#1. Előrejelzi a kognitív képességeinket

Előfordult már veled, hogy belenéztél valakinek a szemébe, és rögtön megérezted, milyen okos? Talán nem jártál messze a valóságtól. Még 2016-ban jelent meg a Cognitive Psychology című szaklapban az a mára híressé váló kutatássorozat, amelynek során a pupillaméret munkamemóriával, illetve fluid intelligenciával való kapcsolatát vizsgálták. A munkamemória a rövid távú emlékezet azonnali feldolgozással összefüggő része, ezt használjuk például, amikor magunkban ismételgetünk egy telefonszámot, nehogy elfelejtsük, amíg papírt, tollat keresünk. A fluid intelligencián azt a képességünket értjük, hogy mennyire tudunk nonverbális, újszerű, vagy absztrakt problémákat megoldani. 

A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a jobb kognitív képességű emberek nyugalmi pupillamérete jelentősen – egyes esetekben még szabad szemmel is látható módon – nagyobb volt, mint a rosszabb kognitív képességű társaiknak. 

Ezek a különbségek akkor is megmaradtak, amikor a személyek mentális erőfeszítést igénylő feladatokat végeztek, és akkor is, amikor a kutatók statisztikai módszerekkel számításba vették az életkor, illetve a szerhasználat lehetséges hatását. Talán mondani sem kell, hogy ahogy idősödünk, a pupillánk maximális mérete csökken, ha pedig drogot fogyasztunk, akkor a pupillánk kitágul. 

Mi állhat a kutatásban kapott különbségek hátterében? Úgy tűnik, az agytörzsünkben érdemes keresni a választ. Nem is annyira régen fedezték fel a tudósok, hogy a locus coeruleus nevű terület aktivitása hatással van a pupilla méretére, ugyanakkor ez az az agyi struktúra, amely a központi idegrendszerünkben a noradrenalin nevű neurotranszmitter fő forrása. A locus coeruleus sűrű összeköttetésekkel rendelkezik a prefrontális kéregben is, amelynek működése döntő szerepet játszik olyan kognitív képességekben, mint a memória vagy az intelligencia. Ez lehet tehát az a kapocs, amely egybefűzi ezeket a látszólag nagyon eltérő jelenségeket.

#2. Összefügg a képzelőerőnkkel

Pár hónappal ezelőtt izgalmas ausztrál kísérlet látott napvilágot. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogyan változik a pupillánk mérete annak függvényében, hogy milyen erősen tudunk elképzelni dolgokat. Ehhez részben olyan személyeket toboroztak, akik úgynevezett afantáziával élnek. Az afantázia egy olyan állapot, amelynek során az illető nem tud szándékosan képeket elképzelni, például olvasás közben nem jelenik meg filmszerűen a történet a fejében. Ezek az emberek gyakran az emlékeiket sem tudják képekben felidézni, de van, hogy az álmaikban megjelennek képek.

Az elnevezés abból a szempontból félrevezető, hogy az afantáziások nem fantáziátlanok: lehetnek kifejezetten kreatívak, csak az ötleteik nem vizuális módon nyilvánulnak meg. 

A kísérlet első szakaszában felmérték az összes résztvevő pupillareflexét. Az afantáziás és a nem afantáziás személyek nagyon hasonló reakciókat mutattak: a kirívóan fényes alakzatok láttán a pupillájuk összeszűkült, a sötét tárgyak szemlélésekor kitágult. A második szakaszban arra kérték a résztvevőket, hogy lelki szemeik segítségével idézzék fel a korábban látott tárgyakat, valamint értékeljék a mentális képek élénkségét. A feladat elvégzése közben a kutatók továbbra is mérték a személyek pupillaméretét.

Ahogyan az várható volt, az afantáziával élő emberek nem számoltak be élénk mentális képekről. Ennél érdekesebb eredmény volt, hogy a vizuális képzelőerő hiánya a pupillaméretben is megmutatkozott: afantáziások esetében ez egyáltalán nem változott a gyakorlat hatására a nyugalmi állapothoz képest. Sőt, a kutatóknak a nem afantáziás résztvevők esetén is sikerült egy kontinuumot azonosítani. Minél élénkebbnek értékelte valaki a fejében megjelenő mentális képeket, annál inkább kitágult a pupillája. 

#3. Reagál a metaforákra, még ha közhelyesek is

Kiskorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy amikor írunk (vagy beszélünk), érdemes elkerülni a veretes közmondásokat, az agyonhasznált metaforákat, vagy az unalomig ismételt lózungokat. Egy decemberben publikált vizsgálat szerint azonban lehet, hogy tévedésben vagyunk, és a közhelyek sokkal hasznosabbak, mint gondolnánk (nem véletlenül maradtak fenn). A Princeton Egyetem munkatársai a legmodernebb technika segítségével mérték a pupillaméret másodpercek törtrésze alatt bekövetkező változásait, hogy megtudják, mikor figyelnek jobban az olvasók egy mondatra.

Minden kijelentésnek három változatát készítették el. Az első egy hagyományos metaforát tartalmazott (például „kicsúsztak a dolgok a kezéből”), a második egy szó szerinti megfogalmazást (például „elvesztette a kontrollt”), a harmadik pedig egy olyan leírást, amelyben ugyanezek a kulcsszavak más kontextusban szerepeltek (például „kicsúszott a kezéből a telefon”). Miután résztvevők különböző csoportjai elolvasták az egyes változatokat, úgy ítélték meg, hogy a metaforikus mondatok közvetítik a leggazdagabb jelentést annak ellenére, hogy nem nyújtanak több információt, mint a szó szerinti megfogalmazás. 

Az is kiderült, hogy a metaforák olvasása közben tágult ki leginkább az emberek pupillája: ez azt jelzi, hogy a szimpatikus idegrendszerük fokozott aktivitást mutatott, tehát az inger jobban felkeltette a figyelmüket, érdeklődésüket.

A metaforák, még ha néha unjuk is őket, nem véletlenül fordulnak elő ennyire gyakran a hétköznapi szóhasználatban is: egyrészt jelentést sűrítenek, tehát gazdaságosak, másrészt segítenek a fizikai világban megalapozni elvont fogalmakat.

#4. Segít eligazodni a társas világban

Pár hónappal ezelőtt ritka leleményes kísérlettel álltak elő a Yale Egyetem pszichológusai. A résztvevőknek két férfi és két nő igazolványképét villantották fel, a fotók a másodperc törtrészéig voltak láthatók. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy amint észlelik a képet, nyomjanak le egy billentyűt. Igen ám, de volt egy változó (a bemutatás hosszán kívül), amit folyamatosan variáltak a kutatók. 

Egyes esetekben a fotón szereplő személyek pupillájára egy fekete színnel kitöltött kört helyeztek, amelynek a méretét váltogatták. További csavar volt a történetben, hogy ezt a fekete kört néha a személyek szája mellé helyezték el, mintha anyajegy lenne, néha pedig a ruhájukra, mintha gomb volna. Így össze tudták hasonlítani azt, hogy maga a fekete kör lehet-e kiugró inger, vagy annak van inkább jelentősége, hogy a pupillát emeli ki. 

Az eredmények szerint pontosan ez utóbbiról van szó.

A résztvevők gyorsabban észlelték azokat a fotókat, amelyeken a nagy (vagy éppen a kicsi) fekete kör ráerősített a pupillára, de ez nem volt így azokban az esetekben, amikor a fekete kör gombként, vagy anyajegyként jelent meg

– holott utóbbi esetén a bőr halványabb színe miatt vizuálisan még inkább kitűnt az inger. Ami még nagyon érdekes, hogy a hangsúlyosabb pupillák úgy hatottak az emberekre, hogy annak nem is voltak a tudatában: hatvanból mindössze ketten véltek észrevenni valamilyen változást az igazolványképen szereplők szemében, de nem voltak képesek pontosan megállapítani, mi lehetett az.

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a pupillatágulás vizuálisan kivételesen finom jelzés. Evolúciósan rá vagyunk hangolva, hogy hamar észrevegyük, ha valakinek megváltozik a tekintete. A tág pupillák jelezhetnek (szexuális) érdeklődést, amit viszonoznunk vagy hárítanunk fogunk, de potenciális veszélyre is utalhatnak, arra, hogy a másik épp készül megtámadni minket. 

#5. Igen, a vonzalomhoz is van köze

Már 1975 óta tudjuk, hogy a pupillák méretének köze van ahhoz, milyennek észlelünk másokat. A maga korában mérföldkőnek számító vizsgálatban nőkről készült képeket mutattak férfiaknak. A fotókon szereplő nők pupillaméretét variálták a tudósok, de ez a részlet a férfi résztvevőknek nem igazán tűnt fel. A nagyobb pupillájú nőket mégis „puhábbnak”, „csinosabbnak”, hagyományos értelemben „nőiesebbnek” látták, míg a kisebb pupillájúakat „hidegebbnek”, „önzőbbnek” és „keményebbnek” írták le. Ezeket az eredményeket később többször megismételték. De mi a helyzet fordítva?

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Annyit tudunk, hogy azok a heteroszexuális nők, akik saját bevallásuk szerint a „kedves pasikhoz” vonzódnak, a közepes méretű pupillákat preferálták a vizsgálatokban, míg azok, akik hajlamosak a „rosszfiúktól” elcsábulni, a tág pupillákat észlelték vonzóbbnak.

Egyébként amikor olyasvalakire néznek a nők, akit szexuálisan stimulálónak találnak, a pupillájuk kitágul, különösen a menstruációs ciklusuk legtermékenyebb szakaszában.

A tudósok kiderítették továbbá, hogy a nők többségének pupillája nagyobb lesz, amikor kisbabát, cuki állatokat, vagy esztétikus dolgokat látnak. Az emberek pedig nemtől függetlenül jobban megbíznak azokban a virtuális partnerekben egy számítógépes játék során, akiknek tágabb a pupillája. Tehát egyáltalán nem mindegy, mit olvasunk ki egymás tekintetéből. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / knape