Nehéz is lenne megkerülni ezt a kérdést, hiszen ha évekig folyt súlyos bántalmazás (mint Szigetszentmiklóson), ha belehalt egy gyerek az őt ért abúzusba (mint Agárdon), ha 1400 gyereket használtak éveken keresztül szexuálisan (mint Rotherhamban és Oxfordshire-ben), akkor a hatóságok, gyermekvédelmi szakemberek valamit nagyon elrontottak.

Első körben az a legfontosabb kérdés, hogy miért történhetett ez meg? Miért nem működött a rendszer hatékonyan? Mi akadályozta a gyerekek védelmét? Második körben pedig az, hogy mit tehetünk azért, hogy ez ne forduljon elő még egyszer?

Az angol verzió

A brit miniszterelnök múlt héten beterjesztett javaslata szerint öt évig tartó börtönbüntetés jár majd azoknak a szakembereknek, akik elmulasztják a gyerekek védelmében szükséges intézkedéseket és azoknak a vezetőknek, akik szemet hunynak ezek felett a katasztrofális hibák és a rossz működés felett.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy ezt a bejelentést pár hónappal a választások előtt tette Cameron, ahogy annak jelentőségét sem kerülhetjük meg, ha egy gyerekbántalmazási ügyben, maga a miniszterelnök mondja ki, hogy történtek hibák, amikért felelősséget kell vállalni, mert mindannyian tehetünk arról, hogy ez megtörténhetett.

S hogy honnan tudta ezt Cameron? Hát onnan, hogy

a rotherhami és Oxfordshire-i gyerekbántalmazási ügyeket kivizsgálták, a jelentést nyilvánosságra hozták, és így feketén-fehéren kiderült, hogy a tíz olyan szakemberből aki a városban élő gyerekek jóllétéért volt felelős kilenc pontosan tudta, hogy baj van, és hogy súlyos dolgok történnek, csak éppen nem tett semmit.

Az angol történetben azonban nem ez az igazi varázslat (gyerekjogi szemmel legalábbis). Hanem az, hogy több miniszter is bejelentette: önmagában a büntetőjogi felelősségre vonás nem elég. A kormánynak a gyerekek valódi védelme érdekében javítania kell a jelzőrendszer működésén, az iskolai oktatás részévé kell tenni a szexedukációt, az egészséges párkapcsolatra való felkészítést, és javítani kell a szakemberek közötti együttműködést. Ha ezekre nem tér ki a miniszterelnök javaslata, akkor nem szavazzák meg az előterjesztést.

A magyar változat

A magyar rendszerben fegyelmi felelősségre vonható a jelzési kötelezettségét elmulasztó szakember – ez pénzbeli büntetést jelent. Nincs adatunk arról, hogy egy évben hány ilyen ügy van, azt viszont tudjuk (például ombudsmani jelentésekből), hogy

a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel komoly bajok vannak, a szakemberek közötti együttműködésről vagy az iskolai szexedukációról nem is beszélve. Azt is tudjuk, hogy a bűnbakkeresés és az egymásra mutogatás nem egyenlő a felelősségvállalással.

Ahogyan azt is szomorúan látjuk, hogy évtizedek óta hiányzik a komoly politikai és szakmai felelősségvállalás a gyermekvédelem aktuális állapota miatt. Nagyon rossz volna, ha az angol történetből csak a büntetőjogi felelősséget hallanák meg Magyarországon. Mert nem az a lényeg. Sőt! Ahogy a szakmai döntéshozatalért felelős angol miniszterek állítják, a büntetés önmagában semmit nem ér. Az lenne jó, ha olyan átfogó javaslat születne, amely a gyerekek jóllétéért való közös felelősségvállalás lehetőségét teremti meg. Mert azt már tudjuk, hogy a jövőnk záloga a gyermek. Viszont annak is ideje lenne már, hogy valaki elsétáljon a zaciba és kiváltsa...

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt kép: Unsplash/Luke Pennystan