„Mert figyelnünk kell az eget és a földet egyszerre!” – Isten veled, Bálint gazda…

–

Kisgyerekként volt egy biztonságos és egyben izgalmas terület az életemben: nagyapám kertje

Nem voltam az a gyerek, aki a növények gondozásának élt volna, én az állatokba voltam szerelmes. De nagyapánál mindig volt valami a kertben, lehetett csipegetni a málnát, megmászni a kert legmagasabb almafáját, szilvával betegre enni magam. Palackot kötött a körtefára, hogy az apró körte belenőjön, aztán erre töltötte a pálinkát. És fütyülve is tudott fogat mosni: kivette a protézisét és fütyörészve pucolta. És ha nem láttam, hogy hol van, mindig tudtam, hogy a kertben dolgozik. Ott volt otthon.

Amikor később először megláttam Bálint gazdát a tévében, azonnal azt éreztem, hogy ő is pont ilyen varázslatos alak, sok ember nagypapája. Mert a nagypapák tudják a dolgokat. A nagypapánktól bátran merünk kérdezni. Mert a válaszban nemcsak a tudást, hanem a dolog iránti szeretetet is hallani fogjuk. És azt, hogy hálás azért, mert megkérdeztük.

Nem fárasztja, hogy válaszolnia kell, hanem élteti.

Vannak emberek, akiknek a vérében van az ápolás, a gondozás. Akik számára nem kérdés, hogy a dolgok nem maguktól lesznek jók, hanem attól, hogy figyelmet, odaadást kapnak. Ez hozhat gyümölcsöt. És tudják azt, hogy minden tudásunk és jóakaratunk is kevés, ha nincsenek velünk az égiek. Tisztában vannak azzal, hogy van fagy, van kártevő, van aszály és belvíz, hogy mindezek részei annak, amit úgy hívunk: élet.

Mert figyelnünk kell az eget és a földet egyszerre

Mert a gazda már alig várja, hogy a csillagászati tavasz beköszöntével indulhassanak a munkálatok. Úgy illeszti össze az emberi erőt a föld nagy erőivel, hogy az hasznára lehessen a földnek és az embernek is. Mert a kertész együtt lüktet mindazzal, amit a természet hallatlan változatossága hoz, a széllel, a Nappal, az esővel. Tudja a helyét a nap alatt, tudja, hogy szerénység nélkül nincs nagy öröm. És ismeri a tudás hatalmát is.

Hogy nem elég szeretni, de ismerni is kell azt, amit vagy akit nevelsz.

Tudnod kell, mit várhatsz tőle, mit kell tenned annak érdekében, hogy mindent kibontakoztasson, amire csak képes. Hogy meg tudja mutatni a valódi értékeit. Hogy időnként elő kell venni a metszőollót, különben baj lesz, leszakadnak az ágak a teher alatt, vagy felkopaszodik a vessző. Ez a szelíd pedagógia, ami erősíti azokat a területeket, ahol később nagy terhelés jön. És hogy a favágás nem intenzív metszés, hanem favágás. Az egy másik szakma.

Azt is látja a kertész, hogy sok munka van, hogy bele kell állni és csinálni kell. Tűrni a monotóniát, ha egyszer már megadatott, hogy nagy a kert.

És tudni, hogy az új nap nemcsak új munkát, de új csodát is hoz majd.

Holnap már más virágok bomlanak ki, és minél bátrabb vagy, annál többféle dolgot termelhetsz. Mert ha ott a föld, a víz, a nap, akkor nekilendül az élet. És minél többféle magot vetsz, annál színesebb, sokrétűbb, változatosabb lehet a kerted. És miközben a gyökér kérlelhetetlenül tör a föld mélye felé, és a hajtás keresi a fényt, te ott állsz leesett állal, és csodálod, hogy mit is hoz neked most a világ. A kertész ott áll, földhöz ragadva, józanul, de állandó lelkesedéssel aziránt, amit előcsalogat a nap körötte. Ott ágaskodik benne az a bizonyos létra.

Bálint gazda is ilyen kertész volt mindig

És ott nőtt fel körülötte rengeteg színes ember, rengeteg kérdéssel, lelkesedéssel, aggodalommal. Érezte a hallatlan felelősséget, amit ez a szerep rárakott. Mert fontos volt számára az a szeretet, amit maga körül sugárzott. Egy elképesztő életút közben felhalmozott végtelen tapasztalatot.

Egészen pontosan tudta, hogy nincs jobboldali vetőmag, baloldali kapa, népi gereblye és urbánus locsoló.

Tisztelte és szerette a tanyán gazdálkodókat és a nagyvárosban kertészkedőket. Bárki tudott hozzá kapcsolódni, aki tanulni akart, valamit jobbá tenni, egyszerűen krumplit vetni vagy akár dísznövényt metszeni. Mindig ez lehetett az érzésed, hogy nem csupán egy virágról beszél, hanem a világról, annak rendjéről, arról a kis talpalatnyi, szerethető darabjáról, amit mi tehetünk jobbá, termővé.

Tudni lehetett tőle, hogy nem elég okoskodni, hanem szerszámot fogni és dolgozni kell

Soha nem gondolta azt, hogy „régen minden jobb volt”, hiszen átment minden borzalmon, ami az elmúlt 100 évben történt.

Teljesen természetes volt számára, hogy manapság az interneten terjednek az ismeretek, hiszen folyton fiatalok vették körül, akiket nemcsak tanított, hanem akiktől folyamatosan tanult is. Hallatlanul lelkesen tudott mesélni az új gyümölcsfajtákról, nem szűnt meg nyitottan járni a világban. Felbecsülhetetlen, hány balkon és hány kiskert köszönheti neki virágba borulását, termőre fordulását!

Nagyon szeretett írni, de előadni még inkább, hiszen ott azonnal megkapta a visszajelzést, tudta érzékelni, hogy mire van szüksége a hallgatóságnak. Nem a pusztába kiáltani, hanem szolgálni, amennyit csak lehet. 

Olyan mennyei béke sugárzott belőle, mintha ez lenne a legtermészetesebb a világon. Úgy beszélt, hogy mindenki értette, ez pedig egy olyan adottság, ami nagyon keveseknek adatik meg idelenn, a földön. Dolgozgatott rajtunk mindenki nagypapája egy évszázadon át.

Kölcsönkaptuk őt a Jóistentől. 

Kökéndy Ákos

Kiemelt kép montázsa: MTI/Czimbal Gyula, Facebook/Bálint gazda