–

Rengeteg olyan élethelyzetet látok, amitől összeszorul a szívem

Olyan gyereksorsokat tapasztalunk a kollégáimmal, melyeket nagyon nehéz távol tartani magunktól érzelmileg. Hisz mindenkit megvisel, ha az általa tanított diák a családjával az utcára kerül, ha láthatóan bántalmazás éri, ha elhagyja az egyik (vagy mindkét) szülője. És még napestig sorolhatnám azokat a történeteket, amelyek mind megtörténtek.

Ilyenkor próbálunk higgadtan, támogatóan fellépni, de ez nem mindig sikerül

Sajnos nagyon sokan nem tudják, mit is tegyenek ilyen helyzetekben, de az is előfordul, hogy nem mernek lépni, mert félnek. Pedig ha pedagógusként ilyen eseteket észlelünk, akkor mindent meg kell próbálnunk annak érdekében, hogy segítsünk a diákoknak.

Egyetlen gyereket sem hagyhatunk magára, nem hagyhatjuk őket méltatlan helyzetben.

De hogyan is lehet észrevenni, ha egy diák bajban van?

Ha egy tanár ismeri a diákjait, odafigyel rájuk, akkor viszonylag könnyen észreveheti, hogy valami nem stimmel. Megváltozik a viselkedése, a hangulata. Érezhetően más, mint addig, esetleg agresszív, sokat rosszalkodik az addigiakhoz képest. Ilyenkor meg kell próbálnunk segíteni neki.

Első körben próbáljunk beszélgetni vele, ha bízik bennünk, akkor elmondja, mi is a valós probléma, ami meghúzódik a tettei, a viselkedése mögött.

Ezután mérlegeljük, hogy lépni kell-e másfelé is, és szükség van-e arra, hogy mást is bevonjunk. Sok esetben elég egy megértő beszélgetés, mert a probléma olyan jellegű, hogy nem igényli külső szakemberek segítségét. Ha azonban igen, akkor először vegyük fel a kapcsolatot az iskolapszichológussal (ha nincs, akkor az iskolával kapcsolatban lévő pszichológussal). Van olyan probléma, ami lelki eredetű, és egy gyerekpszichológus sokat tud segíteni a megoldásban, vagy esetleg a védelmi mechanizmusok kialakításában.

Ha komolyabb a gond, akkor viszont lépnünk kell a külső szakemberek irányába.

Magyarországon működik gyermekvédelmi jelzőrendszer

Ez egy együttműködési rendszer az oktatási intézmények (óvodák, iskolák), az egészségügyi intézmények (védőnői, illetve háziorvosi szolgálatok), a személyes gondoskodást nyújtó szolgálatok (nevelési tanácsadó, pedagógiai szakszolgálat, családsegítő központok) és a hatóságok (rendőrség, bíróság, kormányhivatalok) között. Célja az, hogy a gyermekek a családjukban veszélyeztetettség nélkül, önfeledten nevelkedhessenek.

Milyen esetekben szükséges igénybe venni a jelzőrendszert, és mikor kell megtenni a szükséges lépéseket?

Ha a családban anyagi vagy lakhatási problémák vannak, ha felmerül a szülői elhanyagolás, a gyermekbántalmazás lehetősége, illetve szülői- és gyermekdevianciák (pszichés zavarok, függőségek), szexuális zaklatás, egészségügyi problémák gyanúját tapasztaljuk. Sok esetben már a gyanú esetén is lépni annak érdekében, hogy minél hamarabb megoldódjon a helyzet, és garantáljuk a gyermekek biztonságát.

A jelzőrendszer egyre fontosabb és szükségesebb

Sajnos egyre több család-, ezzel együtt pedig egyre több gyermek kerül veszélybe, amit nem lehet tétlenül nézni.

Azonban a rendszernek rengeteg hiányossága van, amit minél hamarabb meg kellene oldani.

Ha valaki egyszer kapcsolatba lép a rendszerrel, jelzi az adott problémát, azonnal megtapasztalja, mennyi akadályba ütközik. Sok pedagógust egy-egy ilyen eset rettent el attól, hogy később megtegye a szükséges lépéseket. Ugyanis nagyon sokszor hosszú hónapok telnek el, és rengeteg dokumentáció szükséges ahhoz, hogy... végül ne történjen semmi.

A pedagógusoknak tárgyalásokra, meghallgatásokra kell járnia, ahol nem garantált az anonimitás, így atrocitásoknak tehetik ki őket. A rendszerben dolgozó szakemberek mindent próbálnak megtenni annak érdekében, hogy a helyzet megoldódjon, viszont nagyon sokszor a rengeteg jogszabály ellehetetleníti a valós segítséget.

Ilyenkor megkezdődik a résztvevők között a végeláthatatlan egymásra mutogatás, miközben a gyermek élete nem változik, vagy esetleg még rosszabb helyzetbe kerül.

Szükség lenne a hatályos – és sokszor egymásnak ellentmondó – jogszabályok felülvizsgálatára a gyakorlatban dolgozó szakemberek bevonásával ahhoz, hogy egy hatékony, jól működő rendszer működhessen, és minél több gyermek életét lehessen élhetővé tenni.

A sok negatív tapasztalat, a rendszer hibái és a kellemetlenségek ellenére hiszek abban, hogy pedagógusként muszáj megtennünk minden tőlünk telhetőt, ha problémát észlelünk a diákjaink életében.

Nem dughatjuk homokba a fejünket, és nem tehetünk úgy, mintha a probléma nem is létezne. Mindig, minden körülmények között a gyerekeket, az ő érdekeiket kell szem előtt tartani.

Ha bárki problémát észlel, illetve felmerül benne a gyanú, hogy olyan bajban van egy gyerek, amit nem tud egyedül megoldani, nagyon kérem, segítsen neki, és tegye meg a sokszor kellemetlen, de minden esetben szükséges lépéseket!

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Westend61