Megtelt, menjetek haza! – így teszi élhetetlenné a túlzott turizmus Európa nagyvárosait

–

Túl sok ember

Ha az egyéni szempontot nézzük, utazni nagyon jó dolog: új helyeket felfedezni, más kultúrákat megismerni, világot látni hatalmas élmény, ami kizökkent a mindennapok monotonitásából, és feltölt. A turizmus ideális esetben azonban nemcsak annak jó, aki éppen utazik, hanem az országnak-városnak is, ahová utaznak. A helyi gazdaságnak jelentős bevételt jelent, hogy évente több millió ember viszi oda a pénzét, ráadásul a turisztikai ágazat rengeteg embernek ad munkát a szállodáktól kezdve a különböző szolgáltatások és látnivalók (jegy)bevételein keresztül a vendéglátóhelyekig. Elviekben tehát ez egy nyertes helyzet mindenkinek: a turista kikapcsolódik, a város és ország bevételei pedig nőnek a látogató által elköltött pénzzel.

Pont emiatt megszokhattuk, hogy számos város marketingkampánya buzdít minket a látogatásra – de vannak helyek, ahol kifejezetten azt kérik, lehetőleg ne menjen oda senki.

Egyre több, turisztikai szempontból nagyon népszerű hely vezetése dolgozik azon, hogy a jelenleginél kevesebb turista érkezzen hozzájuk, ennek pedig nagyon egyszerű az oka: annyian látogatnak el ezekre a helyekre, hogy az már nem segít a városon, hanem rombolja.

Dr. Szalók Csilla, a Budapesti Gazdasági Egyetem Turizmus és Vendéglátás Intézetének vezetője az Index 2019-es cikkében azt mondta, az „elturistásodás” jelenségére a szakértők már a kilencvenes években is felfigyeltek, de a jelentős lélektani határt 2012-ben lépte át, amikor a turistaérkezések száma globálisan meghaladta az egymilliárdot.

Annak, hogy korábban soha nem látott mértékben kezdtek el utazni az emberek, több oka van:

elterjedtek a fapados légitársaságok, amik nagyon olcsó jegyeket kínáltak, egyre több olcsó magánszállás jött létre,

elterjedt a közösségi média, amelyen rengeteg desztinációt tettek nagyon népszerűvé, valamint a hatására beindult a mennyiségi turizmus, azaz létrejött az emberekben a vágy, hogy minél több helyről posztolhassanak szép képeket. És nem utolsósorban jelentős ok még, hogy a főleg ázsiai országok társadalmai átalakultak, nőtt az életszínvonal, így pedig több százmillióval nőtt a világot járó turisták száma is.

A helyzet gyorsan tarthatatlanná vált: 2015–2016-ban voltak az első tüntetések a nagyvárosokban a turisták ellen, de a helyzet nem sokat javult.

Majd jött a koronavírus-járvány

Ami három évvel ezelőtt még az életünk volt, az mára már szinte történelem: kitört a koronavírus-járvány, és ahogy a világ nagy részén, Európa országainak határai is lezárultak, kiürültek a repterek, és az emberek leginkább belföldön nyaraltak, ha volt erre egyáltalán pénzük és lehetőségük.

Rengeteg látványos kép járta be a világsajtót arról, hogy a népszerű nyaralóhelyek és látványosságok, ahol azelőtt egy gombostűt nem lehetett leejteni az embertömegtől, kiürültek. Láttunk fotókat a kongó Szent Márk térről, az elhagyatott Eiffel-toronyról, és az önfeledt helyiekről, akik visszakapták Amszterdam csatornáinak partjait, és Barcelona strandját.

Közhellyé vált a mondás, hogy semmi sem lesz már úgy, mint régen, itt az „új normális”, és soha nem fogunk már úgy utazni, mint azelőtt.

Elhittük, hogy valóban visszafordíthatatlan következményei lesznek a turizmusban a pandémiának, és sokan abban bíztak, hogy a bezárkózás jobb belátásra bírja az embereket, a túlzott turizmusnak vége, és nemcsak az élhetetlenné vált nagyvárosok, de a környezet is fellélegezhet a mértéktelen utazás okozta lég- és környezetszennyezés alól.

Egyvalamiben valóban történt változás: a nagyon olcsó, fapados repülőjegyeknek búcsút mondhattunk, a világjárvány úgy megtépázta az ágazatot, hogy a következményeit a mai napig érezzük. A reptereken tavaly hatalmas volt a káosz, és mostanra sem állt vissza a rendszer a 2020 előtti kerékvágásba (arról, hogy mi okozza a problémát a reptereken, ebben a cikkemben írtam tavaly).

Ám az emberek ahogy kiszabadultak a karanténból, újra nekiindultak világot látni: a turizmus fellendült, azokat a városokat pedig, amik 2020-ban és 2021-ben kaptak némi levegőt a lezárásoknak köszönhetően, újra elözönlötték a turisták.

Abból tehát, hogy a járvány lecsengése után mindenki megfontoltabban és kevesebbet fog utazni, nem nagyon lett semmi.

Lakhatási válság, irreális árak, szemét és hangzavar

Amszterdam, Barcelona és Velence – három európai város, aminek lakói legszívesebben kitennék a Megtelt! táblát. Nemcsak ezeken a helyeken van súlyos ára a túlzott turizmusnak a kontinensen, de ezek a helyek a tankönyvi példái a jelenségnek.

És bár mindegyik város bevételének jelentős részét adja a turizmus, az elmúlt években – a pandémia előtt, és most utána is – a vezetők számos intézkedést vezettek be annak érdekében, hogy ezek a történelmileg jelentős és rengeteg embert vonzó városok ne váljanak egy nagy szuvenírbolttá, ahol ironikus módon pont a helyiek számára nincs már hely. Lássuk, hogyan kezelik a helyzetet…

…Amszterdamban

Talán senkinek nem kell bemutatni, hogy a holland főváros miért olyan népszerű: a hangulatos csatornák, a gyönyörű épületek és a meseszép tulipánok mellett a marihuána fogyasztásának liberális szabályozása és a piros lámpás negyed is nagyon vonzóvá teszi Amszterdamot a külföldiek szemében. A körülbelül 900 ezres lakosú városba évente majdnem kilencmillió turista érkezik – jelentős részük pedig kifejezetten bulizni jön egy napra.

Aki járt már a budapesti bulinegyedben, vagy esetleg ott él, pontosan tudja, mi bajuk a helyieknek a tízezrével érkező brit legénybúcsús bandákkal: sok a szemét, nagy a hangzavar, a mértéktelenül bulizók pedig folyó ügyeiket nem ritkán a közterületeken végzik.

Hogy ne rombolják a turisták ilyen mértékben, a város több intézkedést hozott: kitiltották a nagy üdülőhajókat a központi kikötőkből, több utcát is sétálóövezetnek nyilvánítottak,

és ez évtől nyolc eurót kell fizetniük azoknak a turistáknak, akik hajóval érkeznek, és nem alszanak a városban.

Utóbbi intézkedésnek már most látványos hatása van, azóta számos hajótársaság nem ejti útba Amszterdamot. 

Ezen felül masszív ellen-marketingkampányba kezdtek: olyan elrettentő videókat készítettek, amin az ittas, rendbontó, utcán vizelő külföldieket a rendőrök igazoltatják és megbüntetik – ezek a videók pedig akkor ugranak fel a leendő turista böngészőjében, amikor az „amszterdami legénybúcsú” kifejezésre keres rá.

Továbbá meghatározták, és húszmillióban maximálták az éves vendégéjszakák számát,

a piros lámpás negyedben pedig csütörtöktől vasárnapig délután négy óra után nem lehet alkoholt vásárolni.

…Barcelonában

A katalán fővárosban elképesztő lakhatási válságot és megélhetési nehézségeket okoz a túlzott turizmus. Nem véletlen, hogy itt találkozhatunk a rengeteg „menj haza, turista” felirattal, a helyiek régóta szenvednek az évi körülbelül 19 millió látogatótól. Az elégedetlenség olyan méreteket öltött, hogy 2017-ben tiltakozók támadtak meg egy turistabuszt: kiszúrták a kerekeit, és összefirkálták az ablakokat. A tömeg és a hangzavar, na meg a szemét itt is általános, ráadásul a rengeteg új, az elmúlt években létrejövő szálláshely miatt olyan drága lett a városban az élet, hogy a helyiek nem tudják megfizetni.

Néhány év alatt ötven százalékkal nőtt az ingatlanok ára, a helyiek pedig kiszorulnak a környező településekre, mert nem engedhetik meg maguknak a barcelonai árakat.

Természetesen a város vezetése is érzékelte a problémát, és több intézkedést is bevezettek, hogy enyhítsék a városra nehezedő turistanyomást. A polgármester hotelépítési stopot rendelt el, és nem adnak ki engedélyeket új magánszálláshelyeknek. Harminc főben korlátozták a turistacsoportok létszámát, és a belváros egyes helyein kötelező, egyirányú haladási irányt szabtak meg a csoportoknak, valamint az idegenvezetők már nem használhatnak megafont.

A frekventált helyeken lévő éttermekben azonban továbbra is tartja magát egy igen bizarr szokás: az egyedül érkező vendégeket nem engedik leülni, vagy csak kényelmetlen, a mosdó melletti asztalokhoz ültetik őket, annyi a turista. 

…Velencében

Velence történelmi városközpontjában alig ötvenezren élnek ma már, a talpalatnyi területre pedig naponta nagyjából százezer turista érkezik. A helyiek arra panaszkodnak, hogy a sok látogató miatt gyakorlatilag élhetetlen lett a város, sokan inkább kiköltöznek a lagúnás részről, hogy legyen egy kis nyugtuk. A mintegy százhúsz szigetre épült város vezetése a helyzet kezelése érdekében kitiltotta a turistákat szállító sétahajókat a kikötőiből, valamint kilátásba helyezte, hogy 3–10 eurós belépőjegyet kell váltaniuk azoknak, akik nem maradnak éjszakára Velencében – az ár annak függvényében változik, hogy mennyire telített időszakban érkezik valaki.

Valamint áprilisban kihelyeztek egy számlálót, ami valós időben mutatja, hogy hány ágy van a városban, ami a turisták számára van fenntartva – ez a felállításakor 49 465-öt mutatott, de azóta is nő, míg helyi lakosból egyre kevesebb van.

Ám van egy még ijesztőbb hatása a túlzott turizmusnak Velencére nézve: a környezetszennyezés és a klímaválság miatt – amin egyre csak ront többek között a repülőgépek és a sétahajók károsanyag-kibocsátása – a tengerszint egyre emelkedik, és ha ez így megy tovább, egyes becslések szerint Velencét 2100-ra elnyelheti a víz.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk Barcelonában készült – Getty Images / Alexander Spatari

Dián Dóri