–

„A gonoszoknak még a kedvessége is félelmetes” – írta Ezópusz, aki aligha képzelhette, hogy egy mérgezésekről és előre eltervezett állatkínzásról szóló cikkem elején fogom idézni ezt a mondatát, azzal viszont bizonyára ő sem vitatkozna, hogy itt a helye.

Több mint másfél évtizede vannak mentett kutyáim, azóta szembesülök az emberi aljasság és gonoszság egészen szélsőséges megmutatkozásaival. Volt már a gondozásomban kirúgott fogú, éheztetett, elhanyagolt, utcára dobott, félig agyonvert és rothadó bőrű kutya is – és ez csak egy szabad szemmel alig látható szegmense azoknak a borzalmaknak, amikkel az állatvédelemben dolgozók napi szinten, tömegesen szembesülnek. 

Az azonban, hogy valaki virslit vásárol, hozzá szögeket és gombostűket, felaprítja a virslit és megfelelő szempontok szerint elhelyezi a darabkákban a később majd szájba, torokba, belekbe ékelődő fémeket – ez a gonoszságnak olyan vegytiszta megnyilvánulása, ami az én eszemmel nem belátható. 

Időről időre beindul a riadólánc a kutyás csoportokban, hogy épp melyik futtató környékén találtak ismét szeges, tűkkel tűzdelt vagy épp fagyállóval átitatott jutalomfalatokat, patkányméregben forgatott „finomságokat” – általában sajnos mindez csak egy vagy több állat élete, egészsége árán derül csak ki.

Ha esetleg valaki belegondolna, pontosan mi is történik:

A fagyállómérgezés tünetei

Eleinte az állat tántorog, botladozik, bódult, hányingere van (öklendezik, nyálzik). Néhány órán belül csöndes, nyugodt, bódult, depresszált állapotba kerül, látszólag jobban van, valójában súlyosbodik az állapota. 12–72 óra múlva a kialakuló heveny veseelégtelenség miatt az állat általános állapota rossz, gyenge, étvágytalan, olykor feltűnően sokat iszik. Nagy mennyiségű méreg testbe jutása esetén remegés, reszketés (úgynevezett tremor) és görcsroham alakulhat ki.

A patkányméreg-mérgezés tünetei

Gyengeség, letargia, zavarodottság, étvágytalanság, sápadt nyálkahártyák. Az állat sokat fekszik, van, hogy fel sem bír kelni. Láza nincs, sőt, a legtöbbször alacsony a testhőmérséklete. Ám ez azt jelzi, hogy a méreganyag felszívódása már előrehaladott. Vérhányás, véres köpet, orr- és ínyvérzés, véres széklet, vizelet, előzmény nélküli zúzódások, lila foltok a testen, tüdővérzés és mellüregi vérzésre utaló légzési nehézségek. Ha az állat vemhes, szinte mindig elvetél.

A túlélési esélyek? Akkor sem túl jók, ha időben észreveszik a bajt. Márpedig azok a beteg lelkek, akik képesek tűket dugdosni, fagyállót venni stb., arra is szakítanak időt, hogy a lehető legkiválóbb helyre tegyék ki a csalétket: ahol a kutya bizonyosan megfordul, a gazda ellenben nem, vagy csak akkor veszi észre azt, ha kedvence már le is nyelte. Vagy ha már vérzik is a nyomában az eb szája.

 Betiltott vegyszerrel mérgeznek

Íme, „A gonoszoknak még a kedvessége is félelmetes”: jutalomfalatnak álcázott kínhalál.  

Ja, a karbofurán a valaha a mezőgazdaságban használt legmérgezőbb vegyület. Egyetlen késhegyni belőle – vagy egyetlen milliliternyi oldata ­– halált okoz. Az emberét is.

Egyébként illegális: 2008-ban végre betiltották a használatát az Európai Unió területén. Nem mintha gerinces állatok irtására valaha is szabad lett volna használni. Nem mintha egyébként normális dolog lenne, hogy azt kell bárkinek is magyarázni, mi a probléma az állatok előre megfontolt, módszeres irtásával.

És ha még felül is lehetne emelkedni azon (nem lehet), hogy valaki karbofurános húscafattal igyekszik megvédeni a saját aprójószágát a ragadozók elől (ahelyett, hogy megoldaná azok védelmét egyéb, ártalmatlan módokon), óhatatlanul felmerül bennem a kérdés:  

vajon valakinek, aki állattartással foglalkozik, nincs alapvető tudása a tápláléklánc működéséről? Hogy az elhullott, legyengült ragadozót más ragadozók, dögevők eszik meg, amelyek ugyanúgy elpusztulnak – de, ha már az állati élet nem fontos, tegyük hozzá: akár ember is ehet belőlük, ha épp azelőtt ejti el őket, hogy kimúlnának…?

Vagy ha a mérgezőnek van erről tudása, ennyire nem érdekli az állati szenvedés? Remek dolog akkor, hogy állatot tart, nemde?

A kutyamérgezők vajon mitől szeretnék megóvni magukat? A futtatókban boldogan játszadozó ebektől? A gazdáik örömétől? 

Vagy szimplán tényleg csak arról van szó, hogy élvezik az állatok szenvedését, és esténként elégedetten képzelik el, aznap hány nyomorult állat múlt ki amiatt pokoli kínok között, hogy ők mérgezett vagy szegekkel átszúrt virslit raktak ki a futtatóba?

Ne legyenek illúzióink

Mindannyian láttunk már helyszínelős, sorozatgyilkosos filmeket, dokumentumsorozatokat. Pontosan tudjuk, hogy a sorozatgyilkosok előéletében az egyik legfontosabb vészjelzés az állatkínzás, ahogyan azt is, hogy az, aki ilyesmire vetemedik, gyakran nem áll meg az állatoknál. (Nem mintha állatot kínozni bocsánatos bűn vagy szimpla kihágás lenne. Ha valaki bővebben szeretne a tudományos háttérről olvasni, annak ezt a két cikkemet ajánlom. Nem lesz vidám olvasmány.) 

Mózes Zsófi: Végül utat tört magának az igazság

WMN Ügy – 2023. április 25. – MZS

Néhány nappal ezelőtt egy ismerősöm kutyája esett áldozatul egy ilyen támadásnak. Fel kellett vágni a hasát, eltávolítani a rengeteg vért. Ő megmenekült, igaz, egy hajszálon múlott a dolog. És vannak, akiknél nincs happy end. 

Kellene valami tanulság, feloldás, mit tudom én, mi a végére. Nem tudom, létezik-e ilyen. Nem tudom, elrettenthető-e az, akinek mindegy, hogy hány állat szenved – vagy épp azt élvezi, ha minél több. Nincsenek tippjeim, válaszaim, nincs semmim, csak a mélységes döbbenetem és szomorúságom.

Legyen végre elrettentés. Legalább próbáljuk meg. Járjon végre kiszámíthatóan börtön. Nem csak mutatóba, felejtsük el végre az úgynevezett indokokat, magyarázatokat. Járjon annyi, hogy számítson. Hogy legalább megfontolják ezentúl, megéri-e az ő kis beteg „szórakozásuk”. 

A szenvedésnek ugyanis nincs eszmei értéke. A görcsösen összeszorított, kihűlt madárkarmoknak, a bevérzett kutyagyomroknak, a kotorékig tébolyultan szenvedő rókáknak, a zokogó gazdiknak nincs eszmei értékük. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Kerkez

Csepelyi Adrienn