Házasságba kényszerített gyerekek itthon és a nagyvilágban – Az elrabolt évek nyomában
Néhány hete – az értekezlet egy bizonyos pontján – szokás szerint egyeztettük a különféle jeles napokat, és felbukkant Marie Antoinette, valamint XVI. Lajos házasságkötésének kétszázötvenedik évfordulójának híre, ami önmagában talán nem annyira izgi, de ha azt nézzük, hogy ekkor mindössze tizennégy és tizenöt évesek, azaz gyerekek voltak, akkor döbbenetes… Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen gyermekházasság tekintetében a jelenlegi helyzet a világban és Magyarországon. Marossy Kriszta írása.
–
Igen, a XXI. századra sem vált a világ mentessé a minden szempontból éretlen, gyermekeket érintő házasságoktól. Sőt! Az UNICEF Magyarország adataira támaszkodva a gyermekházasságok a mai napig valós problémát jelentenek világszerte. Ugyan az elmúlt három évtizedben csökkenő tendenciát mutat a korai házasságkötések száma, mégis, a jövőben a népesség rohamos növekedésével ez a szám akár több millióval is emelkedhet.
Döbbenetes adat, miszerint 2050-re a gyermekházasságok (amelyekben valamelyik fél 18 év alatti) száma elérheti a 465 milliót!
Természetesen ez a szám egyaránt érinti a fiú- és a lánygyermekeket, de a lányok sokkal nagyobb arányban veszélyeztettek.
Sokkoló számok
És még pár sokkoló szám az UNICEF rendelkezésemre bocsájtott adatai közül: a világban naponta harminckilencezer, évente körülbelül tizenkétmillió lányt kényszerítenek házasságkötésre és két(!) másodpercenként egy újabb kiskorú válik menyasszonnyá.
A gyermekházasságok gyakorlata a fejlődő országokban a legelterjedtebb, jellemzően Dél-Ázsiában, valamint Nyugat- és Közép-Afrikában. India pedig önmagában lefedi a globális adatok egyharmadát.
A példák közül kiragadva: Bangladesben a házasságban élő lányok huszonhét százaléka tizenkettő és tizennégy év közötti, és minden kilencedik leánygyermeket férjhez adnak a tizenötödik születésnapja előtt.
Még belegondolni is fájó ezekbe az adatokba!
Talán nem meglepő viszont, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező lányok kisebb valószínűséggel mennek férjhez a tizennyolcadik életévük betöltése előtt, és a szegényebb családokban sokkal gyakoribb, hogy házasságba kényszerítik a leánygyermekeket, illetve jellemző, hogy a vidéken élő lányok kétszer akkora eséllyel élnek házasságban nagykorúságuk előtt, mint a városban élők.
Vajon mit jelent egy gyerek számára a korai házasság?
Azon túl, hogy tulajdonképpen a kelleténél, azaz a normálisnak tekinthető érési időszak végénél jóval hamarabb szűnik meg a gyerekkoruk, alapvetés: a gyerekkorúak és a serdülők ahhoz sem elég érettek, hogy házasságról dönthessenek. Az is evidencia, hogy a túl korai házasság hosszú távú – fizikai, pszichológia és érzelmi – negatív következményekkel jár. A házasságba kényszerítés megfosztja őket a méltóságuktól, az alapvető jogaiktól és a lehetőségeiktől is.
Egy gyermek könnyen válik felnőtt házastársa tulajdonává, miközben elszigetelődik a családjától, a kortársaitól, és mindeközben bántalmazások különböző formáinak lehet kitéve. A legtöbb esetben nem ritka a házastársi erőszak és a szexuális visszaélések sorozata sem. Ezen túl pedig az is aggasztó, hogy ezeknek a gyerekeknek szinte semmi esélyük nincs az intézményesített oktatásban való részvételre vagy akár szakképzésre, így arra is nagyon kicsi esélyük marad, hogy a későbbiekben munkát tudjanak vállalni. Mindez pedig hosszú távon önmagában is óriási problémát eredményez, hiszen kellő tudás hiányában alacsony szociális szinten ragadnak, melyet kénytelen-kelletlen átörökítenek a saját gyermekeikre is, és már kész is az ördögi kör.
Ha pedig ily módon eljutottunk az utódokig, érdemes a korai anyaságról is megemlékezni: a fejlődő országokban ugyanis a tizenöt és tizenkilenc éves kor közötti legfőbb halálozási okot a szülés és terhesség közben fellépő komplikációk adják. Ebben az életkorban ugyanis még nem készült fel a szervezet erre a feladatra, így kétszer akkora az esélye, hogy belehal valaki a szülésbe, mint a huszadik évüket betöltött nők esetében, és a gyermek is nagyobb valószínűséggel lesz koraszülött.
Mégis hogyan lehetséges az, hogy ez a jelenség általános még napjainkban is?
A gyermekházasság intézménye (a fent már említett bizonyos „ördögi kör” miatt is) igen mélyen gyökerezik a különféle társadalmakban, bár régiónként, közösségenként nagyon eltérőek lehetnek ezek a frigyek. A fiatal leányok családjai sok helyen és helyzetben éppen abban hisznek, hogy a korai házasság megvédi gyermeküket a szexuális kizsákmányolástól. Okot szolgáltat ugyanakkor e szokáshoz az a vélekedés is, mely szerint a fiatalabb feleségek engedelmesebbek, és így jobb társai is férjüknek – ami viszont csak újabb kiindulópontja a további gyermekbántalmazásnak.
Táptalaj továbbá az is, hogy sok család a nélkülözés, a kilátástalan szegénység megszűnését reméli egy korai kényszerházasságtól.
Arról már nem is beszélve, hogy hány házasság köttetik gyermekprostitúció okán… de ez a jelenség külön cikket érdemel, sajnos!
Kiemelendő, hogy a gyermekházasságok következtében nő a nemek közti egyenlőtlenség is. Világszerte gond, hogy a nőket védelmező törvények nem tudnak hatékonyan érvényre jutni. A gyermekvédelem legfőbb pillérei a nevelési-oktatási intézmények, de pont ezekből esnek ki a gyermekként házasságra kényszerítettek (vagy rosszabb esetben be sem kerülnek az oktatásba) és ezek hiányában egyre védtelenebbekké, sebezhetőbbekké válnak.
Mi a helyzet itthon?
A gyermekházasságok száma valamelyest világszerte csökkent – no azért megnyugtatóvá nem vált a helyzet. Magyarországon a házasságkötéseknek körülbelül három százalékát teszik ki a tizennyolc év alatti házasságok. Az esetek jelentős részében, azaz hetvennyolc százalékában fiatalkorú lányok mentek férjhez. A KSH adatai szerint 2009 óta nem volt olyan évünk, amikor ne vett volna el ötven évnél idősebb férfi tizenkilenc évesnél fiatalabb lányt.
Itthon egyébként gyámhatósági engedéllyel házasodhatnak a tizenhat évüket betöltött fiatalkorúak, akik a procedúra által nagykorúvá nyilváníttatnak. Ha a gyámhivatal úgy találja, hogy a házasságkötés a fiatal érdekeit szolgálja, akkor engedélyezi a házasságkötést. Ezt az engedélyt pedig mindig – jó esetben alapos – környezettanulmány készítése előzi meg.
Az UNICEF Magyarország fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy házasság ürügyén könnyen lehet kiszolgáltatott helyzetben lévő lányokat beszervezni az emberkereskedelembe.
„Ilyen például az az eset melyben egy tizenhat éves lány kötött házasságot egy hetvenes férfival, aki a fiatal felesége révén térképezte fel a környező gyerekotthonokban nevelkedő lányokat, és rajta keresztül szervezte be őket a prostitúcióba. De akadnak szerencsére kivételek, hiszen olyan esetről is tudomásunk van, amelyben a családgondozó annyira felkészült szakember volt, hogy nemcsak a bántalmazás lélektanát, de a kizsákmányolás jelenségét is ismerve, nem járult hozzá egy gyereklánnyal történő házassághoz, mert azonnal »besípolt« nála az emberkereskedelem gyanúja. Az UNICEF feladata a gyermekjogok védelme, így a gyermekházasságok elleni küzdelem is. A gyerekeket is érintő kényszerházasság az emberkereskedelem bűncselekményének egyik formája, melyben döntően lányokat vagy nőket valamilyen kényszer, vagy kiszolgáltatott helyzetükkel való visszaélés által bírnak házasságra. A korai házasságot itthon is és a világ minden táján társadalmi problémaként kell kezelni, mely az iskola korai elhagyásával, társadalmi elszigeteléssel, korai terhességgel, a családon belüli erőszakban való fokozott érintettséggel, a későbbi karriertől és szakmai előremeneteltől való megfosztással jár” – mondja Sebhelyi Viktória, az UNICEF Magyarország gyerekjogi vezetője.
Pár jó hír
Az UNICEF a világ minden táján kormányokkal, civilszervezetekkel együtt, gazdasági szereplők bevonásával küzd a gyermekek esélyeinek növeléséért. Tevékenységüknek is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben globálisan tizenöt százalékkal csökkent a gyerekként férjhez adott lányok száma, így ma már „csak” ötből egy lányt kényszerítenek házasságra nagykorúsága előtt. Ezzel párhuzamosan csökkent a fiatalon édesanyává váló lányok száma is. Amíg 1995-ben ezer tizenöt és tizenkilenc év közötti lányra hatvanöt szülés jutott, ma ez a szám negyvenhárom. Mindeközben szerencsére az iskolából kimaradó lányok száma is lassan, de biztosan csökkenni látszik és az írástudatlanság felszámolásában is jelentős eredményeket ért el az UNICEF. Mindez pedig elengedhetetlen a tudásszerzés és a saját életükről való döntési lehetőség érdekében, ezzel együtt a korai házasságok visszaszorításában is.
Marossy Kriszta
Köszönjük a cikkben szereplő adatokat az UNICEF Magyarországnak, ezen belül is Szlankó Viola gyermekjogi tanácsadónak, illetve Sebhelyi Viktória gyermekjogi vezetőnek. Aki pedig teheti, támogassa a szervezet munkáját, egy jobb jövőt biztosítva gyermekeinknek!
Képek forrása: UNICEF