A vádlott megbánta tettét”

Nem hatotta meg a helyi törvényszék háromfős bírói tanácsát (egy nőt és két férfit), hogy az első fokon már négy év börtönre ítélt vádlott a 2015-ben történt zaklatás óta „megbánta tettét, példás életet igyekezett élni”, ráadásul az ügyvédje szerint „a sértett kamasz fiú úgyis probléma nélkül érkezik majd a felnőttségbe”. Magyarán, simán kiheveri az általános iskola utolsó tanévében vele történteket.

Így másodfokon, immár jogerősen – az elsőfokú ítéletet alig változtatva – megerősítette a bíróság, hogy a szexuális visszaélés bűntette rossz és elítélendő. Az ítéletben megállapított tényállás szerint

a vádlott, aki egy Fejér megyei általános iskolában tanárnőként dolgozott, 2015. áprilisától augusztusig egy 14. életévét be nem töltött, kiskorú tanítványával – annak beleegyezésével – rendszeresen szexuális cselekményt végzett.

Majd, amikor a gyermek a kapcsolatot már nem kívánta fenntartani, őt zaklató és fenyegető tartalmú üzenetek küldésével a korábbi kapcsolat folytatására próbálta kényszeríteni, a róla készült – és a vádlott számítógépén tárolt – pornográf felvétel nyilvánosságra hozatalával fenyegette egészen 2015. december végéig, amikor a fiú végre külső segítséget kért.

Az ítélet indoklása szerint „a vádlott cselekményével veszélyeztette a kiskorú sértett erkölcsi és érzelmi fejlődését, ezért a bíróság őt folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntette, szexuális kényszerítés bűntettének kísérlete és gyermekpornográfia bűntette miatt az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően négy év börtön fokozatú szabadságvesztésre, öt év közügyektől eltiltásra és öt év pedagógusi foglalkozástól eltiltásra ítélte”.

Kíváncsi voltam az ítélet utáni véleményekre

Érdekelt, milyen vélemények születnek a tanárnő-diák relációról, és azt hiszem, nem csalódtam, de elég keserű „nemcsalódás” volt ez. Ha röviden akarnám összefoglalni, a hozzászólók jó kétharmada ennél a viszonynál már csak a „kurvás nővérke vs. kiszolgáltatott, de kiszolgálható páciens” felállást tartották volna kívánatosabbnak, de elég sokan megfogalmazták: „bár nekik lett volna ilyen vérmes tanárnőjük diákkorukban”.

Ennek alapján úgy tűnik, a diákjával viszonyt folytató tanár, főleg, ha nőnemű, egyenesen a felnőtt férfivágyak netovábbja visszamenőlegesen – ezek a kommentelők egyáltalán nem értették, hogyan került az ügy büntetőjogi kategóriába.

Valaki pedig a méltatlankodásomra ezt írta: „Egy kamasz fiú »megerőszakolása« azért csak nem akkora baj”… És részletesen elmagyarázta volna nekem, miért nem. Egyszerű: „Szóval, ha technikailag nem áll fel, akkor úgysem sikerül az erőszak, ha pedig megtörténik, aminek meg kell, akkor ott vágyról beszéltünk, tehát nem volt erőszak. Érthető, nem?” Nem!

A szerencse fia?

Tovább olvasgatva a véleményeket, kitűnt, hogy ez az általános hozzáállás: „valójában inkább szerencsés a tini, aki így esik át a tűzkeresztségen”.

„Természetesen” ez csak akkor állja meg a helyét, ha egy fiúval történik mindez – mert ha a négyéves börtönbüntetéssel zárult történet vádlottja férfi tanár lenne, a sértett pedig lány, a hozzászólások 90 százaléka így nézne ki: „Levágnám a micsodáját és megetetném vele!”

Azaz: ami nemi erőszaknak, zaklatásnak és szexuális visszaélésnek számít egy diáklány esetében, akihez felnőtt férfi tanára közeledik, az egyáltalán nem számít annak egy diákfiúnál, sőt: ellenkezőleg.

Olyan esemény, amit büszkén el lehet mesélni az osztálytársaknak, vagy ami még vagányabb: egyszer rögzíteni az aktust mintegy trófeaként… és persze örök emlékül.

A legtöbb kommentelő a biológiát ráncigálta elő

A férfiak és nők között lévő különbséget hozták példának, amely már a pubertáskor is erősen kiütközik. „Míg egy lánynak szemérmesen illik elrejtenie, ha esetleg a tiszteletnél kissé több érzést táplál egy-egy jóképű tanára iránt, addig egy kamasz fiúnál teljesen természetes, sőt, kívánatos, ha minél hangosabban tombolnak benne a hormonok”.

Ebből következne az idevágó vélemények alapján, hogy mi a különbség a két nem zaklatása között:

„Fiziológiailag egy fiú csak akkor lesz teljesítőképes (áll fel a cerka), ha fel van izgatva szexuálisan. Ha meg fel van izgatva szexuálisan, akkor már erősen akarja a teste meg az agya meg a hormonjai. Innentől ez NEM olyan erőszak, mintha lefognak egy kislányt (kisfiút) és lelki meg fizikai sérülést okozva belemásznak.”

Szerencsére volt néhány ellenvélemény is

„Ha a nemi szerepek fordítottak lennének, egy kislányt inkább áldozatnak tekintene a társadalom, és főleg azután, hogy a gyerek ki akart lépni a dologból. Ez a kisfiú itt márpedig áldozat. És aztán vissza is vonta a beleegyezését, kényszerítve volt. Csak azért, mert nem nő, nem igaz, hogy nem lehet áldozat.”

„Ha 13 évesen menne el a férfi tanárával önszántából, kis kurvának tartanák. Ez a társadalmi megközelítés. Görgess le, és olvasd el a férfiak véleményét, hogyan állnak ki a nők védelmében, a férfi elkövetőkkel szemben, illetve hogyan írnak a saját, kisfiúkori vágyaikról. Tanulságos…”

„Egy felnőtt pedagógus szexelt egy kiskorú gyerekkel és pornográf felvételeket készített róla. Ez akkor is gáz, ha a gyerek ebbe beleegyezett, azon egyszerű oknál fogva, mert gyerek, és mindegy, hogy fiú vagy lány.”

Szexuális visszaélés és hatalom

Döbbenetesnek tartom, hogy egy szót sem vesztegettek a témáról beszélgetők arra, hogy felfedjék azt a tényt: a szexuális visszaélés sokszor a hatalomról szól, és néha még inkább arról, mint a szexről. Ilyenkor egy felnőtt visszaél a felnőttségéből adódó hatalommal, ami ellen egy gyerek gyakorlatilag nem tehet semmit.

Támadás a vécében

Élénken emlékszem egy megtörtént esetre: néhány évvel ezelőtt egy felnőtt férfi megtámadott a közeli gyerekkönyvtárban egy ötödikes srácot a mellékhelyiségben. A falhoz szorította, és a gyerek nadrágjába akart nyúlni, de ő valahogy kitépte magát. A férfi megfenyegette, hogy meg fogja ölni, ha bárkinek is elmondja az esetet. A fiú szerencsére mégis szólt a szüleinek, akik azonnal feljelentést tettek. Az elkövetőt elfogták: hiába védte az ügyvédje azzal, hogy „súlyosan erotizált és enyhe fokban értelmi sérült”, és ugyanúgy négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélték – igaz, más bűncselekmények, például személyi szabadság megsértése, fajtalankodás kísérlete stb., mint a néhány nappal ezelőtti tárgyaláson a tanárnőt.

Van még mit tenni a kettős mérce felszámolásáért ezen a területen (is)

Egy kamasz fiút ugyanis – a lányokhoz hasonlóan – éppúgy megilleti a jog, hogy a felnőtt, akinek a gondjaira bízták, ne szexuális tárgyként vagy érzelmi pótlékként tekintsen rá. Hogy egy kommentelő anyuka ne azt írja a témában indult verbális pengeváltásra, elgondolkodtató zárszóként: „ A fiam lassan 14 éves. Kezdek félni…”

Kocsis Noémi