„A legkirályabb érzés, ha valaki ír, hogy egy-egy dalunk segített neki elfogadni önmagát” – Fekete Giorgio (Carson Coma) a Popfilterben
A Carson Coma a magyar könnyűzenei paletta egyik üde színfoltja: a gimis zenekarból pillanatok alatt átalakuló és befutott együttes eszközkészletében éppúgy ott vannak a táncdalok, mint a pszichedélia, a videóklipjeikben fullba tolják a kretént, közben pedig olyan természetességgel énekelnek meg tabutémákat, mint eddig konkrétan senki. Fekete Giorgio, az együttes alapítója Olaszországban született és élt nyolcéves koráig, amiből sok szórakoztató helyzet adódik a mai napig, ám ezeket ő rendkívüli módon élvezi. Giorgio humora utánozhatatlan: képes fapofával bemenni az igazgatóhoz egy vadidegen iskolában, nagy lelkesedéssel készített rádiós felkonferálást a Popfilternek, az együttes fergetegesen parodizálja a kilencvenes évek tévés kliséit, és mindenre van egy vicces riposztja. Közben pedig egy nagyon is tudatosan építkező zenei szakember, aki egyszerűen imádja azokat, akikkel együtt zenél. A negyedik évad nyitóepzódjának vendége tehát: Fekete Giorgio! Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
1. A Carson Coma név tulajdonképpen nem jelent semmit, de saját bevallásuk szerint sosem sikerült jobbat találniuk ennél. A zenekarnév először Giorgio gimis zenekarát takarta, amiből ketten tagjai a jelenlegi Carson Comának.
2. Miután eldöntötte, hogy zenélni fog, Giorgio zenei menedzsmentet tanult, hogy minél professzionálisabban tudjon majd építkezni.
3.
Amikor bement az Artisjushoz regisztrálni, nem hitték el, hogy a Giorgio a valódi neve, nem pedig művésznév – meg kellett mutatnia a személyi igazolványát. Igaz, ő maga is került már vicces helyzetbe az olasz és a magyar nevek tekintetében: mindjárt az első iskolai napon félreértés áldozata lett egy Luca nevű osztálytársával kapcsolatban…
4. Instagram-posztjaik rendkívül viccesek, és bár olykor ez az érthetőség rovására megy (már legalábbis azok esetében, akik nem követik szorosan az együttes körüli történéseket), ám mivel ez az egyik védjegyük, ezt járulékos veszteségként fogják fel.
5. Kisfiúként úgy járt Magyarországra nyaralni a nagyszüleihez, hogy egy kukkot sem beszélt magyarul. „Ha most belegondolok, tényleg elég fura lehetett, hogy egy szót se lehet velem beszélgetni…”
6. Az együttes Peti és én című száma két fiú kapcsolatát dolgozza fel, a Pók című dal pedig a homofóbiáról szól. Giorgio azt mondja, ebben nem olyan értelemben vett tudatosság van, hogy ezzel nagyobb visszhangot keltsenek, hanem mindössze arról van szó, hogy olyasmiről írnak dalokat, amik őket is foglalkoztatják.
7.
„A legkirályabb érzés, ha valaki ír, hogy egy-egy dalunk segített neki elfogadni önmagát” – mondja Giorgio, aki ennek ellenére nem szeretne nagy szerepekben tetszelegni. Az ő buborékjában nem számít merész dolognak.
8. A zenekar tagjainak olyan széles körű a zenei érdeklődésük, hogy a legkülönfélébb hatásokat építik be a saját zenéjükbe. Giorgio szerint zenei értelemben mindannyian sznobok – ezt azonban nem pejoratív értelemben mondja. Szeretik őket skatulyázni a kezdeti hatvanas évekbeli hangzás miatt, de az énekes szerint
„a mai spotifyos időkben tök mindegy, hogy milyen jelzőket aggatunk egy zenekarra”.
9. Ha bármilyen fellépést kívánhatna a zenekarnak, akkor egy tripla Wembley-koncertet szeretne, méghozzá nem akárhogyan – azt azonban, hogy mit kellene ehhez tennünk az ikonikus brit stadionnal, bővebben a beszélgetésben árulja el.
10. Giorgio szerint a popzenében az utóbbi két évben lett igazán fontos téma a lelki egészség – az adásban arról is beszélünk, ez vajon minek köszönhető.
Induljon hát a negyedik évad ezzel a felszabadult és vidám beszélgetéssel, jó szórakozást kíván a műsorvezető, Csepelyi Adrienn és a szerkesztő, Dián Dóri!
Csepelyi Adrienn
A Popfilter további epizódjait itt találjátok:
