Részvényesei arról is szavaztak, vállaljon-e vazektómiát – Mike Merrill a tőzsdére vitte saját magát
Mike Merrill az első ember, aki szó szerint részvényekre bontotta önmagát. 2008 óta befektetők szavazzák meg, milyen szakállat viseljen, költözzön-e össze a barátnőjével, legyen-e vazektómiája, vagy higgyen-e a szellemekben. Bánhegyesi-Tóth Balázs írása.
–
Mike Merrill története az alaszkai Coldfoot nevű településen indult, ahol saját bevallása szerint több jávorszarvassal találkozott, mint emberrel. Ez persze nem csoda, hiszen akkoriban hivatalosan mindössze tíz fő alkotta a helyi közösséget – ebből öt fő a Merrill-család volt. Édesapja korábban afrikai misszionáriusként, később rendőrként, édesanyja pedig egy mentőosztag vezetőjeként dolgozott.
Mike és két testvére – Curt és Gene – gyerekként nem kaptak intézményi oktatást, szülei otthon tanították őket, idejük nagy részét pedig állatok között töltötték, ami a szociális készségeik fejlődését igencsak hátráltatta. Télen hónapokig tartott a sűrű sötétség, nyáron viszont szinte sosem nyugodott le a nap. Mike és a testvérei szórakozásként háromkerekű motorokkal száguldoztak a tundrán, síléceken egyensúlyoztak az olajvezetékek tetején, olykor pedig a kerítésük körül ólálkodó medvéket figyelték.
„Gyakran csalogattuk oda a jávorszarvasokat az ablakhoz, de nagyon mérgesek voltunk, amikor egyszer behajoltak és felfalták a képregényeinket”– mondta Gene a Playboy magazinnak.
Aztán 11 éves korában a Kenai-félszigeten fekvő Soldotna nevű kisvárosba költözött a család, ahol Merrillnek életében először lehetősége nyílt az aktív közösségi életre.
„Itt lettek először emberbarátaim, de fogalmam sem volt, hogyan kell más gyerekekkel kommunikálni” – mondta egy Tedx előadásban, majd hozzátette, végül az úszócsapatnak és az iskolai vitaklubnak köszönhetően megtanulta a társas interakciók alapjait.
Merrill érettségi után három évre bevonult a hadseregbe, de nem érezte jól magát. Portlandbe költözött, ahol beszippantotta a művészeti világ: slamestekre, garázskiállításokra, irodalmi klubokba járt, de leginkább érdeklődőként, külső megfigyelőként, semmint aktív résztvevőként vett részt a programokon.
„Aztán a kezembe került Warrent Buffett éves beszámolója, amiben a Berkshire Hathaway nevű cégről, befektetéseiről, sikereiről és bukásairól írt. Ez villantotta fel bennem a lehetőséget” – mondta a TEDx színpadán. Rádöbbent, hogy nem akar befektető lenni, viszont nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi történne, ha saját maga lenne a „vállalat”, amibe mások befektetnek.
A Mike Merrill = 100 ezer dollár
A gondolatmenet logikája egyszerű volt. Ha egy cég értékét darabolni lehet, miért ne lehetne ugyanezt megtenni egy ember életével is? Saját piaci értékét 100 ezer dollárban határozta meg, majd 2008. január 26-án 100 ezer darab, egyenként 1 dollár névértékű részvényt dobott piacra az ehhez létrehozott KmikeyM.com felületen. A kereskedéshez és a szavazórendszerhez szükséges technikai hátteret egy barátja biztosította: a regisztrált befektetők nemcsak adni-venni tudták a részvényeket, hanem „igen/nem” szavazattal dönthettek minden kérdésről, amelyet Merrill napirendre tűzött.
Az első tíz napban tizenkét közeli ismerős 929 részvényt vásárolt, s bár Merrill ekkor még birtokolta a tulajdonrészének mintegy 99%-át, önmagát szavazat nélküli kategóriába sorolta, így a teljes kontroll a befektetők kezébe került.
Kezdetben olyan kérdésekben kérte a részvényesek segítségét, mint például növesszen-e télre bajuszt (ezt elutasították) vagy hogy befektessen-e 79,63 dollárt egy ruandai csirkefarmba (ezt jóváhagyták), később azonban rájött, hogy mivel a hétköznapokban gyakran nehezen hoz döntéseket, talán személyes kérdésekbe is érdemes lenne bevonni a részvényeseit.
Egyszer egy 1897-ben épült panzióban aludt Mississippiben, ahol az éjszaka közepén felriadva egy női alakot látott a szobájában. Nagyon bepánikolt, másnap megosztotta a történetet a weboldalán és megkérdezte a részvényeseket, hogy hisznek- a szellemekben. A túlnyomó részük igennel szavazott. „Azóta hiszek a szellemekben” – mondta szarkasztikusan az előadásban.
De az igazi fordulópont akkor jött el, amikor az akkori barátnőjével hosszú ideje dilemmáztak, hogy Merrill csináltasson-e vazektómiát. A kérdésre a részvényesek nemmel válaszoltak.
„Nagyon megkönnyebbültem, mert elég ideges voltam a beavatkozás miatt. A barátnőm persze teljesen kiakadt, mert úgy tekintett erre az egészre, hogy idegen emberek szavaznak a leendő gyerekeinkről és a jövőnkről. Pedig ő is részvényes volt, feltételeztem, hogy él a szavazati jogával. Végül szakítottunk” – mondta.
A vazektómia-szavazás után Merrill minden olyan ügyet, amelyben bizonytalannak érezte magát, felvitt a KmikeyM-felületre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Romance Project
Amikor 2012-ben véget ért a párkapcsolata, Merrill a randevúzást is formális keretek közé terelte. Külön aloldalt nyitott Romance Project néven, ahová részletes, nicknevekkel ellátott beszámolókat töltött fel minden egyes találkozóról: hová mentek, miről beszélgettek, hogyan érezte magát. A részvényesek értékelték a jelölteket és szavazataik alapján rangsort állítottak fel.
Ekkor ismerkedett meg „Agassi”-val, aki pénzügyi területen dolgozott. A szokásos pezsgő-osztriga vacsora után Merrill feltöltötte a részletes beszámolót a randevúról. A bejegyzés lelkes hangvételű volt, a részvényesek pedig a megszokott pontozórendszerben azonnal az élre szavazták a jelöltet.
Agassi nemcsak elfogadta ezt a nyilvános rendszert, de részvénycsomagot is vásárolt, sőt kapcsolati szerződést is kötöttek, amiben rögzítették a költségek megosztását, a konfliktusok kezelésének módját, sőt a szexuális együttlétek gyakoriságát is – utóbbi megszegése esetén a mulasztó félnek pénzbüntetést kellett fizetnie. A részvényesek több mint 80 százalékos támogatással hagyták jóvá a megállapodást, aminek az is a része volt, hogy fontos kérdésekben a részvényesek hozhatnak döntést.
A 2013-as év aztán mindent felforgatott. Merrill történetét egyszerre kapta fel a Wired, a The Atlantic, a Today Show és a Playboy; a részvényesek száma néhány hét alatt ötszörösére ugrott, az árfolyam pedig 20 dollárra emelkedett. Az ismeretlen részvényesek jóval kockázatvállalóbbak voltak: megszavazták a polifázisos két óránkénti alvást és a republikánus pártba való regisztrációt is. A csúcson egy hollywoodi stúdió is licenct vásárolt Merrill életére, de a film végül nem jött össze.
Aztán amikor Agassit súlyos családi veszteség érte, kérte, hogy a befektetők vonuljanak ki a magánéletükből. Merrill közzétett egy határozati javaslatot, amelyben indítványozta, hogy a részvényesek mondjanak le a párkapcsolata feletti kontrollról, mert el szeretné jegyezni Agassit. A befektetők 99 százalékos többséggel jóváhagyták a kérést. Nem sokkal később viszont a férfi startupja teljesen eladósodott, egyre kevesebb információt kezdett el megosztani a közönséggel és a párkapcsolata is leépült. A szakítást is formálisan intézték: a részvényesek jóváhagyták, hogy Merrill prémiumáron kivásárolja Agassi teljes részvénycsomagját, cserébe pedig mindketten aláírtak egy kölcsönös megállapodást, hogy nyilvánosan egyikük sem tünteti fel rossz fényben a másikat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A projekt szintet lép
„Elmondtam, hogy jelentős hitelkártya-tartozásom van, és egy pénzügyi coach segítségét szeretném kérni. Ezt jóváhagyták, én pedig bevallottam, hogy munkanélküli vagyok és 100 részvényt ajándékozok mindenkinek, aki segít nekem munkát találni.”
A részvényesek segítségével Merrill nem sokkal később Los Angelesbe költözött.
Ekkor ismét aktívan elkezdte bevonni a közösségét olyan kérdésekbe, mint például szurkoljon-e a Dodgersnek, elkezdjen-e meditálni vagy hogy az első fizetését matracvásárlásra vagy internet előfizetésre fordítsa-e. Aztán egy adósságrendező tervet bocsátott szavazásra, amelyet a részvényesek 98 százaléka támogatott. 2024-ben pedig megszületett a Governance 2.0-ra keresztelt ötlet: hivatalos igazgatótanácsot állítottak fel. A 12 fős testületben Merrill lett az elnök, három tagot ő jelölt, egyet a legnagyobb tulajdonos, kettőt a részvényesek szavazással választanak, hat mandátumot pedig bárki megvásárolhatott.
Az évek során a projekt teljesen új formát öltött. Merrill rendszeresen tart roadshow-találkozókat, amelyeken személyesen beszélget a részvényesekkel; pókerversenyeket szervez nekik, és útnak indította a Hamburger Business Review című podcastot is.
A legszokatlanabb kezdeményezés azonban a MIKE-program (Mutual Image Known Endorsement): aki teljesíti a feltételeket, jelképes tetoválást kap. A részvétel feltételei szigorúak: legalább öt éve kell részvényesnek lenni, vagy minimum 100 részvényt kell birtokolni – a harmadik lehetőség egy egyszeri, 1000 dolláros díj megfizetése. Cserébe Merrill személyre szabott ajánlólevelet, LinkedIn-ajánlást és referenciát ad a résztvevőknek.
A K5M árfolyama 2023-ra nagyjából 6,5 dollárnál stabilizálódott; a cikk írásakor pedig 5,28 dolláron jegyzik. A legfrissebb szavazást májusban tartották, amikor a részvényesek arról dönthettek, hogy Merrill milyen napszemüveget vásároljon – a több mint 1200 részvényes 81%-os többséggel a Roka Falcon márka egyik aviator típusú termékét választotta.
