–

Babits Mihály és Török Sophie lánya 1956-ban disszidált Angliába. Élete végén, a nyolcvanas években egy lakókocsiban élt magányosan, és itt is halt meg egyedül; a macskái között találtak rá. Nem éppen Babits-versbe illő történet.

Ahogy az a per sem, amit Babits Mihály halála után anya és lánya folytatott egymással pénzért, jogutódlásért, kéziratokért, hagyatékkezelésért, sőt még Török Sophie írógépéért is. Pedig Babits nagyon szerette a kislányt. Török Sophie hiába küzdött, hogy szeretni tudja.

Házasság és közös élet

Naplózott láztábla. Feljegyzett együttlétek. Vágy, várakozás, reményvesztettség, elengedés. Ma is ismerős forgatókönyv annak, aki gyerekért küzd. Török Sophie és Babits Mihály is küzdött, de egy korábbi abortusz győzött: nem lehetett közös gyerekük. Ezért fogadták örökbe Török Sophie öccsének törvénytelen gyerekét, Ildikót.

„Hiába jött Ildikó, és hiába tudták nagyon ügyesen megteremteni azt a látszatot, hogy tulajdonképpen saját gyermekről van szó, Török Sophie azt érezte, hogy ösztönszerűleg nem kapta meg az anyai hozzáállást. Hogy biológiailag nincs meg valami, hogy a természet felől is meg van csalatva. Ő sosem lesz igazi, mindig csak a mostoha marad”

– kezdi a történetet dr. Papp Zoltán irodalomtörténész, Török Sophie naplójegyzeteinek szerkesztője.

Ő mesélt arról a naplóbejegyzésről is, amelyben Török Sophie az első, Babitscsal töltött estéről ír. Orgianap – csak így nevezték egymás között azt az együttlétet, amikor elcsattant közöttük az első csók Babits két tanítványa társaságában.