– 

Régen és most

100 éve vitatkozott először a nők választójogáról a magyar parlament, és noha akkor a választójogi különbizottság ennek bevezetését még „nem tartotta időszerűnek”, alig két évvel később, 1920-ban már a nők is szavazhattak.

A Feministák Egyesülete akkor már több mint egy évtizede küzdött ezért a sikerért, ami úgy is hatalmas eredmény, ha akkor még – a férfiakkal ellentétben (ahol ilyen megkötés nem volt) – csak azok a nők járulhattak az urnákhoz a választásokkor, akik tudtak írni és olvasni. Később eltűnt ez a korlátozás is, és ma már megkérdőjelezhetetlen, hogy az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójog, valamint a választhatóság joga ugyanúgy megilleti a nőket, ahogy a férfiakat is.

A választójog és a nők szerepvállalása a politikai közéletben alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy a nők hangja ugyanolyan erősen érvényesüljön. Vagy legalábbis, hogy legyen hangjuk a nőknek is.

A politikailag artikulált „női hang” szempontjából Magyarország az utolsók között van világviszonylatban (tulajdonképpen a szó statisztikai értelmében is minősíthetetlen a helyzet itthon), mert egyetlen női miniszterünk sincs (0%). A női parlamenti helyeket tekintve pedig a 158. helyen állunk Szamoa és Myanmar közé ékelődve, hiszen a képviselőknek alig tíz százaléka nő.

Csehák Judit politikus, parlamenti ülés 1990-ből (Forrás: Fortepan - Urbán Tamás)

Vajon változni fog ez a helyzet most a választásokkor?

Nem valószínű.

Végignézve a legnagyobb pártok egyéni képviselőjelöltjeit és pártlistáit, azt látjuk, hogy a FIDESZ-KDNP 106 egyéni képviselőjelöltjei között mindössze hat nő van. A Jobbiknál és az MSZP-Párbeszédnél 106-ból nyolc-nyolc nőt fognak egyéni képviselőjelöltként indítani. Az LMP képviseletében 18 nő indul, míg a DK-nál 46 egyéni jelöltből 14 nő.

Persze nem csupán egyéniben lehet indulni. A kormánypártoknál a pártlistán szereplő 20 névből két nő, a Jobbiknál három, az MSZP-Párbeszéd listáján pedig öt nő szerepel, az LMP-nél nyolc, a DK-nál három, az Együttnél hét, a Momentumnál négy (de ők csak egy tízfős listát tettek közzé).

Ha a klasszikus tortadiagramon ábrázolnánk a nők részvételét a mostani választáson, olyan pici szelet jönne ki, amit még a legelvakultabb fogyókúrázó is bűntudat nélkül bevállalna akár este hat után is – semmilyen kockázatot nem vállalna vele.

És hát, valószínűleg a legtöbb politikai párt szintén így van vele: inkább nem vállal kockázatot a nőkkel, illetve a nagyobb női részvétellel.  

A listavezető mindenhol férfi, egyetlen párt kivételével (Szél Bernadett, LMP), tehát, ha miniszterelnök-jelöltekről beszélünk, akkor is döntően férfiakról van szó. A listás helyek egy párton belüli erőviszonyokat jelzik, hiszen minél előrébb van valaki a listán, annál biztosabb a helye a következő országgyűlésben.

A fontos (és biztos) pozíciókat tehát – eddig is, és ezután is – döntően férfiak töltik be. Ami azért is erősen elgondolkodtató, mert a választási programok tanúsága szerint több párt is célul tűzte ki (MSZP, LMP, DK) hogy az állami vállalatok vezetésében és a politikában is legalább 30 százalékos arányban vegyenek részt a nők. Rajtuk kívül is több párt programja hangsúlyozza, hogy a férfi és női szerepek egyenlőségének megteremtése a cél (Együtt, Momentum), vagy azt, hogy több nő kerüljön vezető pozícióba (Jobbik).

Tulajdonképpen nincs is olyan pártprogram, ami ne tartalmazná a nők vagy a női jogok képviseletét. Az persze más kérdés, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt, ahogyan az is, vajon hogyan akarják ezt majd elérni. Főleg úgy, hogy azok a pártok sem hozták a saját képviselőjelöltjeikben a 30 százalékos női arányt, akiknek a programja ezt célként tűzte ki a kormányra jutás esetén.

A FIDESZ-KDNP nem tett közzé választási programot, az ő esetükben az eddigi kormányzati időszak politikájából tudunk kiindulni, és abból a tényből, hogy a választáson (listás és egyéni) képviselőjelöltek között a legkevesebb nőt indítják.

Szél Bernadett és Demeter Márta a Parlamentben , 2018-ban (Forrás: Szél Bernadett hivatalos Facebook- oldala)

De miért is lenne az baj, ha kevés a nő politikában?

Hiszen hagyományosan államférfiakról beszélünk, és „jó mulatság, férfimunkáról”.

Hát, először is, mert a demokrácia jobban funkcionál, ha a kormány és az országgyűlés úgy épül fel, hogy abban a társadalom összetétele tükröződik. Férfiak és nők, fogyatékosok és épek, nemzetiségiek és nem nemzetiségiek, családosok és egyedülállók, vállaltan melegek és vállaltan heteroszexuálisok, stb.

Ez az írás most csak a nőkről szól, de senkinek ne legyenek illúziói, ha például azt képzeli maga elé, hogy hány fogyatékossággal élő, illetve hány roma képviselője lesz majd az új parlamentnek.

A másik ok, ami miatt fontos lenne a nők számának növelése a politikában, az az, hogy feltehetően ők érzékenyebbek azok iránt a kérdések iránt, amelyek elsősorban, esetleg kizárólagosan nőket érintenek. Az persze nem igaz, hogy női témákkal csak nők foglalkoznak, vagy az, hogy a férfiak ne képviselhetnének női érdekeket, azonban a kutatások tanulsága szerint egy magát nem feministának valló nő is érzékenyebb a női témák iránt, mint egy hasonló beállítódású férfi.

Nők, pártok, programok

Ha megnézzük a pártprogramokat, abban is jól látszódik, hogy a női szerepek ma általában úgy jelennek meg, ahogy a férfiak látják a nőket: feleségként, anyaként és a háztartási jövedelemhez hozzájáruló munkavállalóként.

Például: „...a nők egyre nagyobb hányada gyermektelen, így a legszebb női hivatást, az anyaságot (illetve a férfiak szemszögéből az apaságot) az emberek egyre kisebb hányada élheti meg.” (Részlet a Jobbik programjából.)

Bár női princípium egyetlen választási programban sem szerepel (a FIDESZ-KDNP nem tett közzé programot), de az egyértelmű, hogy az anyaság kiemelt női szerep, és a csökkenő népesség problémáját orvosolni kell, ezért a legtöbb pártprogram a női egyenlőségnek azt a dimenzióját veszi előre, ami ezt támogatja.

A fent idézett alaptételt követően például a Jobbik programja kiemeli, hogy az anyaság támogatása miatt mennyire fontos, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a család és karrier között, aminek feltétele, hogy szűnjön meg a bérkülönbség a férfiak és a nők között, és adott esetben több nő kerülhessen vezető pozíciókba.

A nők egyenlő bérezése az MSZP-Párbeszéd programjában is megjelenik, ahogy az LMP programjában a gyerek melletti munkavállalás támogatása, a férfiak és nők közötti egyenlő bérezés, a családbarát munkahelyek, valamint a fiatal anyákra és a roma nőkre való fokozott odafigyelés. A DK a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására, a gyerekvállalás és munka összeegyeztethetőségére, és a roma nők kiemelt támogatására helyezi a hangsúlyt, miközben kiemelik, hogy meg kell haladni a jelenlegi „családanyára és háztartási alkalmazottra” egyszerűsített női szerepeket. Az Együtt programja egyenesen „macsó tempó”-ról beszél amikor a nőkkel kapcsolatos jelenleg uralkodó megközelítést jellemzi, és persze ők sem mulasztják el megemlíteni, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár.

Úgy tűnik, a pártok programjai hitet tesznek a dolgozó nők, az anyák és a családban élők helyzetének javítása mellett.

Más-más szóhasználattal és némiképp eltérő megközelítésben, de alapvetően egységesen állnak ki a női egyenlőség ezen dimenziója mellett. Szintén egységes a pártok programja abban, hogy a nők elleni erőszakot fontos kérdésnek tartják, bár eltérő megközelítéssel: a Jobbik „áldozattámogató szemlélet” kialakítását tervezi, az MSZP azt, hogy „fellépünk a nők – adott esetben a férfiak – elleni erőszak, szexuális zaklatás minden megnyilvánulása ellen”. Az LMP, az Együtt, a Momentum és a DK az Isztambuli egyezmény aláírását is ígérik a programban.

Az egyedülálló nők helyzete, illetve olyan nőjogi kérdések, mint a terhességmegszakítás, a szexuális edukáció vagy a nemek közötti egyenlőség az oktatásban, csak a Momentum programjában jelenik meg. A nők problémáira kiemelten odafigyelő egészségügyi program szorgalmazása a DK-nál jön elő. A gyermekszületés esetén az apák és az apaság támogatása szintén alig-alig téma. Az Együtt, az LMP és a DK programja említi egy-egy mondatban.

Miközben nemzetközi tapasztalatok és példák hosszú sora szól arról, hogy a női jogok és életlehetőségek kedvezőbb alakulásához elengedhetetlenül fontos a férfiak helyzetének megerősítése azokon a területeken (család, háztartás, szülőség), ahol az egyensúly drasztikusan felborult.

2014 májusában, az új parlament megalakulásakor így nézett ki a képviselőtestület (Forrás: Fidesz hivatalos Facebook-oldala)

Nők a politikában + nők a hatalomban = a nők helyzetének javulása?

Nem. Nem igazán.

De egész egyszerűen a demokrácia elképzelhetetlen anélkül, hogy a társadalom minden tagja a szerepének megfelelő képviselethez jusson. Gyakran mondják, hogy „minden sikeres férfi mögött egy nő áll”. Ha így van, akkor itt az ideje, hogy a királycsinálókból is a hatalom gyakorlói legyenek, és fair küzdelemben mérethessék meg magukat a politikai arénában.

A nőknek nem akkor lesz nagyobb szerepük a politikában, ha a férfiak „visszalépnek a javukra”. Hanem akkor, ha egyenlő esélyekkel mérlegelhetik, hogy politikai pályát akarnak-e választani, és ha nem „csupán” anyaként, családtagként vagy munkavállalóként érdekesek, hanem egyedülállóként, egyetemistaként vagy munkanélküliként is. És akkor, ha az élet minden területén az oktatástól az egészségügyön át az igazságszolgáltatásig a nők speciális szükségletei is megjelenhetnek.

A Kétfarkú Kutyapárt politikai programja tartalmazza, hogy el kell olvasni hatszor a Háború és békét, úgyhogy ebből idéznék zárásként: „Azok a törekvések, amelyek az egyes emberekben megnyilvánulnak, mindig meghatványozódnak a tömegben.” Így legyen. Nem mondom, hogy „világ feministái, egyesüljetek!”, de azt azért lehetne, hogy levelet írnátok a választókerületek jelöltjeinek, és megkérdeznétek őket arról, hogy mit gondolnak a női jogokról, és a parlamentbe kerülést követően mit kívánnak tenni. Kérdezzetek, mondjátok el, mit gondoltok, olyan jelöltre szavazzatok, aki érti és tudja, miért fontos minden társadalmi csoport egyenlő képviselete. Adjatok hangot magatoknak nőként, hogy utána egyre messzebbre hallatsszon minden nő hangja.

Hiába a #metoo, a #womensmarch, a #timesup vagy más Amerikából importált női program.

Nekünk a saját hangunkat kell megtalálnunk. Először magunkban. Azután annak képviselőjét a politikában.

Róma sem egy nap alatt épült. De ha akarjuk, az alapkőletételhez már most hozzájárulhatunk.

#többfeministátamagyarparlamentbe

Dr. Gyurkó Szilvia