Minél többet tud egy gyerek, minél jobban érti, amit hall, lát, annál kevésbé fél és aggódik. Annál kevésbé megfélemlíthető, manipulálható, kijátszható... és persze annál kompetensebbnek érzi magát az őt is érintő ügyekben.

Ha egy gyerek fél a tüntetésektől, a tömegtől, esetleg egy-egy politikai plakát vagy üzenet miatt, akkor egy egyszerű „Ne félj!” nem oldja meg a helyzetet. Csak az segíthet, ha van lehetősége kérdezni, a félelmeiről beszélni, és közben lassan megérti, mi is zajlik körülötte.

De a politikáról való otthoni, családi beszélgetések nem csak azért fontosak, hogy a gyerekek ne szorongjanak egy-egy elcsípett mondat miatt. Vagy akkor, ha a szüleiket dühösnek látják. A politika lehetőség is.

A politikai ügyekről való beszélgetések olyan alkalmat teremtenek, amikor a gyerekek megtanulhatják azt is, hogyan fejezhetik ki a véleményüket és az ellenvéleményüket úgy, hogy a másik felet tiszteletben tartják. És nem utolsósorban azt is, hogyan tudnak veszekedés helyett vitatkozni.   

A politika fontos jellemzője, hogy nemcsak rólad és rólam szól, hanem a többi emberről is. A másokért vállalt felelősségről is. Ezért amikor politikáról, aktuális közéleti eseményekről beszélgettek a gyerekkel, akkor mondd el neki, hogy te miben hiszel és miért, majd kérdezd meg tőle, hogy ő mit gondol mindenről. Neki milyen érzései vannak mindezzel kapcsolatban. Ha ő mást gondol, az teljesen rendben van. Ne várd el tőle, hogy ugyanúgy gondolkodjon és érezzen, mint te. Inkább kérdezz: miért és hogyan alakította ki a véleményét?

Az önálló véleményalkotás (a saját gondolatok megfogalmazása) olyan tudás, amit gyerekkorban a legkönnyebb elsajátítani.

Ezen túlmenően még az is jó, ha konkrét politikai eseményekről beszélgettek.

1. Próbálj meg pozitív maradni!

Amikor épp tüntetésre készülsz, illetve hallasz egy politikai hírt a rádióban, tévében, teljesen érthető, ha olykor indulatosan reagálsz. A gyereked számára viszont fontos, hogy értse a helyzetet. Ne csak azt mondd el, hogy miért nem értesz egyet valamivel (vagy valakivel), hanem azt is, hogy mit szeretnél, mi lenne szerinted a jó megoldás, a helyes válasz egy problémára. Arra helyezd a hangsúlyt, hogy mit akarsz elérni, és ne csak azt mondd, hogy mi ellen tiltakozol, mi háborít fel. (Ezzel segíted a gyerekedet más helyzetekben is, hogy konstruktív legyen, és a megoldásokra fókuszáljon, ne a tiltakozásra.) Ráadásul kevésbé félelmetes számára mindaz, ami történik.

2. Légy őszinte, de megerősítő

A gyereked aggódhat, ha azt látja, hogy düh vagy csalódottság van benned, esetleg kétségbeesés vesz rajtad erőt. Ha olyan mondatokat hall (tőled vagy a médiumokból), hogy „fenyegetés” van és „veszély”, akkor könnyen úgy értékelheti, hogy az ő élete sincs biztonságban, és a családja is veszélyben van. Adj lehetőséget neki arra, hogy kérdezzen, és te is kérdezd meg őt, hogy mit gondol, mit érez. Hallgasd meg a félelmeit és az ellenérzéseit, és próbálj meg rájuk higgadtan válaszolni. Légy őszinte, ha úgy érzed, hogy problémák adódhatnak az életetekben, de mondd el azt is, hogyan próbáltok az esetleges nehézségekre választ találni.

3. Beszélj az egyéni felelősségről!

Bátorítsd a gyerekedet, hogy fejezze ki a véleményét, és vegyen részt az eseményekben (természetesen mindezt a saját életkorának és képességeinek megfelelően).

Mondd el neki, hogy minden tett számít (a legapróbb is). Mesélj neki arról, hogy kicsi dolgok is milyen nagy változásokat tudnak elindítani.

4. Az erőszakmentesség itt is fontos alapelv

Tiltakozni lehet, de ezt mindig úgy tegyük, hogy a hangunkat hallatjuk, és ne úgy, hogy másokat fenyegetünk vagy bántunk. Hozhatsz példákat is az erőszakmentes tiltakozásokra: Gandhi vagy Rosa Parks története megmutatja, milyen ereje lehet a polgári engedetlenségnek, az elszánt tiltakozásnak, és annak, hogy erőszak nélkül is lehet eredményt elérni.

5. A témákra, ne a pártokra koncentrálj!

Beszélgessetek a választási rendszerről, a politikai pártokról, hogy melyiknek milyen alapelvek fontosak. Beszéljetek arról, hogy miért fontos az egyéni véleménynyilvánítás. Ne a politikát próbáld meg elmagyarázni, hanem a témákat. Ne azt meséld el, hogy mi a szélsőjobboldal ideológiája, hanem azt, hogy mit tesz, és hogyan gondolkodik az, aki ebben hisz. Hétköznapi élethelyzetekből hozz példát.

Bármelyik témáról is beszélgettek, mindig az a jó, ha a gyerek irányítja, hogy miről legyen szó, és milyen mélységben érintsétek azt. Engedd, hogy kérdezzen, és mondd el őszintén, ha valamire nem tudod a választ. Később is visszatérhettek egy-egy kérdésre. Ahogy most kinéz a politikai aréna, nem fogtok túl hamar kifogyni a témákból. 

Az a gyerek, akivel a szülei nyíltan beszélnek a politikai kérdésekről (is), felnőttként tudatos állampolgárrá válik, akivel nem lehet bármit megtenni, és aki nem tűri, hogy felelőtlen politikusok saját játszóterüknek tekintsék az országot.

Ahogy a legendás amerikai polgárjogi aktivista, Rosa Parks mesélte egy interjúban:

„Az emberek mindig azt mondják, azért nem adtam át a helyem, mert fáradt voltam, de ez nem igaz. Nem fizikailag voltam fáradt, nem voltam fáradtabb, mint bármelyik munkanap után. Nem voltam idős, bár sokan idős asszonynak képzelnek el. Negyvenkét éves voltam. Az egyetlen dolog, amibe belefáradtam, az az engedelmeskedés volt.”

Dr. Gyurkó Szilvia