Doffek Gábornak elege lett abból, hogy a társadalom sokszor milyen megalázóan egyenlőtlenül bánik a nőkkel, miközben elvárja, hogy „méltó” társak, anyák, családösszetartó erők legyenek. „A világ nem az erős hímek irányába tart.”
„Az apák hatása a gyerek egészséges fejlődésére döbbenetesen erős. Ahogyan az apa kezeli a gyereket, az nagyban meghatározza, hogy a gyerek mit fog érezni, hol van az ő helye a világban. Szintén nagy hatása van a gyerek társas, érzelmi és kognitív fejlődésére is.”
„Hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról az ajtókról, amik minket egyértelműen nyitva várnak, és azokról az emberekről, akik ugyanott zárt ajtókkal találkoznak.”
Etiópiában már felismerték, hogy nők nélkül nem lehet elindítani a változást…
„Fúj, de ciki, neked az apukád csinálja a tízóraidat?”
„De ebből egyszer, s mindenkorra elég! Itt az ideje a melléghelyiség–esélyegyenlőségnek!" Noéminak elege lett abból, hogy kétszer (háromszor) annyit kell sorban állni a női, mint a férfivécéknél.
„Ha a klasszikus tortadiagramon ábrázolnánk a nők részvételét a mostani választáson, olyan pici szelet jönne ki, amit még a legelvakultabb fogyókúrázó is bűntudat nélkül bevállalna akár este hat után is – semmilyen kockázatot nem vállalna vele.”
„A nő igazi versenyló, aki szükségszerűen más nőkkel versenyez egy olyan bajnokságban, amelynek szabályait férfiak írták." De hogyan jutottunk el idáig? És merre tovább?
Vajon mekkora hátrányból indul egy kisdiák, ha falusi iskolába jár? Nem az agglomerációban, hanem – ahogy ifjú olvasónk írja – az isten háta mögött?
Kinek jó az, ha az apák is elmennek gyesre? Mindenkinek. A svéd példa legalábbis ezt mutatja.