Pataki Ági: „Ha egy nő nem vált ki hatást, az nekem nem is szép” – Mit jelent ma hatással lenni a világra nőként?

–

Pataki Ágit régóta figyelem a közösségi médiában

Természetesen azelőtt is tudtam róla, hogy kicsoda, mielőtt megjelent az Instán, róla tényleg állíthatjuk azt, hogy ikon (bár szerintem ezt ő már unja). De nálam az ikonságon is túlnő: követendő példának érzem, nemcsak küllemben és méltóságban, hanem élethez való hozzáállásban, emberileg, és gondolkodásmódban is. 

A podcastban arról mesélt, hogy megtanult öregedni, és már rég nem parázik tőle. Naná, hogy nem parázik, hiszen minden porcikájából süt az önelfogadás és a harmónia. Viszont ezt nem adják ingyen. Az nem úgy van, hogy megnyerte a genetikai lottót, és szépen hátradőlt, a többi meg jött magától. 

Sőt, azt is hozzáteszi, hogy 

„az a nő, aki nem vált ki hatást, az nekem nem szép."

De mit jelent ma hatást kiváltani? 

Hatást kiváltani nem csak annyit tesz, hogy a kor szépségideáljának megfelelően nézünk ki, előnyös a külsőnk, és azt gyakrabban megdicsérik. Nem is csak azt, hogy komoly sikereket érünk el a szakmánkban, és nem mondják rá egyből, hogy „biztos lefeküdtünk valakivel a melóért”, netalán mindezek mellett még gyereket is nevelünk, és akkor végleg piedesztálra emelnek.  

Hatást kiváltani az én olvasatomban annyit tesz, hogy a környezetünkben inspirálunk másokat mikro- vagy makroszinten, segítünk azoknak, akiknek arra szüksége van, felszólalunk amellett, aki vagy ami arra érdemes, ismertetünk, hangot adunk, fénybe helyezünk ügyeket és embereket, hogy szélesebb plénum is tudomást szerezzen róluk.

A hatásgyakorláshoz kevés önmagában a szépség. A feladat jóval túlmutat azon, hogy jól álljon rajtunk a ruha, vagy csinos a hajunk meg a sminkünk. Ezek mind csak eszközök.

Az előnyös külső legfeljebb az önbizalmunk egyik valutája, de ez nem értelmezhető belső értékek nélkül. 

Megtanulhatunk kecsesen járni, jól sminkelni, megtalálhatjuk a legjobb fodrászt, megvehetjük a hozzánk passzoló legszebb ruhákat, ha azt nem tudjuk megtölteni tartalommal. Persze, ez így ezerszeresen lerágott csont, de arról mégis fontos beszélni, hogy mihez kezd egy szép nő a külsejével. Hogyan viszonyul hozzá, viszonyul-e egyáltalán, kezd-e vele valamit, mire használja a benne rejlő erőt.

Mihez kezd egy szép nő, ha el akarja érni, hogy komolyan vegyék?

A podcast másik szereplője, a fiatalabb generációhoz tartozó Németh Franciska szintén előnyös külsejű, hosszú, szőke hajú nő, aki huszonöt évesen kezdte vállalkozását. Arról mesél, micsoda küzdelem volt számára elérni, hogy komolyan vegyék, hogy nemcsak tízszeres, hanem százszoros melót kellett beletennie abba, ne érje előítélet a külseje miatt.

Egy-egy tárgyaláson a mai napig azt kell bizonyítania, hogy ér valamit a szakmájában, képes fontos döntéseket meghozni. Az ő esetében a szépség inkább hátráltató tényező.

Merthogy Ági és Franciska is úton útfélen megkapják:

„egy szép nő minek akar egyáltalán dolgozni, ha megtehetné azt is, hogy fog magának egy férjet, és egész nap csak a külsejével foglalkozik.” 

Átérzem; tíz évvel ezelőtt egy továbbképzésen nekem is szó szerint ezt mondta az egyik társam: az a kategória vagyok, akinek „elég csak férjhez mennie, minek dolgozom egyáltalán, válasszak egy gazdag férfit, és meg van oldva az életem”. 

Szerintem nem lett volna megoldva az életem

Mert sosem vágytam arra, hogy „csak” férjhez menjek és gyereket szüljek, ne dolgozzak, nekem a leghőbb vágyam az volt, hogy saját jogon legyen sikerem a hivatásomban, amit időközben megtaláltam, imádok, és tökéletesen ki tudok benne teljesedni. Most pedig lubickolok. De lubickolok abban is, ha megdicsérik a külsőmet. De ennyi nem lenne elég. Ahogy az sem, hogy ne legyen karrierem.

Franciska és Ági elmondják azt is, hogy kevés olyan nővel találkoznak a környezetükben (majdnem a nullával egyenlő ez a szám), akik elégedettek lennének azzal, hogy otthon vannak, gyereket nevelnek, és a háztartást vezetik. Azok a nők, akiket ők ismernek, egytől egyig szeretnének kiteljesedni a hivatásukban is, legyen szó bármilyen munkáról.

Azt egyikük sem állítja, hogy baj, ha valaki abban érzi jól magát, ha otthont teremt és „a négy fal között” teljesedik ki, mert az is kőkemény meló. Sőt – és ezt megint én teszem hozzá – szerintem az sem baj, ha valaki csak a külsejével van elfoglalva, és abba rakja az összes energiáját, hogy jól nézzen ki. Egy szó, mint száz, mindegy, mit csinálsz, csak legyél benne hiteles és önazonos. Bár ez az önazonosság az unalomig ismételt, rongyosra használt szó, de attól még jó, ha tudjuk, mit is jelent pontosan, nem pedig csak azért használjuk, mert annyira divatos manapság. 

A legjobb pedig, ha az önazonosságunkat egy egészséges fizikai testben és mentális állapotban tudjuk megőrizni. Mert abban egyetértek a podcast két szereplőjével:

ha nem törődünk a testünkkel és a lelkünkkel, akkor megette a fene az egészet. 

A beszélgetést itt tudod meghallgatni:

Szentesi Éva