Egy ökoiskola igazgatója: Mindenki szereti kivenni a részét a Föld megmentéséből
Pályázatot hirdettek a Föld bajnokainak
Támogatott tartalom
Annyiszor hangzott már el az utóbbi években, hogy a gyerekek jelentik a reményt, ők a változás kulcsa, értük küzdjünk a bolygóért, az ő jövőjükért, hogy már ez is csak egy elcsépelt frázissá kezd válni, mert lényegi változás mégsem történik. Persze, logikus, hogy a gyerekek a reményt jelentik, ez mindig is így volt. A gyerek tiszta lap, csak mi, felnőttek firkáljuk tele mindenfélével: elrontjuk őket, a környezetüket, mindent. Amihez mi, emberek hozzáérünk, élő rizikófaktorrá válik. Ez a rideg valóság – ha átadjuk magunkat a kiábrándultságnak. Aztán persze maguk a gyerekek bizonyítják be, hogy belefásulni a reménytelenségbe, a szorongásba egyszerűen olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Szabó Anna Eszter írása.
–
Amíg vannak gyerekek, remény is van
Jane Goodall mondta egy éve ilyenkor, hogy hiába látott annyi borzalmat, hiába szembesült már számtalanszor feketén-fehéren azzal, hogy az emberiség a pusztulás szélére sodorta magát, a gyerekek miatt még mindig képes hinni és remélni. Nem hajlandó elveszteni a reményt, amíg vannak gyerekek. Megteremtette a feltételeit, hogy minél több gyerek edukálódhasson a témában, hogy lehetőségük nyíljon tenni, segíteni és egyáltalán, aktív részesévé válni annak a közös missziónak, amelyet a bolygó megmentése jelent.
Fájdalmas, mennyire nem élünk a lehetőséggel, hogy konkrétan az orrunk előtt hever a túlélés kulcsa.
Hiszen a gyerekek (akiknek az érdekeire mindig hivatkozunk) nem akarnak rosszat a bolygónak. Nem akarnak háborút, nem akarnak kivágott őserdőket, láncra vert vadállatokat, nincs szükségük a deci pálmaolajra a mogyorókrémben, nem igényelnek atomkísérleteket és hatezer játékot sem. Ők rá tudnak és rá is akarnak csodálkozni a bogárhotel zegzugaira, meg akarják locsolni a fát, amit elültettek, nekik nem furcsa énekelni a virágoknak, ők hatékonyabb csapatmunkában szedik össze a szemetet az erdőben, mint bármelyik felnőtt önkéntes csoport. Ha őket jól tanítjuk, szeretettel, empátiával neveljük, közösségi létezésre hangoljuk, akkor mindaz, amitől szenvedünk, mindaz, ami tönkrement körülöttünk, helyrebillen. Egy ideális világban.
A Föld bajnokai
Kicsit ebből az ideális világból kaptunk ízelítőt a minap, amikor az E.ON Hungária Csoport egy sajtótájékoztató keretein belül bemutatta és útjára indította A Föld bajnokai elnevezésű pályázatát. Május elsejéig várják diákokból, tanárokból, sőt akár szülőkből álló iskolai és óvodai közösségek jelentkezését, amelyek tenni szeretnének a fenntartható jövőért. A nyertesek között két és fél millió forintot osztanak szét az összesen huszonötmillió forintos teljes keretből. A zsűrit Guntram Würzberg, az E.ON Hungária Csoport elnök-vezérigazgatója és Ürge-Vorsatz Diána klímakutató mellett fenntarthatósághoz kapcsolódó szakemberek és közéleti szereplők alkotják (mint például a 2019-es SzuperWMN-jelölt, Kump Edina).
Persze, lehet erre is legyinteni, mint ahogy sok kiábrándult változásszkeptikus, hogy ez még mindig semmi, csepp a tengerben, de ha valójában belegondolunk, ennél jobb módját keresve se lehetne találni a változásnak. Hiszen
hol tanulhatnák meg (a közvetlen környezetükön túl) a gyerekek a környezetbarát, fenntartható életmód alapjait, ha nem az óvodákban, iskolákban?
„Hiszünk abban, hogy jelentős és tartós változást elérni csak összefogással lehet, ezért keressük most a »Föld bajnokait«, és szeretnénk megtalálni, és támogatni a legizgalmasabb iskolai vagy óvodai fenntarthatósági programokat – mondta nyitóbeszédében Losonczi Gergely, az E.ON Hungária Csoport vállalati kommunikációs vezetője. – A legjobb pályázatokat be is mutatjuk majd, hiszen fontos számunkra, hogy ezek felkarolásával inspirációt nyújtsunk másoknak, akik szeretnék a környezettudatos és fenntartható szemléletet beépíteni a gyerekek mindennapjaiba.”
Az, hogy ezt az ügyet egy nagy energiavállalat ilyen módon felkarolta, már mindenképp a változás pozitív jele. De a jó szándék és egy ilyen pályázat önmagában nyilván kevés a katarzishoz – ehhez kellett még az a környezet, az a közeg is, amelyben az egész projektet útjára indították.
„Jó érzés szép dolgokat gondozni”
Az esemény helyszíne ugyanis a budapesti Kosztolányi Dezső Általános Iskola volt, ami már évtizedek óta zöldszemléletben, ökoiskolaként működik. Komposztálnak, gyűjtik az esővizet, bogárhotelt alakítottak ki, van madáretető, a fák előtt táblák állnak, hogy a gyerekek megtanulják, melyik milyen, van veteményesük, amit együtt gondoznak, és természetesen a hulladékot is szelektíven gyűjtik. És ez egy állami iskola.
Lelkiismeretes, hittel, szeretettel, komoly tudással terelgetik, tanítgatják a pedagógusok a gyerekeket, és kiemelt hangsúlyt helyeznek a közösségépítésre is, például a Zöld Szombat nevű esemény keretében, amikor hétvégente a családok együtt csinosítják és gondozzák az udvart. Öröm volt nézni, hogy a gyerekek mekkora lelkesedéssel és lendülettel ültették a nyitórendezvényen a virágokat, a fákat.
Csapatmunkában cipelték a hatalmas földeszsákokat, ásták a gödröket, és közben olyan mondatok hangzottak el, hogy „jó érzés szép dolgokat gondozni”, vagy hogy „Kipróbálod? Jó élmény lehet.” Utóbbit az életében először ültetni készülő kislánynak mondta az osztálytársa, aki eközben olyan tempóban lapátolta a virágföldet, amilyen elszántsággal még várak sem épülnek a homokozókban.
Nem feladat, hanem közösségi program
Amikor Dicső Istvánt, az iskola igazgatóját arról kérdeztem, szoronganak-e a gyerekek a klímaváltozás miatt, azt mondta, amire Jane Goodall maga is hevesen bólogatna, miszerint a cselekvés oldja a szorongást.
„Az ökotudatos szemléletmód nem a tananyag része, hanem észrevétlenül itatja át a gyerekek iskolás mindennapjait.
Fontosnak tartjuk, hogy a diákokat a zöldprogramjaink aktív részeseivé tegyük, és azt tapasztaljuk, hogy ezeket nem feladatként, hanem egy számukra fontos és élvezetes közösségi programként élik meg. Legyen szó a madárbarát parkunk csinosításáról, vagy egy közös kupakgyűjtő akcióról, mindenki szereti kivenni a részét a Föld megmentéséből. Egy ilyen pályázat a gyerekeknek még több tudást, tapasztalatot, az intézményeknek pedig hatalmas segítséget jelent a programok továbbfejlesztéséhez” – mondta, miközben körbevezetett az iskola épületében és az udvarán.
Nem volt kérdés, hogy igaza van. Az iskola és a pályázatot életre hívók által megidézett hangulat és tenni akarás tényleg okot ad a reményre. És ez csak egy ökosuli a sok közül! Képzeljük csak el, mi történhet, ha a rengeteg jó szándék, kreativitás, remény és tudás lehetőséget kap a változtatásra! A gyerekek hite világokat képes megmozgatni, és ha lehetőségük lesz rá, akkor tényleg mindent megváltoztathatnak. Ehhez persze kell a felnőttek segítsége, támogatása is.
Ha felkeltette az érdeklődésedet a Föld bajnokai pályázat, ha ismersz ilyen programokat vagy esetleg te magad is részese vagy egynek, akkor pályázz! A részletekről ezen a linken olvashatsz bővebben. Hajrá!
Képek: Kurucz Árpád