Jelenleg több olyan törvénytervezet is van a parlament előtt, ami a gyermekvédelemben dolgozók kiválasztását, alkalmasságát, felelősségét érinti.

Szabó Tímea képviselő, független országgyűlési képviselő előterjesztésében például egymillió forintos bírság kiszabását is lehetővé tenné gyermekvédelmi intézmények vezetőivel, fenntartóival szemben, ha gyermekek terhére elkövetett jogsértés történik.

Míg egy Semjén Zsolt (a KDNP elnöke) által beterjesztett törvényjavaslat szerint, külön képzés lenne szükséges a gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységet végző vezetők számára. Valamint ugyanezen előterjesztés szerint, a jövőben külön meg kellene győződni a gyermekotthon, illetve a nevelőszülői hálózat vezetőjének alkalmasságáról. Meg kell keresni az előző munkaadót, hogy információt gyűjtsenek, hogyan végezte a munkáját a korábbi helyen az állásra jelentkező szakember. 

A törvényjavaslatok jól mutatják a legsúlyosabb problémákat ezen a területen:

nincs valódi következménye annak, ha valaki rosszul végzi a munkáját. Ha olyan döntést hoz, ami miatt a gyerek joga sérül. Sőt, jelenleg nincs speciális alkalmassági vizsgálat, vagy olyan protokoll, ami megakadályozná, hogy egy alkalmatlan személy újra és újra gyerekek közelébe kerülhessen. 

A jelenlegi gyakorlat szerint, ha valakit alkalmatlanság miatt nem lehet tovább egy gyermekotthonban tartani, akkor általában „közös megegyezéssel” szűnik meg a munkaviszonya. Ilyen esetben azonban semmiféle nyoma nincs annak, ha például azért kellett elküldeni, mert befekszik a gyerekek mellé az ágyba, esetleg veri őket.  

De nemcsak az a gond, hogy rejtve maradhat a gyerekkel dolgozó „szakember” alkalmatlansága, hanem az is, hogy eleve olyanok kerülhetnek a gyermekvédelembe, akiknek semmiféle tudásuk nincs arról, hogy mi folyik ott.

A hatályos jogszabályok szerint: gyermekotthoni nevelők esetén pedagógus, teológus, hittantanár, szociális alapvégzettség  számít szakirányúnak, azonban ezekben a képzésekben nem találunk olyan modulokat, amelyek a gyermekvédelemben szükséges speciális tudásra irányulnának (gyermekbántalmazás, trauma tünetei, jelei, kezelésük, gyermekjogok és azok gyakorlata, a családon kívül nevelkedő gyerekek speciális szükségletei, a gyermekkori krízisek és hatásaik, abúzus, stb.).

Egy gyermekfelügyelő esetén általában egy OKJ-s képzés a kritérium, aminél nem szükségesek úgynevezett „bemeneti kompetenciák”, szakmai előképzettség vagy gyakorlat. Nincs továbbá pályaalkalmassági követelmény, szakmai alkalmassági követelmény, illetve egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Ez azt jelenti, hogy egy érettségi birtokában gyakorlatilag bárki jelentkezhet ilyen képzésre, aminek elvégzése után azonnal gyerekek közelébe kerülhet, és ha kiderül, hogy alkalmatlan, akkor csak annyi a dolga, hogy elmegy a következő helyre, és ott (már úgy, mint tapasztalattal rendelkező) munkavállaló, „eladja magát”.

Ezt azért is könnyen megteheti, mert elképesztően nagy a fluktuáció a szakmában. Gyakorlatilag folyamatosan munkatársakat keresnek, nagyon gyakran csak rövid ideig maradnak a munkavállalók egy helyen – ami persze a gyerekeknek a legrosszabb, akiknek pár havonta újabb és újabb emberekkel kell(ene) bizalmi viszonyt kiépíteniük.

Ez utóbbi azért is izgalmas kérdés, mert szintén a Semjén-előterjesztés tartalmazza azt a Büntető Törvénykönyv módosítást is, amely szerint a gyerekkel szemben szexuális erőszakot elkövető személyt a jövőben el kell tiltani minden olyan foglalkozástól, tevékenységtől, aminek keretében gyerekek nevelését, felügyeletét, gondozását láthatná el. Bár a tervezet szerint a foglalkozástól való eltiltás alól, a „különös méltánylást érdemlő esetben” el lehet tekinteni.

És akkor csatt, már ki is nyílt a bicska a zsebemben... vajon mi lehet az a „különös méltánylást érdemlő eset”, amikor egy elítélt szexuális bűnelkövetőnek kinyitjuk a kaput, és meginvitáljuk őt arra, hogy újfent gyerekekkel foglalkozhasson – hatalmi helyzetben, bizalmi viszonyban, tehát tökéletes kereteket teremtve egy újabb visszaéléshez?

Egy „átlagos” szexuális elkövetőhöz képest (aki általában „csak egy-két gyerekkel él vissza), egy pedofil elkövető (aki jellemzően keresi azokat a helyzeteket, amikben gyerekek közelében lehet) életpályája alatt akár 100-150 gyerekkel szemben is visszaélhet.

Jelenleg borzasztó ritka, hogy valakinél egy szakértő felismerje a pedofil működés jellemzőit, tehát abszolút belefér, hogy valakit úgy ítélnek el gyerekkel szembeni szexuális erőszak vagy visszaélés miatt, hogy nem tartalmazza az aktája, hogy ő egyszerűen nem képes nemi vágyat érezni egy pubertás koron túli test látványától (pedofil), ezért a büntetés letöltését követően is potenciálisan újra elkövetővé válik majd. Tehát dönthet egy bíró úgy, hogy nem tiltja el a gyermekvédelemben betölthető foglalkozásoktól.

Ezek szerepelnek a tervezetekben, és vitathatatlan, hogy bármilyen módosítás szinte csak javíthat a jelenlegi helyzeten. Ami a következő:

gyakorlatilag bárki kaphat olyan munkát, aminek révén súlyosan kiszolgáltatott, és általában már eleve traumatizált gyerekek közelébe kerülve, újabb sérüléseket okozhat nekik úgy, hogy ennek semmiféle következménye vagy nyoma nem marad.

És teheti mindezt a „gyermekvédelem” nevében – súlyos károkat okozva a szakmának.

Dr. Gyurkó Szilvia