Csapdába csalt fiatal életek – A prostituálttá válás ellen küzd egy rendhagyó színházi előadás!

–

Közös traumák, közös sors

Előítéletek és megbélyegzés övezi, holott az igazság az, hogy traumák sora vezet a fiatalkori prostitúcióhoz. Az érintett lányok, nők általában diszfunkcionális családban nőttek fel, ahol elhanyagolást, szóbeli és fizikai bántalmatást éltek meg. Sokuk szexuális abúzus áldozatává vált még gyerek- vagy tinédzserkorában. Aláásták az önbecsülésüket és az önértékelésüket, megtörték az egészséges gyermeki pszichéjüket. Nem rendelkeznek egészséges énhatárokkal, nincs önbizalmuk, értéktelennek érzik magukat; sokukat épp ez sodorhat a prostitúció csapdájába.

„Többféle úton válhat valaki áldozattá: vannak, akiket azzal a munkalehetőséggel csábítanak külföldre, hogy takarítani fognak vagy konyhán dolgozni, valójában azonban bezárják és prostitúcióra kényszerítik őket.

De szerelemmel, az érzéseiket kihasználva is meg lehet vezetni sokakat – nem véletlen, hogy a »jó strici« jól tartja a lányokat, akkor ugyanis még odaadóbban szolgálják őt.

Lakhatási problémák ugyanúgy erre az útra vezethetnek, de olyan is van, amikor a mélyszegénység miatt épp a családtagok adják el lányaikat, fiaikat prostituáltnak” – tárja fel az okokat a Kiállok érted előadás és program létrehozásában közreműködő Névtelen Utak Alapítvány (NUA) egy munkatársa, amelynek rehabilitációs programjába 2013 óta csatlakozhatnak be az erre rászorulók. De az alapítvány védett házat is működtet, ahol az érintett áldozatok új életet kezdhetnek.

Kiállni az áldozatokért

A prevenció és a figyelemfelhívás céljából jött létre a Kiállok érted előadás és program is, amelyet kifejezetten veszélyeztetetteknek és érintetteknek hívtak életre az alkotók, és amelyet eddig ötvennégy gyermekotthonba vittek el.

Az előadás egy speciálisan kidolgozott modell alapján épül fel, amelyben egyedi módon kapcsolódik egymásba és épül egymásra a színházi és a szociális szakterületek munkája.

A létrejöttét egyéves komoly kutatómunka előzte meg; a színházi alkotócsapat szakmai workshopokon vett részt: szakértők, szociális munkások, gyermekvédelmi területen dolgozó jogászok és a NUA munkatásai segítették őket a felkészülésben.

„Sokkoló volt, sokáig tartott érzelmileg feldolgozni a hallottakat. A NUA segítségével Romankovics Edit rendező, színházi nevelési szakember és Bíró Bence dramaturg vezetésével indultunk el az úton – a csapat többször tartott színházpedagógiai workshopokat a Nyírszőlősi Gyermekotthonban. Fantasztikus volt megismerni az ott élő fiatalokat, és együtt dolgozni velük; rengeteget segített a visszajelzésük, a szóhasználatuk, amiket mind beépítettünk az előadásba. Nagyon nagy segítségünkre voltak az ottani nevelők is abban, hogy az áldozattá válás folyamatát feltérképezzük” – mondja Száger Zsuzsanna a KV Társulat művészeti vezetője.

A program részeként az előadást követően a színházi csapat a fiatalok aktív részvételével drámafoglalkozás keretein belül segít feldolgozni és átdolgozni számukra a látottakat. Ezzel párhuzamosan a Névtelen Utak Alapítvány tart szakmai workshopot az otthon munkatársainak: nevelőknek, pszichológusoknak, fejlesztő pedagógusoknak.

„Minden előadás előtt közösen átbeszéljük, hogy az adott gyerekek milyen háttérből jönnek, mire kell figyelnünk, kikkel kell kiemelt érzékenységgel bánnunk. Az előadás alatt is figyeljük a gyerekek reakcióit, és mindig az adott helyzethez is alakítjuk a drámafoglalkozást. Emellett jelezzük a NUA munkatársának a foglalkozáson szerzett benyomásokat, esetleg konkrét megkereséseket a fiatalok részéről. Minden színházi foglalkozás végén csatlakozik hozzánk a NUA munkatársa, és őszintén mesél a munkájukról, tapasztalataikról. Ez is nagy hatással szokott lenni a fiatalokra az előadás mellett” – teszi hozzá Száger Zsuzsanna.

„Ez az én életem, ez rólam szól”

Ezzel a nézői visszajelzéssel szinte minden eladást követően találkoznak az alkotók. Az egyik legfontosabb célja a munkájuknak, hogy minél mélyebben megszólítsák a fiatalokat. Ugyanakkor, mivel olyanokhoz viszik el az előadást, illetve a programot, akiket érint vagy érinthet a probléma, nagyon fontos volt, hogy ne traumatizálják őket.

„Az újratraumatizáció elkerülése az elejétől fogva kiemelt szempontunk volt, erről a kutatásba bevont pszichológus szakértőkkel is beszéltünk. Részben ezért született az ötlet, hogy mesei keretbe kerüljön a történet, ami biztonságos távolságot jelent a fiatalok számára.

Bár egy idő után teljesen világos, hogy a történet a rögvalóságról szól, de a főszereplőt bántó férfialakok – az őt megerőszakoló nevelőapa és a saját futtatója – mesei szinten megbűnhődnek, ami nagyon fontos” – mondja Feuer Yvette, a Láthatáron Csoport alapítója, színész, drámapedagógus. Szintén az újratraumatizáció elkerülése miatt született az a rendezői döntés Romankovics Edit részéről, hogy a főszereplőt, Kittyt egy almafácska is „játssza” a színésznő Háda Fruzsina mellett, az őt ért bántásokat stilizálva. „Nem Kittyt tépi meg a stricije, hanem a cserépbe ültetett almafát, és nem Kittyt erőszakolja meg mímelve a nevelőapa, hanem az almafát tépi ki a földjéből, és a növény cserepét töri össze. A stilizáció nagyon fontos, és tökéletesen érthető a gyerekek számára” – teszi hozzá.

Három évig tartották fogva

Egy ehhez hasonló előadást nagy felelősség színpadra vinni – erősíti meg Urbanovits Krisztina színművésznő, a KV Társulat tagja, aki színházi emberként még soha nem élt meg olyan kézzel fogható és nyilvánvaló hatást, mint amit a Kiállok érted kivált a nézőiből.

„Rengeteg olyan fiatal esetéről tudunk a nevelők, otthonos szakemberek visszajelzéseiből, akiknek a »Kiállok érted« nyitotta fel a szemét, és az előadás miatt léptek ki olyan helyzetekből, kapcsolatokból, amik a prostitúcióhoz vezettek volna. Ez pedig hatalmas dolog” – emeli ki.

Az alkotók számára így rengeteg felemelő pillanatot is tartalmaz a munka. Feuer Yvette egyik ilyen emléke az Esztergomi Lánynevelő Intézet zárt világához köthető. Az előadást követő foglalkozásnak akkor volt egy „forró széknek” nevezett drámás játék része, amelynek során az egyik karakter, Kitty futtatója beült a székbe, a nézők mindenről kérdezhették, neki pedig az igazat kellett válaszolnia. Ennek a játéknak fontos szerepe van abban, hogy segítsen a fiataloknak tisztábban látni az egyes szereplők tettei és döntései mögött megbújó valódi motivációkat, gondolatokat.

„Sajnos ugyanis még a darab megtekintése után is sokszor él az a tévképzet a lányokban, hogy bármit is tett később a strici, Márió az elején azért szerette Kittyt – nagyon fájdalmas felismerés számukra, hogy ez nem így van. Az otthonban élő lányok többségének nem adatott meg biztonságos családi háttér, nem alakulhatott ki biztonságos kötődésük, ezért dőlnek be az úgynevezett lover boynak, azaz a szerelmet tettető stricinek” – meséli Yvette.

Márió tehát a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy sosem szerette Kittyt, csak kihasználta, részletesen elmesélte, hogyan bántalmazza, veszi rá a prostitúcióra, milyen életre kényszeríti. A lányok a játék közben és a végén általában sokféleképpen szoktak reagálni, de Yvette elmondása szerint abban a helyzetben szinte lincshangulat alakult ki.

„Végig tudták persze, hogy egy színész ül a székben, tehát a játékon belülről beszéltek, de nagyon-nagyon beolvastak Máriónak, a legvégén pedig együtt kiabáltunk rá – ez rettentően felszabadító volt, érezni lehetett, hogy mekkora terhet visznek a lányok, és hogy most ebből az egészből erőt merítenek.

A program végeztével az egyik lány az autónkig kísért minket, és közben elmesélte, hogyan rabolták el, vitték külföldre, majd ott hogyan tartották fogva három évig.

Azt, hogy ilyenkor miként tudunk értő figyelemmel és együttérzéssel meghallgatni valakit, pár szóban reagálni, szintén végigvettük szakemberekkel” – teszi hozzá Feuer Yvette.

Elkergetni a rémálmokat

Ahogy arra az előadás is figyelmeztet: a traumatikus élmények, a szexuális kizsákmányolás, a testi és verbális abúzus, az áldozathibáztatás ördögi köreiből nehéz kilépni. Nehéz, de nem lehetetlen. Ebben segít a már említett Névtelen Utak Alapítvány, amely a felépülés iskolájaként is működik.

„Heti öt napon tartunk nekik segítő foglalkozásokat: traumafeldolgozást, a döntéshozatal és a kommunikáció fejlesztését, és használjuk a drog- illetve alkoholfüggők számára kidolgozott tizenkét lépcsős AA/Na programot. De a rehabilitációjuk alatt ösztöndíjprogramot is biztosítunk az áldozatoknak” – mondja a NUA munkatársa.

A program fontos része, hogy az évekig tartó elnyomást követően az áldozatok megtanulják, hogy ki merhetik mondani, mit éreznek, mit gondolnak, mi a véleményük.

A felépülés folyamatában az önértékelés, illetve az önbizalom helyreállítása elengedhetetlen, ahogy az is, hogy sikerélménnyel, valamint szép új élményekkel ajándékozzák meg az áldozatokat.

„Azt szoktuk mondani, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jelenben tudunk szép élményeket szerezni, hogy a rémálmaik idővel eltűnjenek.”

Filákovity Radojka

A Highlights of Hungary-díjra jelölt Kiállok érted projektre ITT tudtok szavazni. 

A fotók a Kiállok érted alkotóinak tulajdonában vannak.