Címke: nekrológ

Nyolcvanesztendős korában elhunyt Eötvös Péter zeneszerző-karmester, a kortárs komolyzene világszerte nagyra becsült alakja. Csepelyi Adrienn búcsúzik tőle.

Annyian akarták megfejteni, megszelídíteni, kiiktatni – pedig csak egyet kellett volna: meghallgatni a dalát arról a mélységes gyászról, amit a szeretetlen gyerekkor hagy maga után, amikor eltemetik az anyát, aki pokollá tette a saját gyereke életét.

Mintha valahányszor téged nézünk, megállnánk a pálya szélén, és letennénk a lelkünket, hogy tessék, Diego, kezdjél vele, amit akarsz. Ha velünk vagy, emeld fel, ha ellenünk, tépázd meg – akkor is ezerszer fogjuk visszapörgetni a felvételt, ha belehalunk.

„Láthattuk a példádon: falat dönteni mifelénk csak úgy lehet, ha az ember néha (valójában: folyton) fejjel megy neki, újra meg újra neki kell koppanni teljes erőből, és olyankor lehetőleg összeharapni az ajkakat, hogy senki ne hallja, ha fáj. Se a bántó, se az, akit bántanak.” Mindannyiunk megszakadt szívéből Csepelyi Adrienn írt cikket:

„Mert a kertész együtt lüktet mindazzal, amit a természet hallatlan változatossága hoz, a széllel, a nappal, az esővel. Tudja a helyét a Nap alatt, tudja, hogy szerénység nélkül nincs nagy öröm. És ismeri a tudás hatalmát is. Hogy nem elég szeretni, de ismerni is kell azt, amit vagy akit nevelsz.”

Benedek Tibortól Csepelyi Adri búcsúzik.

„Ezt a megemlékezést elsősorban nem újságíróként, hanem nyolcéves kisfiúként írom, aki mindig szurkolt, hogy Picur azért beérjen a suliba, hogy a Főkukac sose fulladjon bele a vízbe a horgászbot végén, hogy Süsüt senki se bántsa, és ne is féljenek tőle végre.” Doffek Gábor emlékezik a ma elhunyt Csukás Istvánra.

Szombat éjjel elhunyt Zappe Gábor, tragikusan korán. Ha az ember azt olvassa, hogy 47 év volt egy élet, mindig összeszorul a szíve. Egykori kollégája, Zimre Zsuzsa emlékezik rá.

„A Naggyuri jó ember volt.”

„Ebből élt, a figyelemből, amit kiváltott és kikényszerített, és talán ez viszi most át a túlpartra." Simó György írása Gábor Zsazsáról.