–

Éppen azt a vitát néztem az elő közvetítés segítségével, amelyben Orosz Anna, a Momentum Mozgalom képviselője, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) alapítója, Dénes Ferenc sportközgazdász, Mizsér Attila, a Budapest 2024 pályázat sportigazgatója és Török Ferenc ügyvéd, kétszeres olimpiai bajnok öttusázó vett részt. Ültek az asztalnál, különböző érvekkel, álláspontokkal, és beszélgettek. Kulturáltan, értelmesen, nem személyeskedve, nem egymás szavába vágva, hanem a másik mondandóját tiszteletben tartva, egymás érveire reagálva osztották meg a gondolataikat. Igazi, színvonalas társadalmi párbeszéd volt, ami alapján mindenki meg tudja formálni a saját véleményét. Olyan vita volt, ami további gondolkodásra és informálódásra késztet.

Örültem, mert úgy éreztem, mégis van az olimpiának társadalomformáló ereje. Mégis változik valami, hiszen az emberek nyíltan beszélgetnek róla. Ez az a téma, ami összehozza a szakembereket, és mindenkit gondolkodásra sarkall.

Valami elindult. A vita, a társadalmi párbeszéd, amelynek már sokkal korábban el kellett volna indulnia. Pontosan akkor, amikor a MOB 2015 februárjában döntött arról, hogy Budapest pályázzon-e a 2024-es játékokra. A rendezési szándékot 2015 szeptemberében kellett jeleznie Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Maradt fél év, amikor helye lett volna a társadalmi párbeszédnek és a népszavazásnak. A BOM törekedett erre, csak az elmúlt években nem akadt erős, karizmatikus vitapartnere, így a társadalmi párbeszéd inkább egy monológgá vált, amelyben az egyesület képviselői megosztották a saját álláspontjukat.

Most a Momentum Mozgalom megfogalmazta az ellenérveket. Jól hallhatóan, láthatóan, szervezetten.

Későn? Persze hogy későn, ez nem kérdés. Szerencsétlen az időzítés, mert ennek a pályázat beadása előtt kellett volna megtörténnie. Ezért felelős a MOB, a BOM és a kormány is, mert tudták, ha népszavazást írnak ki, akkor erősen kérdéses a támogatottsága, ezért inkább kockázatattak – azt remélve, hogy a látványos kommunikációval meg tudják győzni a kételkedőket, vagy legalábbis el tudják nyomni a hangjukat.

Értelmetlenül? Ez nem biztos. Már az összes pályázati anyagot leadták, viszont még a döntés előtt vagyunk, tehát már egy csomó időt, pénzt, munkát fektettek be a Budapest 2024 projektbe, viszont ha esetleg elnyerjük a rendezés jogát, és utána derül ki, hogy mennyire súlyos és mély megosztottság van a kérdésben, az sokkal nagyobb károkat okozott volna, mint ez a mostani, megkésett népszavazási kezdeményezés.

Rengeteg vitára lett volna szükség ahhoz, hogy a nép tájékozottan és felkészülten tudjon döntést hozni egy ilyen kaliberű kérdésben. A vita pedig nem megy kormányzati szinten, hiszen most sem adtak teret a vitának, egyetlen politikus sem vállalta a nyilvános szócsatát. Nem reagáltak a kérdésekre, és úgy tűnik, a választók igényeire sem reagálnak. Lehet szidni a Momentumot, hogy későn léptek színre, és azzal is lehet vádolni őket, hogy politikai célokra használták az olimpia ügyét, de ha ők így képviselik a politizálást, ahogy azt a kampány során megmutatták, akkor az sokkal közelebb áll a demokratikus eszmékhez, mint az, ahogy a kormány reagált erre a helyzetre. Ahogy a kormány ignorálta a párbeszédet, majd a jogszabályban előírt feltételeknek megfelelő népszavazási kezdeményezés eredményét, az minden, csak nem demokratikus eljárás.

Ha valaki még most sem látja a fától az erdőt, és nem veszi észre, milyen súlyosan sérültek ezzel a demokratikus eszmék, annak tényleg le kellene vennie a szemellenzőjét.

Ki tudja megmondani, hogy a 266 ezer aláíróból hányan vannak a pályázat mellett, és hányan ellene? Ki tudja megmondani, hogy egy hónapokig tartó minőségi vitafolyamat után kik és milyen irányba változtatják az álláspontjukat? Ki tudja megmondani, hogy milyen hatással lett volna a NOB döntésére szeptemberben, ha, mondjuk, az igenek győznek, és a két másik kandidáló várossal szemben úgy vesz részt Budapest a viadalban, hogy egy népszavazással alátámasztott társadalmi egység áll mögötte?

A legborzasztóbb forgatókönyv következett be számomra: két év ment el a semmibe a pályázással, ahogy a semmibe ment néhány milliárd forint is, valamint számtalan ember munkája (akik közül nagyon sokan keményen és becsületes dolgoztak azért, amiben hittek), majd amikor valakiben felmerült, hogy ezt a kérdést jobban körbe kéne járni, az érveket egymással szembe helyezni, akkor a felelősök azonnal kihátráltak a helyzetből, és tarkón lőtték az egész projektet.

Épp ezt nem akarta senki: sem az olimpia ellenzői, sem az olimpiapártiak. Ezt csak azok akarhatták, akik a felelősség hárításával, a másikra mutogatással, a bűnbakképzéssel, és a „nagy olimpiai álom” összetörésének patetikus érzelmi zsarolásával képesek előnyt kovácsolni ebből a helyzetből.

Pásztory Dóri

Olvasd el Dóri korábbi cikkét az olimpiarendezésről!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/IPGGutenbergUKLtd