„Repülnek vissza a rezsis kutyák”

A körülbelül egy évvel ezelőtt indult folyamat mintegy fél éve gyorsult be – mondja Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány szóvivője. „A Noénak nagyon szigorú az örökbeadási metódusa. Visszakerülő állat mindig van, de nálunk a szigorú előzetes szűrés miatt egyáltalán nem volt jellemző, hogy tömegével érkezzenek vissza a már örökbe fogadott kutyák. Most viszont egyre gyakoribb.”

Kinga azt mondja, a legtöbben vállalják, hogy anyagi indokok állnak a visszaadás hátterében, például nem tudják az állat gyógykezelését finanszírozni. Gyakori, hogy saját lakásból albérletbe kell költözniük, mert egyikük elvesztette a munkáját, illetve kertes albérletből lakásba, és oda nem vihetik a kutyát. A legtöbben, ha nem is mondják ki, de minimum érzékeltetik, hogy amiatt nem tudják tovább vállalni az állat gondozását, mert elveszítették a munkájukat, stb.

Hasonló témában megjelenő írások alatt ilyenkor mindig nagy vita alakul ki: az emberek jelentős része úgy van vele, hogy ameddig neki vajas kenyérre telik, sosem válna meg kedvencétől – ilyenkor azonban kirajzolódik: mindannyiunknak más az ingerküszöbe.

„Az előző gazdasági válság és az amiatt kialakult külföldre költözési hullám tapasztalata az, hogy az első, amitől sokan megválnak, a háziállat.

A noés szerződés értelmében a tőlünk kihozott állatokat közvetlenül nem gazdásíthatják, így legalább ők túlnyomó többségben hozzánk kerülnek vissza – mondja Schneider Kinga. – Ami ettől függetlenül hatalmas megrázkódtatás a kutyáknak. Van olyan kutyánk, akit nyolc év után hoztak vissza…”

Bár már ez is ijesztő mértéket öltött jelenség, még mindig csak a jéghegy csúcsa. Arról ugyanis, hogy a nem menhelyről örökbe fogadott kutyák közül hány került utcára az utóbbi évben, nincs adatunk. „Iszonyú mennyiség, az biztos – magyarázza Kinga. –

Soha nem látott mértékben találkozunk olyan esetekkel, amelyekben elköltöztek a tulajdonosok, és nemes egyszerűséggel magára hagyták az állatukat, leléptek az albérlők és a bérleményben hagyták a kutyát-macskát, stb.”

Ivartalanítás és ellenőrzés

Hogy a már kialakult krízisben mire van szükségük az állatmentő alapítványoknak, civil szervezeteknek? „Pénz, pénz, pénz” – sóhajt Schneider Kinga. – „Ahhoz, hogy legalább valamilyen szinten kezelni tudjuk a helyzetet, irgalmatlan mennyiségű pénzre van szükség.”  

„A szolgátok leszek, ha kimentetek innen” – Ezt jelenti a szír kislány szívet tépő mondata valójában

WMN Ügy – 2023. február 15. – MLM

 

Márpedig ez a másik jelentős problémája pillanatnyilag az állatmentőknek: hiába lobbiztak, a civil szervezetek és alapítványok kiestek a rezsicsökkentésből, a benzináremelés idején pedig nem járt nekik az olcsóbb, hatósági áras üzemanyag sem. Emellett a munkaerőtámogatási programokban sincsenek benne, és a legtöbb megújuló energiaforrással kapcsolatos pályázatban sem vehetnek részt.

Noha a kormány 500 millió forintos keretösszeggel támogatta az állatmentő szervezetek tevékenységét, ez a pénz annyifelé oszlott, hogy még azokhoz is csupán néhány millió forint jutott, akik sokat kaptak. Természetesen minden segítség számít, fontos azonban látnunk, hogy a probléma nagyságrendekkel több, mint a rendelkezésre álló források – és minél később fogunk hozzá a hosszú távú megoldáshoz, annál nagyobbra dagad.

De vajon mire lenne szükségük a menhelyeknek, állatvédőknek ahhoz, hogy ez a lehetetlen helyzet hosszú távon megnyugtatóan elrendeződhessen? „Pont ugyanarra, mint amit másfél évtizede mondunk: hogy

az ivartalanítás fontossága végre átmenjen a köztudatba. Ezt két oldalról kellene megtámogatni: pénzügyi segítséggel, tehát az ivartalanítás és az edukáció támogatásával, valamint jogszabályi környezettel. Egyrészt az ivartalanításra kötelezéssel, másrészt azzal, hogy az állattartást sokkal keményebb feltételekhez kössék idehaza, és sokkal szigorúbb ellenőrzés alá kerüljön.

Akkor sem lenne százszázalékos a siker, de a jelenlegi katasztrofális helyzet összehasonlíthatatlanul jobbá válhatna.”

Trendi kutyák – bármi áron, de olcsón

Sokak számára talán sokkoló, de a kutyatartók közt is léteznek úgynevezett trendek. Tegyük hozzá: sajnos nem csupán a felelős állattartók körében nő meg egy-egy fajta népszerűsége átmenetileg, mondjuk, egy sikerfilm vagy akár egy reklám hatására. Napjaink legnagyobb ízlésformálója egyértelműen a közösségi média: a francia buldog és a tacskó népszerűsége például nyilvánvaló összefüggésben áll az Instagrammal.

Itt lépnek be a képbe az illegális szaporítók: a mindenféle állatjóléti szempontot figyelmen kívül hagyó, halmozottan problémás genetikai állományú kutyákat tucatszámra „gyártó” telepek, amelyek, miután egy-egy kutya kiszolgált (azaz: már nem képes tovább kiskutyákat fialni), kidobják, mint a használt zsebkendőt.

„Megy ki a francia buldog a divatból” – magyarázza Schneider Kinga az aktuális divathullámokat. – „Naponta három-négy kidobott szaporítós buldognak kérnek segítséget. Most már nem ők az elsődleges divatfajta, hanem a corgi, ami őrült divatossá vált, emellett pedig a mindenféle extramini, úgynevezett teacup-verziói a kutyáknak. Futnak még az ilyen-olyan különleges keverékek, amiket dizájnerfajtáknak hívnak, és úgy hirdetik őket, hogy hipoallergének: például a labrador-uszkár, uszkár-spániel keverékek.”

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a TikTok-videók nem szólnak arról, micsoda gyötrelmek vezetnek a szupercuki „teacup”, azaz az ultramini fajták létrejöttéhez.

„Sajnos nem túlzok, de azok épp hogy életképesek. Egy kutya szervezete nem tud egészségesen működni bizonyos méret alatt.”

Kinga számszerűsíti is a dolgot: ő maga gondozott egy söjtöri szaporítótól mentett csivava-yorkie keveréket, amelyik mindössze 1.25 kilót nyomott… „Egyszer majdnem meghalt, mert túlságosan felizgatta magát egy ultrahangvizsgálat során. Hónapokba telt, mire normalizáltuk a vércukorszintjét. Ezeknek a kutyáknak szinte mindegyike légcsőszűkületes. Hoztunk már el felnőtt, kifejlett kutyát szaporítótelepről, amelyik még az egy kilót sem érte el.”

Akár a kutya életminősége árán is

Ugyanígy a közösségi média miatt egyre keresettebbek az extra színű, teknőctarka vagy merle tacskók, lila border collie-k és számos különleges mintázatú fajtaváltozat is. Schneider Kinga azonban szomorú tényeket sorakoztat a cuki látvány mellé:

ezeknek a változatoknak a nagy többsége idegrendszeri és/vagy genetikai hibás, süket, stb. 

„Sajnos ott tartunk” – sóhajt Kinga – „hogy manapság nem elég, ha az embernek van egy szép hagyományos fajtájú kutyája vagy bármilyen keveréke. Nem, legyen őrülten pici vagy nagy, direkt keverék, extra mintás, stb. És a következményekkel senki nem számol: a most divatba jött corgik még fiatalok. Néhány év múlva ugyanazokkal a problémákkal fognak küzdeni, mint a tacskók, hiszen nagyon hasonló a testfelépítésük. Csak egy corgi nem öt, hanem huszonöt kilósan fog lebénulni.”  

„A főnővér azt kérdezte, miért akarom veszélyeztetni a gyermekem életét”

WMN Ügy – 2023. február 15. – KK

 

Vannak más, nem emiatt, de nem kevésbé aggályos trendek is: „Őrült divat a közép-ázsiai juhász városban, kert nélkül tartva. Vagy az olyan, gyakorlatilag fegyvernek számító munkakutyák, mint a belga juhász, családi kutyaként tartva. Imádom őket, csodálatos állatok, de ez nem így működik. Egy nem megfelelően lemozgatott, foglalkoztatott, szoktatott kutya időzített bomba.”

Kutya helyett vadállatok

Sajnos még mindig igaz: Magyarország hírhedt illegális szaporító-nagyhatalom. Mondhatni, mi vagyunk a fő exportőr, ugyanakkor a szakember azt mondja, a recesszió miatt lecsengőben van a kutyabiznisz, hiszen a nehéz gazdasági helyzet mindenhol érezteti a hatását. Ez pedig további problémákat szül: „Egyre több szaporítóról halljuk, hogy bedobja a törölközőt, fajtát vált. Sőt, akár fajt is: korábban kutyával foglalkozott, aztán átnyergel szurikátára, karakálra.” Elkerekedő szememet látva Kinga elmondja: noha nagymacskákat tartani Magyarországon illegális, a gyakorlatban a kisebb nagymacskák fölött szemet hunynak.

„A TikTok tele van Magyarországon tartott nagymacskákkal. Miközben az egésznek nem az lenne a lényege, hogy az ember harmóniában él a domesztikált állattal, és ez jó az embernek meg az állatnak is? Verheted a melled, hogy neked karakálod van, de hogy ez neki nem jó, az biztos.”

Azonkívül számos veszélyt rejt magában. 

Madárinfluenza a menhelyen

A Noé Állatotthon Alapítvány kapcsán nem kerülhető meg a közelmúlt tragédiája: száznyolcvan mentett madarukat kellett elaltatni, mert a menhelyen több szárnyas elpusztult madárinfluenzában. „Fontos látnunk, hogy ez bármelyik állattartó telepen előfordulhat, kivéve, ahol teljesen zártan, mesterséges fényben tartják a tyúkokat, aminek állatjóléti kérdéseibe most ne menjünk bele. Egy vonuló vadmadár behozta a fertőzést a mi mentett állataink közé (tehát nem tőlünk indult, hanem külső terjesztő okozta).”

  

A vírus a szárnyasok mellett a sertésekre is veszélyes, emiatt a telep összes, veszélyeztetett állatát tesztelték. Szerencsére a tragédia nem lett még nagyobb: a második teszt eredményei is negatívak, így hamarosan feloldják a hatósági zárlatot. Ez nem jelenti azt, hogy a Noé madarat is fogadhat, ahhoz átépítésre is szükség lesz, és jelenleg a hatósági előírások is változnak, hiszen Budapest területén nem volt még példa ekkora fertőzésre.

Nyolc papagáj és három díszgalamb kivételével az összes szárnyastól meg kellett válniuk a menhely dolgozóinak, ez pedig lelkileg is iszonyatos megrázkódtatást jelent. „Túlnyomó többségüket azóta neveltük, hogy kikeltek a tojásból, vagy épp mi gyógyítottuk meg őket, ezért triplán fájdalmas volt elengedni őket. Nekünk mindegy, hogy kutya, macska, csirke vagy disznó, mi azért dolgozunk, hogy nekik jobb legyen.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/DanBrandenburg

Csepelyi Adrienn