– 

„Nemszeretem” helyzetek

Sajnos igen gyakran előfordul, hogy a tanulók a pedagógusok többségét nem szeretik, és ezzel mindenki tisztában van, az is, aki tanít. Vagy azért rossz a tanár-diák kapcsolat, mert nem passzol a személyiségük, vagy azért, mert egy konfliktus elmérgesíti a köztük lévő helyzetet.

Szerintem engem sem szeret minden diák. Mondjuk, ijesztő is lenne, ha mindenki szeretne, mert az túl ideális, valószerűtlen állapot.

Mindezzel együtt törekszem arra, hogy minél több diák kedveljen, mert akkor a közös munka is sokkal gördülékenyebb, hatékonyabb, hiszen nem kell még a „nemszeretem” helyzetekkel is megküzdeni.

 Milyen képességek és tulajdonságok miatt szerethet egy tanárt a diákok a többsége?

Teljesen szubjektíven alakítottam ki a listámat, és semmiképp nem fontossági sorrendben! Szabadon bővíthető. Sőt, jó lenne, ha a diákok is készítenének egy listát arról, hogy miért is szeretnek egy tanárt. Lehet, hogy össze is szedem… Vagy éppen azt, hogy mik lehetnek azok a dolgok, amiket egy diákban szerethetünk, mi, tanárok. De ne szaladjunk ennyire előre!

1. Feltétel nélküli szeretet

Ahogy a pedagógusoknak, úgy a diákoknak is nagy szükségük van arra, hogy érezzék: a tanárok szeretik őket.

Én hiszek abban, hogy alapesetben minden gyereknek kijár a feltétel nélküli szeretet, egészen addig, amíg az adott tanuló el nem éri ennek az ellenkezőjét. Ami azért nem olyan könnyű.

Szükség van az érzelmek kimutatására, hogy nyugodt, bizalmi légkör alakulhasson ki az iskolában, a gyerekeknek legyen kire számítaniuk. Ezt pedig szeretettel a legkönnyebb elérni.

2. Magabiztosság

A diákok alapvetően azt a tanárt fogadják el, aki magabiztosságot sugároz: tisztában van a tananyaggal, képes azonnal reagálni helyzetekre, nem riad meg a kihívásoktól. A bizonytalanságot azonnal megérzik a gyerekek, és nem tudnak felnézni arra a felnőttre, aki ezt sugározza magáról.

3. Humor

A gyerekek nagyon szeretnek nevetni, vicces helyzetekben megnyilvánulni. Nagyon fontos lenne, hogy egészséges mértékben teret adjunk ennek a tanórán. Ezzel pedig nemcsak vidám, felszabadult légkört teremtünk, hanem ezzel együtt megtaníthatjuk a gyerekeknek, hogy hol, milyen helyzetben, hogyan és mivel lehet humorizálni, és mikor/mivel nem.

Ha egy tanár humoros, a gyerekek sokkal szívesebben mennek az órájára, és talán még a nehezebb tananyagokat is könnyebben elsajátítják.

Hiszen egy kis hülyeséggel fűszerezve biztos, hogy könnyebben megragadnak az információk.

4. Változatosság

A gyerekek az unalmat viselik legrosszabbul az iskolában. Mindannyian emlékszünk arra, hogy milyen egy vontatott, dögunalmas órán ülni. És egy ilyen órán nemcsak a tananyagot, hanem a tanárt sem szerettük, ami természetes, mert hozzá kapcsoljuk a tanórán megélt negatív érzést.

Ha azonban arra törekszünk, hogy minél több módszert alkalmazzunk, minél változatosabb tanórákat tartsunk, azt a gyerekek is meghálálják figyelemmel, aktivitással. És még mi is jobban élvezzük, szóval ezzel a hozzáállással mindenki nyer. 

5. Empátia

A pedagógia egyik alapja az együttérzés képessége, mondhatni, ez a lényege. A gyerekek sokkal jobban ragaszkodnak egy olyan felnőtthöz, aki a folyamatos letorkolás helyett minden helyzetben együttérez velük.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a tanár sose felejtse el, milyen érzés volt diáknak, kamasznak lenni az iskolapadban, vagy éppen egy fegyelmi tárgyaláson ülni.

(Azért kevés tanár van, aki eljutott a fegyelmi tárgyalásra, hogy valóban érezhesse milyen is az: én, mondjuk, pont közéjük tartozom.) Fontos számukra, hogy a tanár a diák problémáit ne csak meghallgassa, hanem elfogadja, és meg is értse. Mert a meghallgatás kevés, ha nem párosul mellé empátia. És az is előfordulhat ilyenkor, hogy a diák legközelebb már nem jön oda, és nem meséli el a gondjait.

6. Következetesség

Talán meglepő, de a diákok számára igen fontos az, hogy egy tanár következetes, adott esetben pedig szigorú legyen, tudjon fegyelmet is tartani.

Ugyanis nem képesek egy olyan személyt komolyan venni, aki mindig csak a levegőbe beszél, de nem történik meg semmi, amit ígér, legyen az jutalom vagy szankció.

És ha nem veszik komolyan, akkor sem szeretni, sem tisztelni nem fogják. Fontos tisztában lennünk pedagógusként azzal, hogy amit kimondunk, ahhoz tartanunk is kell magunkat, ne csak úgy légből kapottan dobálózzunk a szavakkal. 

7. Őszinteség

A diákok – bár néha füllentenek a saját védelmük érdekében – alapjáraton nem szeretik, ha nem mondanak nekik igazat. Elvárják, hogy a pedagógusok minden körülmények között őszinték legyenek velük, akkor is mondják el a véleményüket, ha az nem pozitív. Mert ha valaki konzekvensen őszinte, akkor elfogadják tőle a dicséretet éppúgy, mint a kritikát. Én hiszek abban, hogy őszinteség nélkül semmi értelme az egésznek.

Te milyen tulajdonságokat tartasz elengedhetetlennek egy jó pedagógusban?

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció