A saját gondolataimról és a saját tantárgyamról, a történelemről tudok csak véleményt alkotni

A klasszikus értelemben vett házi feladatban egyáltalán nem hiszek. Évek óta nem használom a munkafüzetet, és a tankönyv által adott gyakorló kérdéseket sem.

Ugyanis sokszor én sem értem, valójában mire gondolhat a feladat szerzője, és azt sem, hogy milyen választ vár el a diáktól.

Akkor meg minek is használjuk, ha nem jó, és semmit nem fejleszt? Mert igenis azt vallom, hogy olyan házi feladatot lehet, sőt kell is adni, ami valamilyen képességet, kompetenciát fejleszt a gyerekben. Most vegyünk sorra néhányat, mik is lehetnek ezek. (Nem  fontossági sorrendben!)

1. Önálló jegyzet készítése

Valahogy meg kell nekik tanítani, hogyan tudják ők maguk kiemelni egy szövegből a lényeget, és saját maguknak használható jegyzetet készíteni. Mert sajnos azt nem tudnak. Nagyon nem. Az iskolában ugyanis legtöbbször a tanárok által készen kapnak egyféle jegyzetet, amit csak le kell írni a tábláról.

Aztán amikor meg otthon kellene jegyzetet csinálni, akkor sok esetben csak kimásolják a tankönyv mondatait. Annak aztán végképp semmi értelme.

Egy vallomással tartozom: volt már, hogy – folyamatos készületlenség, és korábbi házik meg nem írása miatt – büntetésből adtam jegyzetelős házit. Tudom, én sem vagyok feddhetetlen, és talán nem is a legjobb megoldás. De legtöbbször bejött. 

2. Projekt

Ez az a házi feladat, aminek van értelme, hasznos és még élvezetes is tud lenni. Itt olyan feladatokra gondolok, amelyeket viszonylag hosszabb idő alatt, saját kutatómunkát végezve tudnak a gyerekek elvégezni. Ilyen nálam például a saját családfa vagy az iskolatörténet kutatása, interjúk készítése, oktatóvideók forgatása, reklámfilm gyártása, képregény rajzolása, stb…

Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyekkel van munka, de a diákok belevihetik a kreativitásukat, a saját egyéniségüket is.

Fontos, hogy ne adjunk nagyon konkrét feladatokat, utasításokat, hagyjuk meg a diákok döntési szabadságát. Határozzuk meg a korszakot, de azon belül ők választhassák ki a témát és a feldolgozás módszerét. Közösen, együtt tűzzük ki a határidőket, így sokkal motiváltabbak lesznek a diákok, és jóval lelkesebben fogják elvégezni a feladatot.

3. Saját előadás, egy egész óra megtartása

Megadhatunk a diákoknak különböző témákat, melyekből ők maguk választják ki, melyik áll hozzájuk a legközelebb, melyiket tudják ők maguk feldolgozni, és a saját képükre formálva előadni. Sok témánál felvetem, hogy „lenne ez és ez a kis téma, vállalja-e valaki, hogy előadást készít belőle a többieknek?” Mindig akad rá önként jelentkező, aki megcsinálja. Emellett pedig bizonyos anyagrészeket fel szoktam osztani közöttük, olyankor ők a tanárok, ők tanítják meg a többieknek az adott témát. Ők dönthetik el a módszert, a metodikát: lehet a prezentációtól a játékig bármi. Ezzel kicsit belelátnak abba, hogy mennyi munkával is jár tanárnak lenni, megtartani egy tanórát. Az első zavarodottságot és izgalmat legyűrve ezt is nagyon szokták élvezni.

3+1. A tanulás

Bizony-bizony, a tanulás is házi feladat. Ez az, amire soha nem gondolnak sem a diákok, sem pedig a szülők. Hisz így vannak szocializálva: „a házi az egy olyan írásbeli, amit otthon meg kell csinálni”.

És ha megkérdezed a gyerekeket, hogy van-e a házi feladat, akkor nagyon sokszor az a válasz, hogy nincs. Mert írásbeli valóban nincs. Viszont a tanulás is házi feladat. Sajnos bármennyire is nem szeretnénk, ez elkerülhetetlen.

Lehet bármilyen módszer és játékos megoldás az iskolában, a teljes tananyagot akkor sem tudja elsajátítani a gyerek a tanórán. Kell egy kis hozzátanulás, elmélyítés otthon is. A tudást betöltő tölcsért még nem találták fel, hogy betöltsük a diákok agyába, amit tudni kellene nekik.

Nagyon kérem a kollégákat, hogy gondolják át: ők gyerekként élveznék-e azt, amit feladnak. Ha erre őszintén „nem” a válasz, akkor újra kell gondolni az egész kérdéskört. Mert a házi is lehet élmény!

Egy vesszőparipámmal zárnám az írásomat: könyörgök, a szünetekre soha, senki, semmilyen körülmények között ne adjon házit! Az a diákoknak is szünet, hagyjuk őket legalább olyankor pihenni! Köszönöm!

Balatoni József

Jocó bácsi szerda este részt vesz egy kerekasztal-beszélgetésen, melynek címe: „Taníts szabadon, tanulj szabadon!”. Ha érdekel a téma, személyesen is találkozhatsz vele.

Olvasd el Fiala Borcsa humoros írását a házi feladat megírásának küzdelmeiről ITT,  vagy Kárpáti Judit szórakoztató írását ugyanebben a témában ITT.