Magyarország időt nyert, hogy felkészüljön a következő hullámra – Meghallgattuk három tudósember előadását

–

Pánik, hisztéria, információ

Valódi hisztéria követte az új koronavírus megjelenését világszerte. Nagyjából négymilliárd ember zárta magára az ajtaját, és ugyanezt tették az országok is – még ott is, ahol elvileg erős az együttműködés (lásd Európai Unió). A pánik nem volt véletlen; hiába az évek óta különböző előadásokon hallott tudományos figyelmeztetések, a döntéshozókat és az embereket mindenhol váratlanul érte a járvány betörése. Politikusok és kormányok soha nem látott nyomás alatt voltak kénytelenek olyat tenni, ami szembemegy minden politikai szándékkal: milliók életét alapvetően befolyásoló, példátlan és sokszor népszerűtlen döntéseket meghozni. 

Vokó Zoltán epidemiológus szerint Magyarország előnyös helyzetből indult, mert amikor az első korlátozó intézkedéseket bevezette, még csak tizenhat ismert beteg volt. Akár egy-két hetes késlekedés is nagyon más járványhelyzetet teremtett volna hazánkban. Ezzel együtt, ő is azt érzékelte, hogy a társadalomban és a döntéshozókban egyaránt „egyfajta háborús pszichózisként” indult a járványkezelés, ezért sok fontos szempont nem kaphatott kellő figyelmet.

Például az, hogy a hozott intézkedéseket milyen hatékonysággal tudják végrehajtani. Vagy hogy milyen pszichológiai, gazdasági következményei lesznek ezeknek az intézkedéseknek. Ez azonban szerinte érthető, mert egyszerűen nem állt rendelkezésre erre vonatkozó tudás, sem kutatások.

„Olyan intellektuális kihívás volt ez, amelyre a legtöbb országban nincs megfelelő válasz. Kettős présben kellett döntést hozni: kevés információ alapján és erős időbeli nyomás alatt.

Arra, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben a teljes képet nézve hozzunk határozott rendelkezéseket, senki nem volt felkészülve. Ez egy nagyon kemény tesztje a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalnak. És ez is a járvány tanulsága: hogyan lehetne ezt hatékonyabban, jobban csinálni? Mert szükség lesz rá; az emberiség történetében nem ez volt az utolsó pandémia” – mondta el a Semmelweis Egyetem járványügyi szakembere, akinek fontos szerepe volt a négy nagy magyar orvosi egyetem közelmúltban zajlott tömeges tesztelési programjának megszervezésében és lebonyolításában.

Hogy mennyire kevés az információnk a SARS-CoV-2 nevű, új típusú koronavírusról, azt Falus András immunológus is megerősítette. Sőt, szerinte még most, hónapok elteltével is vajmi keveset tud róla az emberiség. 

„Ezt a víruscsoportot egy angol nő fedezte föl hatvan éve. A mostani, új koronavírusnak az a különlegessége, hogy elképesztően virulens. Nem ismer akadályokat. Mondjuk ki őszintén: nem ismerjük ezt a vírust” – mondta az immunológusprofesszor.

És hogy a továbbiakban még agresszívabbá válik, vagy mutálódik és közben csökken a virulenciája? Erre a kérdésre a következőt válaszolta: „Röviden: nem tudjuk. Olyan gyorsan sokszorozódik, hogy abban reménykedhetünk, csak elkövet valami másolási hibát. A mutációnak nagy esélye van.”

Európában jelenleg a vírus legalább nyolc különböző mutációjáról tudnak, ezek nem térnek el nagymértékben egymástól. Ezeknek az eltéréseknek majd a vakcina szempontjából lesz jelentőségük, nem biztos ugyanis, hogy egy Oxfordban kifejlesztett vakcina működik például Dél-Amerikában vagy Ázsiában.

Falus András szerint az elmúlt hónapokban tapasztalt sokszor hisztérikus reakció éppen az információs deficitnek volt tulajdonítható. Azt mondja, veszélyes az a – ahogy fogalmazott – „kommunikációs lyuk”, ami a tudomány, a döntéshozók és a társadalom között keletkezett az elmúlt két hónapban. 

„Ez paranoiát váltott ki, aminek hatására az emberek még a hiteles információt sem hajlandóak készpénznek venni.

Ezt az sem segíti, hogy amikor az operatív törzs és a tiszti főorvos azt mondja, hogy X fertőzöttet találtak és Y haláleset történt, akkor nem jó számokat tudunk, mert nem tudjuk, hogy hány vizsgálat alapján.” 

Transzparencia, széthúzás, tesztelés

Sándor Judit bioetika-professzor is a kommunikációban látja a helyzet kezelésének egyik legnagyobb hiányosságát – de nemcsak itthon, hanem világszerte nagyon sok országban. Szerinte a politika átvette a tolmács szerepét a tudósok és az emberek között, ami azt a furcsa helyzetet idézte elő, hogy a tudományos információk politikai dimenzióba kerültek. Ez pedig a korlátozások feloldásával, valamint a járvány második hullámának közeledésével tovább fokozódhat, például úgy, hogy a szükségesnél több adatot gyűjtenek az emberekről és a mozgásukról, illetve a gyűjtött adatokat nem kezelik jól.

„A tudomány helyére a politika egyből beférkőzött, és a követőapplikációk felé viszi a megoldásokat – egyes felmérések szerint ráadásul a társadalom nagy része, főleg a fiatalok jelenleg nyitottak erre.

A politikának mindig is volt egy kis étvágya, hogy megfigyelje az állampolgárokat, így most a félelmet használva benyomul” – figyelmeztet a CEU Bioetikai és Jogi központjának vezetője.

Szerinte az lenne a jó megoldás, ha ezeket a mozgásmegfigyelés, kontaktkövetés céljából bevetett alkalmazásokat a társadalom önszerveződő módon, alulról – tehát nem a politika felől érkező rendeleti nyomásra – kezdené el használni, de nagyon tudatosan, a felhasználók által kontrollálva azt, hogy az emberek adatai hova kerüljenek. Sándor Judit úgy látja, csak így lehet elkerülni, hogy ez a folyamat a globális megfigyelés felé tartson. 

A transzparencia és együttműködés Falus András szerint nemzetközi szinten is nagyon fontos – lenne, és lett volna eddig is. Az immunológus szerint a globalizáció szerepe a koronavírus-járványban kettős. Egyrészt olyan elemei, mint az utazás, az olcsón és egyszerűen megszervezhető személyes találkozók hozzájárultak a pandémia kialakulásához.

Másrészt viszont ő meg van győződve arról, hogy a globalizáció az egyetlen, ami segíthet a hosszú távú megoldáshoz szükséges világméretű összefogásban.

Ennek a vakcina- és gyógyszerkutatásokban vannak már jelei, de a Semmelweis Egyetem professor emeritusa mégis megdöbbent azon, ahogy az országok szinte azonnal bezárkóztak. 

„Döbbenetes, hogy Európa-szinten pillanatok alatt lezárták a határokat, ami érthető, de nem biztos, hogy ennek a szemlélete célravezető” – mondta Falus András, akivel Sándor Judit is egyetért:

„A bezárkózás után aztán jött a harc a felszerelésekért; a maszkdiplomácia, maszkkalózkodás…

Az ember egyénileg így viselkedik vészhelyzetben; a félelem miatt önzőbbé válik, bezárkózik. Most az országokat is a félelem és bezárt ajtók jellemezték.

Felmérések megmutatták, hogy mindenki azt gondolja, kívülről jön a támadás – a szomszéd országtól érzi magát fenyegetettnek.”

Szerencsére azonban a kedélyek idővel – és a tesztelések, kutatások azaz az információ mennyiségének növekedésével – megnyugodtak, és megjelent az összefogás és nemzetközi segítségnyújtás, gondoljunk például a Németországba és Franciaországba kezelésre átszállított olasz betegekre. 

Falus András szerint Magyarországon későn indult be a tömeges tesztelés. De az orvosi egyetemek által néhány hete szervezett, összehangolt szűrések nyomán mára az látszik, hogy itthon alacsony az átfertőzöttség. 

Vokó Zoltán arról számolt be, a várakozási tartomány alsó fertályában vagyunk. „Néhány tízezer embernél többen nem valószínű, hogy átestek a fertőzésen. Potenciálisan tehát óriási terepe van még a járvány terjedésének. Nagyon különbözőek az intézkedések a különböző országokban, és ezek pontos eredményeit nem lehet még tudni, így véleményezni sem érdemes a lazító intézkedéseket. De az biztos, hogy ezek a döntések nem hasraütés-szerűen születtek, Magyarországon sem – mondta el a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának igazgatója. – Most következik a finom balanszírozás az intézkedések és a monitorozás között. Megnő a szerepe a kontaktkutatásnak és a kontaktok izolációjának. Mint a járvány elején – most visszatérünk az eredeti mechanizmusra, és kombináljuk őket a fertőzőképesség csökkentését irányozó intézkedésekkel.”

Ezért fontos a lazítások után is a maszkhasználat, a távolságtartás a mindennapokban. Ebben mindhárom tudósember egyetért.

Globális emberkísérlet, második hullám, vakcina

Sándor Judit szerint az elmúlt hónapok nagyon különleges biopolitikai helyzetet teremtettek. A korlátozó intézkedések, valamint azok pszichés és gazdasági hatásai ugyanis nemcsak a fertőzött, hanem az egészséges embereket is érintették.

Ez a kontroll átírta azt, hogyan éljük az életünket. Kérdés, hogy mi lesz mondjuk ősszel-télen, amikorra a tudományos szakemberek a járvány lehetséges második hullámát várják.

„Tulajdonképpen egy globális emberkísérlet zajlott nagyon rövid idő alatt világszerte – mondta a bioetika-professzor. – Az első hullámban pánik és normakövetés uralta a reakciókat. De vajon hogyan alakul, ha ismétlődik a járvány?” – vetette föl a beszélgetésben a kérdést, amire egyelőre a tudomány is keresi a választ. Feltételezések persze azért vannak már most is:

„Teljesen megértve a társadalomlélektani és gazdasági szempontokat – ami hihetetlen nyomást helyez a döntéshozóra –, én úgy gondolom, hogy

egy keményebb második hullám akkor, amikor már nem leszünk ennyire megijedve, és nem vigyázunk annyira még a lélegzetvételünkre is, az nagyon veszélyes lehet” – figyelmeztet Falus András immunológus. 

Európa, és benne Magyarország most szusszanhat egyet, de megnyugodni még nem lehet. Inkább úgy érdemes felfogni ezt az időszakot, hogy időt kaptunk arra, hogy felkészüljünk. Mint oly sokszor elmondták már: az új koronavírus elleni leghatékonyabb megoldást a vakcina megjelenése hozhatja majd el. Ezen jelenleg is legalább száz, egymástól részben független laboratóriumban dolgoznak tudósok világszerte. Falus András szerint az legoptimistább forgatókönyvek 2021 első hónapjaira várják a kész oltóanyagot. A reális forgatókönyv azonban inkább az, hogy valamikor a jövő év folyamán kezdhetik az oltásokat.

Sándor Judit ezen a ponton arra figyelmeztette a hallgatóságot, amire a bioetikusok a vakcinafejlesztőket is figyelmeztetik folyamatosan: 

„A biztonságból nem engedhetünk, hiába dolgoznak óriási nyomás alatt a tudósok.

Fontos, hogy a pánik, a sietség, a kényszer ne eredményezzen rossz vakcinát. Utána ugyanis már nem lehet rábeszélni a lakosságot, hogy oltassa be magát.” 

Az biztos, hogy miközben a fejlesztés zajlik, a kormányzati és egészségügyi döntéshozóknak a járvány kezelése mellett a jövőbeni oltóanyag társadalmi elosztásának rendszerén is dolgozniuk kell. Vokó Zoltán szerint ez önmagában is nagyon nagy feladat:

„Sok szempont van, amit figyelembe kell venni; járványügyi, etikai, technológiai, logisztikai. Vannak előnyt élvező népességcsoportok: az idősek, a krónikus betegek, a szociális intézményekben és az egészségügyben dolgozók például. Óriási kihívás ekkora mennyiségben legyártani és eljuttatni is a vakcinát világszerte. Elképzelhető, hogy szűkösség lehet az elején, akkor majd prioritásokat kell meghatározni. Ezen a ponton még nem tudjuk, milyen lesz a vakcina, nem tudjuk, mikor lesz meg, és azt sem, hogy be kell-e adni mindenkinek” – mondta a járványügyi szakember.

Addig is, érdemes a vírus okozta betegség gyógyítására koncentrálni, hiszen ezen a téren nagyon sok ígéretes kutatás zajlik, és van, amelyik már az emberi tesztelés fázisában. Ilyen például a gyógyultak vérplazmájának felhasználásával Magyarországon is alkalmazott terápia. Vagy a néhány hete a világhírű magyar hálózatkutató fizikus, Barabási Albert-László által is említett gyógyszerhatóanyag-kutatások.

De persze nem csak a döntéshozóknak van dolguk azzal, ami az elmúlt hónapokban történt. A három tudós egyetértett abban, hogy mindannyiunknak, tehát társadalmi és egyéni szinten is tanulnunk kell a járvány idején szerzett tapasztalatainkból. Még sokan, sokáig fogunk erről beszélgetni. Akár ennek a cikknek az olvasása után is. Ebben segíthet a Falus András által zárásképpen megfogalmazott felvetés:

„Nem tudásalapú társadalom kell, hanem etikai alapú – amelyben a tudomány a helyén van, és amelyben a tudomány tisztelete nem bálványimádásban, de nem is démonizálásban fejeződik ki.

Nagy kérdés: készen állunk-e erre mi, emberek, és készen állnak-e rá a nemzetközi döntéshozók?”

D. Tóth Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images