Az első bekezdések a köszönetről szólnak

„Ellenszélben erősödik a mozgalom” – tartja a mondás, amelyet én is sokszor használtam egy félmosoly kíséretében önnyugtatásul. De egykori aktivistaként tudom, mennyire megterhelő nap mint nap ellenséges környezetben társadalmi ügyekért tenni. Milyen az, amikor folyamatosan ugyanazokkal az égbekiáltó igazságtalanságokkal szembesülsz – vagy egyre rosszabbakkal. Amikor szóba sem állnak veled a döntéshozók vagy a főnökeid, és tehetetlennek érzed magad, kevésnek a rendszerszintű változások eléréséhez, amelyek a te életedben talán be sem következnek. Azt is tudom, hogy a homofóbia, a transzfóbia és más előítéletek amellett, hogy veszélyesek, pusztítóan unalmasak is. Tényleg, körülbelül hat-hét felvetésre reagálsz újra meg újra, a végkimerülésig. Gyakran alacsony fizetés mellett vagy önkéntes pozíciókban, többé-kevésbé láthatatlanul, a kiégés peremén egyensúlyozva.

Ezekről a nehézségekről fontos beszélni, mert a jogvédőkről, közösségszervezőkről, mozgalmárokról könnyen kialakul az a mítosz, hogy bátrak, erősek, fáradhatatlanok – pedig ők is sérülékenyek, mint bárki más.

Az tehát, hogy civil szervezetek, aktivistacsoportok egy ilyen évben, a vírus és a támadások közepette is, ennyi színvonalas kampánnyal, programmal, kiadvánnyal jelentkeztek, ennyi jogi és lelki segítséget nyújtottak, korántsem magától értetődő vagy természetes dolog, hanem óriási teljesítmény! Úgyhogy innen üzenem nekik: köszönöm a munkátokat, túlzás nélkül fantasztikusak vagytok, és ne csak ránk vigyázzatok, hanem magatokra is. Hálás vagyok azoknak is, akik szülőként, tanárként, művészként, kollégaként, barátként vagy bármilyen más formában álltak ki LMBTQ-ismerőseik, -rokonaik, -szeretteik mellett: hihetetlenül sokat jelent a támogatásotok! És persze köszönöm nektek, LMBTQ-embereknek is, hogy továbbra is színesek és szeretetteljesek vagytok, tartsatok ki!

Ebben a cikkben ünnepelni fogunk

– anélkül, hogy rózsaszínre festenénk a valóságot. Olyan momentumokat elevenítek fel, amelyek 2021-ben LMBTQ-szempontból inspiráltak, erőt adtak vagy éppen meghatottak. A lista óhatatlanul szubjektív és véges lesz, inkább egyfajta ízelítőnek tekinthető. Biztosan ki fognak belőle maradni fontos események, úgyhogy ha van kedved és lehetőséged megosztani a saját kedvenc hazai LMBTQ-pillanataidat, posztolj, írj, kommentelj, beszélgess róluk – szuper, ha minél többen töltődni tudunk belőlük. 

#1. Csápolni a Carson Coma dalaira

Talán a „csápolni” szó eleve jelzi, hogy életkoromnál fogva kezdek kifelé jönni a bulikorszakomból. Ennek ellenére úgy adódott, hogy két Carson Coma-koncerten is voltam az idén (hoppá!). Természetesen imádom a Pók című számot, amely az előítéletekről szól, de a kedvencem a két fiú brománcát feldolgozó Peti és én. Amikor több ezer ember énekli körülöttem önfeledten, mosolyogva, szívből ezt a dalt, visszatér a jövőbe vetett hitem. Mintha egy alternatív univerzumban ringatóznék, ahol teljesen oké, hogy az érzelmek komplexek, a vonzalmak többfélék, ezzel együtt is béke van, szeretet és lazaság. (Giorgiót Csepelyi Adri kollégám is vendégül látta a Popfilterben, érdemes meghallgatni az adást.)

#2. A Meseország sikerei 

Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy Rédai Dorottyát, a CEU Demokrácia Intézetének kutatóját, a Meseország mindenkié című könyv projektkoordinátorát a Time Magazine az év 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta. A Labrisz Egyesület által kiadott mesekönyv erőssége, hogy végre marginalizált, illetve hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó főhősök is szerepelnek a történetekben (amelyek egyébként nagyon kedvesek, szórakoztatók). A könyv több tízezer példányban kelt el, és az idén elkészült többek között a szlovák, a lengyel, a német és a holland verzió is. Az angol fordításért pedig Anna Bentley elnyerte a PEN Translate Awardot, amelyet a műfordítók „Oscarjaként” emlegetnek. Gratulálok neki és az egész csapatnak!

#3. Rainbow party, az örök klasszikus

Forrás: Getty Images/Janos Kummer

A 26. Budapest Pride Felvonulás a szervezők szerint minden idők legnagyobb felvonulása volt: körülbelül 30 ezren gyűltünk össze, hogy színes lufikkal és pörgős zenékkel, barátokkal sétáljunk át a Madách térről a Tabánba, ahol az eseményhez méltó módon a város főpolgármestere, Karácsony Gergely is beszédet mondott. Bár ez az esemény minden évben kitüntetett jelentőségű és az idén is hihetetlenül felszabadító volt, nekem az utána következő Rainbow party egyik jelenete maradt meg a legjobban. Az emberek egyszer csak elkezdtek vonatozni, több százan: nevetve lépegettek egymás után idősek és fiatalok, mindenféle nemű, kultúrájú, bőrszínű, öltözködésű emberek. Jó volt gyönyörködni bennük. 

#4. Tízéves a Humen Magazin

A kerek évforduló alkalmából százoldalas jubileumi lapszámot adott ki Magyarország jelenleg egyetlen, nyomtatásban megjelenő LMBTQ-témájú magazinja, a Humen, amely minden nehézség dacára több ezer példányban érhető el Budapesten és más nagyvárosok kulturális helyszínein (mozikban, éttermekben, szórakozóhelyeken). Az elmúlt években olyan közszereplők jelentek meg az újság címlapján, mint Árvai Péter (a Prezi vezérigazgatója), Fedorkó Boglárka – Lolo B. Jones – Máté Dezső – Márton Joci (roma LMBTQ-aktivisták), Lakner Zoltán (politológus), Náray Tamás (divattervező) vagy LP (amerikai énekes-dalszerző). Az ünneplés részeként a korábbi főszerkesztők is meséltek a tapasztalataikról, köztük kollégánk, Filákovity Radojka is (ITT olvashatjátok). Boldog szülinapot, Humen, még sokszor ilyen jó tíz évet!

#5. Megtartották az első Pécs Pride-ot

Magyarországon 2021-ben szerveztek először Pride felvonulást Budapesten kívül. A Diverse Youth Network (Diverz Ifjúsági Hálózat; DYN) által rendezett eseményen két-háromezer ember vett részt, beszédet mondott többek között Steiner Kristóf, Pálné Kovács Ilona (Pál Marci édesanyja), Farkas László berlini LMBTQ-aktivista, és Perintfalvi Rita teológus is.

Az esemény jelentőségét az adja, hogy vidéki városokban, kisebb településeken sokszor ma is több előítélettel szembesülnek LMBTQ-emberek, mint a fővárosban, illetve a programok, segítő szolgáltatások többsége is Budapestre koncentrálódik.

LMBTQ-emberek azonban az ország bármely szegletében élhetnek. Bízunk abban, hogy a jövőben egyre több helyszínen ünnepelhetjük az elfogadást, a sokszínűséget, a nyitottságot.

 

#6. Kocsis Tibor előbújása

A 2011-es X-faktor győztese az Elviszlek magammal-ban beszélt először teljesen nyíltan és önazonosan a személyes életéről: elmondta, hogy meleg, és egy férfival él együtt. Ahogy fogalmazott: „Nagyon boldog párkapcsolatban vagyok hosszú évek óta. Szerelemben, boldogságban és egy teljesen átlagos párkapcsolatban.” Az egész adást érdemes megnézni, fontos gondolatok hangoznak el benne, és arra is jó példa, hogyan tud két ember természetesen, egyszerűen, őszintén beszélgetni a témáról. Tibó utólag arról is több helyen beszámolt, mennyi pozitív és bátorító üzenetet kapott a coming out után. Azt hiszem, sokan tudtunk töltekezni, erőt meríteni ezekből a kommentekből, reakciókból. 

#7. Az MTV-től kapott elismerést Radványi Viki 

A Budapest Pride szervezője személyesen vehette át a „Generation Change” nevű díjat a Papp László Sportarénában megrendezett European Music Awards-gálán, amelyet a barátnőjének és a Pride-csapatnak ajánlott. Beszédében hangsúlyozta: „Soha ne fogadjátok el, hogy az LMBTQ-embereknek el kell tűrniük a megaláztatást és az erőszakot. Minden ember egyenlőnek születik, és pont. Törődjetek egymással, szerveződjetek és szavazzatok!” Egyébként az egész esemény egy nagyon erős kiállás volt a csatorna részéről az LMBTQ-jogok és a magyarországi közösség mellett. A díjátadóról Steiner Kristóf írt élménygazdag összefoglalót, amelyet ITT olvashattok. 

#8. Tuza Éva és Tobi színei

Tuza Éva háromgyerekes édesanya. Fia, Tóbiás, az utolsók között volt, akik 2019-ben még hivatalosan is elismertethették a nemüket, azaz új anyakönyvi kivonatot kaphattak, mielőtt ezt törvényileg ellehetetlenítették volna. Tobi identitáskereséséről és felnőtté válásáról Bakonyi Alexa rendezésében készült fantasztikus dokumentumfilm (Both Gabi kollégánk ajánlóját ITT olvashatjátok róla), amelyet négy és fél éven át forgattak. Éva és a család támogató attitűdje példaértékű, azóta is igyekeznek segíteni sorstárs fiataloknak. Munkájáért Éva az idén a SzuperWMN-díjat is elnyerte civil kategóriában, köszönőbeszédében ezt a történetet mesélte el:

„Amikor a legutolsó közönségtalálkozón voltam a férjemmel, a legvégén egy tétova fiatal megvárta, hogy elmenjenek az emberek, és odajött hozzánk. Azt mondta a férjemnek és nekem, hogy »tessék engem hazavinni«. Egy érintett fiatal volt, akit nem fogadtak el a szülei. Azt szeretném üzenni az embereknek, hogy vegyék észre ezeket a fiatalokat, és ha nem is tudják őket hazavinni, vegyék észre, támogassák és szeressék őket.”

Szavait percekig álló tapssal ünnepelte a közönség.

#9. Zshowtime-adás a HIV-ről

December 1-jén, az AIDS elleni küzdelem világnapja alkalmából készített interjút YouTube-csatornáján Osváth Zsolt Waliduda Dániellel, a Háttér Társaság HIV Segítő Szolgálatának koordinátorával. Dani maga is érintett, hét évvel ezelőtt fertőződött meg a vírussal. Bár a családja, barátai előtt régóta ismert és elfogadott volt a HIV-státusza, most osztotta meg először a szélesebb nyilvánossággal a történetét. Az egész beszélgetés őszinte, hiteles, tele van hasznos információkkal, segít a prevencióban, valamint az előítéletek, tévhitek csökkentésében. Nekem 2021 egyik legbátrabb és legfontosabb kiállása volt, sokan lehetnek büszkék Danira.

 

#10. Tüntetés a propagandatörvény ellen

2021. június 14-én tartott tüntetést a Kossuth téren az Amnesty, a Háttér, a Labrisz, a Budapest Pride, a Prizma Közösség, a Szivárványcsaládokért Alapítvány, a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért. A gyermekvédelminek nevezett, az azonos nemű vonzalmakat a pedofíliával összemosó törvények ellen tiltakoztunk több ezren. Felemelő volt látni, mennyien jöttek el az eseményre, köztünk rengeteg fiatal résztvevő, akik kiálltak amellett, hogy az LMBTQI-embereknek helyük van a nyilvánosságban, és a szexuális irányultságról, valamint a nemi identitásról az iskolákban is fontos lenne beszélgetni. 

Bár a törvénymódosításokat másnap megszavazták, azóta az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság véleményezte őket. Megállapították többek között, hogy a módosítások „nincsenek összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal”, és „hozzájárulnak egy »fenyegető környezet« kialakításához, ahol az LMBT-közösséghez tartozó gyerekek egészségügyi kockázatnak, megfélemlítésnek és zaklatásnak lehetnek kitéve”. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy nagyobb biztonságban legyenek. 

Milanovich Domi

Kiemelt kép: Getty Images/Tristan Fewings