Közlekedj okosan! – Akkor is, ha cserbenhagytak!
Irén lánya reggel a városban kerékpározott, és az egyik körforgalomban egy bevágódó autós nem adta meg neki az elsőbbséget, elütötte. A lány a földre került, és nem tudott felállni. Valaki odament, megkérdezte, tud-e neki segíteni, de aztán ő is elsétált. Az autós, bár észlelte az esetet, elhajtott, a család pedig nekiállt az internet segítségével szemtanúkat keresni, mert az esetből természetesen rendőrségi ügy lett. Csak nem pont úgy, ahogy Irénék sejtették. Kocsis Noémi írása.
–
„Elütötte a gyerekemet, aztán továbbhajtott”
„Cserbenhagyás áldozata lettem” – ezt a mondatot többször látjuk a közösségi oldalon olyan posztok alatt, amelyekben valaki arra panaszkodik, hogy ismeretlen elkövető meghúzta a kocsiját, de nem hagyott betétlapot. Bosszantó eset természetesen, jogilag mégsem cserbenhagyás – személyi sérülés ugyanis nem történt, hiszen a tulajdonos nem tartózkodott a járműben. Legbelül érezhetjük úgy persze, hogy cserbenhagytak minket, nem lehet megbízni másokban. Ám ez nem a bűncselekmény kategóriájába eső cserbenhagyás, hanem szabálysértésnek számító helyszínelhagyás.
„A cserbenhagyás bűncselekményt kizárólag a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője követheti el, az elkövetés helye szerint a cserbenhagyást kizárólag a közlekedési baleset helyszínén lehet elkövetni, valamint cserbenhagyásnál nincsen segítségre szoruló személy”
– így szól a hatályos szabályozás.
Bár a KRESZ meglehetősen egyértelműen intézkedik az egyes esetekről, mindig az adott ügyben lefolytatott vizsgálat egyértelműsíti igazából, miért is kell felelősséget vállalniuk a feleknek. Igen, többes számban – ugyanis nem csupán az elkövetőnek, a sértettnek is keletkezhet felelőssége ilyenkor.
„Az biztos, hogy keményen elbeszélgetnék az illetővel”
Nem szokványos körülmény, de Irén lánya a baleset napján töltötte be a 18. életévét. A lábát fájlalta, de sokkal nagyobb volt az ijedtség és a sokk – nem ilyennek képzelte a születésnapját, és teljesen érthetően nem nagyon akart a hideg járdaszélen üldögélni a körforgalomnál. Telefonált az édesanyjának, aztán folytatta az útját az iskolába. Irén hívta a rendőröket, kérdezve, ráér-e a lány másnap is bejelentést tenni. Igenlő választ kaptak. El is mentek másnap –
a lányt nagyon zavarta, hogy le kellett vetkőznie bugyira egy fiatal fotós fiú előtt, és nyitott ajtónál készültek a felvételek a kék-zöld combjáról, fenekéről.
Voltak a kórházban is, kértek orvosi szakvéleményt. A rendőrök később kimentek a családhoz, lefotózták a lány balesetkor viselt ruháit, a kerékpárt. Irénéknek még aznap el kellett menniük a helyszínre, leállított forgalomnál elmutogatni, ki honnan jött, merre haladt, gyakorlatilag lemodellezték az egészet, közben folyamatosan folyt a nyomrögzítés, fotózás. Pár nap múlva ismét be kellett menniük a kapitányságra, aláírni a jegyzőkönyvet. Irén azt mondja, a lánya sebei gyorsabban gyógyultak, mint amennyire az eset lelkileg megviselte – tortúrának érezte az egészet, és a vetkőzős fotózás miatt megalázónak is.
Öröm az ürömben, hogy az utcai kamerák felvétele alapján a segítségnyújtást elmulasztó autóst a hatóság még aznap megtalálta.
„Biztos úr, jöttem feljelenteni magam!”
„Ha lesz lehetőségem beszélni egyszer az illetővel, aki elütötte és otthagyta egy szó nélkül a gyerekemet, biztosan lesz hozzá egy-két nagyon kemény szavam” – ígérte akkor Irén.
„Az eddigi információk szerint valószínűleg idősebb férfi – nincs neki gyereke, unokája?
Amit mondani tudnék neki, azt nem tűrné a nyomdafesték… nem fogja elfelejteni soha.”
Hamarosan viszont megtudták, hogy a lányt is elmarasztalhatja a hatóság, amiért nem hívott azonnal rendőrt. Miután aznap vált nagykorúvá, ezzel szabálysértést követett el.
Makk Róbert őrnagy, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Helyszínelő és Balesetvizsgáló Alosztály alosztályvezetője is megerősíti kérdésemre, hogy
a családot helytelenül informálták telefonon, személyi sérülés esetén mindig értesíteni kell a rendőrséget.
Sok esetben a helyszínre induló mentősök teszik meg ezt. Ráadásul a késlekedés a nyomozást segítő tényezőket is elérhetetlenné teheti: a közterületi kamerák felvételei például három-nyolc nap alatt általában törlődnek, azaz akár az egy napos bejelentési késlekedés miatt is járhatunk úgy, hogy már hiába próbáljuk megszerezni az utcai kamerák által rögzített képet, mire a vizsgálat abba a szakaszba jut, már nem áll rendelkezésre a felvétel. Abban pedig felesleges reménykedni, hogy a cserbenhagyó – lelkiismeret-furdalástól hajtva – magától megy el a rendőrségre azzal, hogy „biztos úr, bejöttem feljelenteni magam!” A kapitányságokon ilyesmivel legfeljebb akkor találkoznak, ha az elkövető számára világossá válik: le fog bukni, mert voltak szemtanúk.
A közlekedésbiztonsági szakember szerint a rendőrséget általában akkor hagyják ki a dologból, ha koccanáskor a helyszínen a felek meg tudnak egyezni a helyzet tisztázásáról. Ha nincs megegyezés, vagy az egyik fél el akarja hagyni a helyszínt, természetesen azonnal hívjunk rendőrt!
A lelki része a legnehezebb
Irén lánya évek óta azon az útvonalon járt kerékpárral iskolába – mindeddig problémamentesen –, ahol a baleset történt. Azóta viszont egyszer sem ült fel a biciklijére, és messze elkerüli azt a körforgalmat. Lelkileg még jó ideig tart túltennie magát az eseten.
Irénék az interneten próbáltak szemtanúkat keresni – nem volt könnyű. A baleset utáni sokkban a lány persze senkinek nem kérdezte meg a nevét. Napok, vagy akár hetek múlva pedig már csak kicsi esély van rá, hogy egyáltalán megtalálják a felhívást és jelentkeznek tanúskodni a rendőrségen.
„Persze az lenne a jó, ha a közlekedés valamennyi szereplője tisztában lenne a szabályokkal” – hangsúlyozza Makk Róbert.
„Nem árt tudni, hogy a segítségnyújtás nem csak negatív formában kerülhet elő a baleseteknél, a bírói gyakorlatban ugyanis létezik annak pozitív megítélésű formája is. Ha az autós megteszi ezeket, később biztosan nem vonhatják felelősségre segítségnyújtás elmulasztása miatt.
Ide tartozik a megállási és meggyőződési kötelezettség, de fel kell ajánlani segítséget is, illetve lehetőség szerint meg is kell szervezni azt, azaz az autós telefonáljon a mentőkért!” (A mentést koordináló szakember az elmondottak alapján majd eldönti, hogy szükséges-e valóban kocsit küldeni az esethez.)
A segítségnyújtás elmulasztása a jogban egyébként nem a közlekedéshez, hanem a személyhez kötődik, azaz közlekedési baleset nélkül is megvalósítható. Nem árt tudni, hogy azok is elkövethetik és felelősségre vonhatók, akik a mentők értesítése helyett az utcán ájultan heverő embert fényképezik a telefonjukkal.
Kocsis Noémi