A mindennapokban a bőrünk látja kárát az örökös kapkodásnak és rohanásnak. Könnyen lehet, hogy egyszer csak az előszoba padlóján találjuk magunkat lehorzsolt könyökkel, mert sietve próbáltuk arrébb tenni a szárítót, miközben fél szemmel a laptopunkat figyeltük. Hány karcolás, heg és lila folt után ismerjük fel, hogy jobban kellene vigyáznunk magunkra?
Év végén mindenki pörög, mintha a karácsony egy teljesítményverseny lenne. Pedig épp ilyenkor lenne a legnagyobb szükségünk arra, hogy megálljunk, kifújjuk magunkat, és végre a saját tempónkhoz igazodjunk. Nem kell mindenhol ott lenni, nem kell mindent megcsinálni. Néha a legbátrabb döntés a lelassulás és a tökéletesség elengedése.
Nem kell sietni, nyuszikám – Ez lett az öngondoskodásom alapmondata. Az utóbbi időben próbálok valamit, ami sokáig teljesen idegen volt tőlem: időt adni magamnak. Nem multitaskingolni, nem mérgezett egérként rohangálni, nem hajnalban kelni, hogy „még ez is beleférjen a napba”. Hanem szüttyögni. Tudatosan. Ráérősen. Emberi ritmusban.
Te is érzed, hogy egyre nehezebb nyitni mások irányába, hogy mindenki egyre inkább csak magával törődik?
A nagy rohanásban nemhogy élethez, levegőhöz sem jutunk!
Neked milyen jól bevált technikáid vannak, ha toporzékol a gyereked?
Le az éjjel-nappal takarítással, és éjszakákon át tartó főzéssel!
Valaki mutassa már be egymásnak az álmot és a valóságot! Mert nagyon úgy tűnik, hogy még nincsenek beszélőviszonyban.
Zsófi nagyon igyekszik zsonglőrködni a mindennapos feladataival, ám az ő szervezőkészségével ez szinte lehetetlen kihívás. (Vigyázat! A cikk öniróniát is tartalmaz!)
„A tánc az elvárások elengedéséről szól: puccos edzőruha, drága edzőcipő, izzadságelvezető alsónemű, fejpánt, szívritmusmérős óra, táncos pörgős szoknya... ugyan már!" Ez az, Zsófi, prédikálj!
Glow
Lagom
Glow
Lagom