok-trend maga a következő: a szülő közös főzésre invitálja a gyereket – ami amúgy szuper minőségi időtöltés lehetne, meg szuper élmény, igazi kapcsolódás –, majd váratlanul a tojást nem a munkalapon, hanem a gyerek fején töri össze. Na, szerintem ez az egy igazi nagybetűs átkúrás (bocsánat, nem tudom szebben írni). Amikor egy gyerek a maga tiszta jelenlétével ott van egy ilyen helyzetben, majd egyszer csak történik valami olyan, amire nem számított, amiben teljesen kiszolgáltatott, kontrollvesztett, ami semmilyen módon nem róla szól, hanem a szülő a saját kénye-kedve szerint használja őt (meg a testét), az egy piszok rossz érzés. És egy nagyon stresszes helyzet. A gyerekek pedig annak megfelelően reagálnak, hogy milyen stresszválaszaik vannak: lefagynak, ütnek (visszadobálják a szülőt tojással), elfutnak (elmennek), sírnak, próbálják humorral oldani a helyzetet.
A stresszhelyzet valahogy megoldódik (idővel, vagy a szülő reakciójával, vagy azzal, hogy a gyerek kilép a szituációból), de az élmény azért ott marad. Meg a kimondatlan kérdés: megbízhatok-e a szülőmben, amikor legközelebb közös főzésre hív – vagy bárhova máshova?
Az a bizonyos gigantikus kredit csökken, és ha a szülő nem vigyáz, nem figyel oda, ha nem tiszteli ezt az ősbizalmat, amit kapott (meg a gyerekét), akkor a végén még az is lehet, hogy elfogy. Az pedig nagyon csúnya szokott lenni. Mindenkinek.
Ez tehát a szülői rész, és az ahhoz kapcsolódó faékegyszerűségű kérés: ne csináld!
Azt hiszed, szórakozol, de valójában kizsákmányolnak
A dolognak itt azonban még nincs vége, hiszen egy trendről beszélünk. Szülők által gondosan beállított mobiltelefonokkal felvett, majd kiposztolt videókról, amikkel reakciókat, lájkokat, figyelmet, népszerűséget, pénzt lehet szerezni.
Egy rohadt kapitalista játszma igazából tudatlan résztvevői lesznek a szülők, akik annak a haszonnak a töredékéért adják el magukat, a gyereküket, meg a kettőjük közötti kapcsolatot, amit rajtuk a Meta, meg a Kínai Népköztársaság keres.
Merthogy ne legyenek senkinek illúziói. Az egész semmi másról nem szól, mint a pénzről. Arról, hogy az idődet és a figyelmedet teljesen ingyen add oda valakinek, akinél aztán majd cseng a kassza. Azt hiszed, hogy szórakozol, de valójában kihasználnak és kizsákmányolnak. Azt hiszed jópofa vagy, mert részt veszel egy trendben. Azt hiszed, hogy nincs azzal semmi baj, amit csinálsz, hiszen ezer másik is csinálja. Azt gondolod, hogy bármit megtehetsz, hiszen a gyerek még csak gyerek, elfelejti, túl lesz rajta, nincs jelentősége.
Csakhogy minden amit hiszel és amit gondolsz, az hamis. Nem jópofa. Van vele baj. És meglesz a következménye.
De nem a TikTok vezérigazgatója fog érte felelni, vagy Mark Zuckerberg, hanem te. Aki feladtad a gyerekedtől kapott érzelmi krediteket, a nagy semmiért. Ja, bocs. Nem. Esetleg kerestél néhány forintot, vagy kaptál 15 perc hírnevet.
Biztos vagy benne, hogy megérte?
Kiemelt képek: TikTok