–

Szlogenekkel kipárnázva

„A testem én vagyok. Vállald önmagad! Érzed jól magad a testedben!" – csak néhány szlogen azok közül, melyekkel a gyártók, a közéleti személyiségek, a magazinok és sokan mások a testszégyenítés, vagyis a bodyshaming ellen harcolnak. Ez mind csodálatosan hangzik. De a fenti vita kapcsán az jutott eszembe, hogy már bocsánat, de az miért nem opció, ha néha, de tényleg csak néha (mert az ember nem akarja megbetegíteni saját magát), urambocsá’, nem vagyok elégedett a testemmel?

Félreértés ne essék: legyetek elégedettek a sajátotokkal! Minden test szép; a telt, a szülés előtti, a szülés utáni, a fiatal, az idős, a fehér bőrű, a sötét bőrű, a bármilyen bőrű, még James Cameron kék avatarjai is. És a vékony is. (El sem hinnétek, hányszor szégyenítik meg a természetesen karcsúakat is, akik hiába magyarázzák, hogy nem fogyókúráznak, nem koplalnak, nem kergetnek valami eszement vágyképet a soványságról, egyszerűen csak nem tudnak hízni, és ez nem olyasmi, amiért irigyelni kell őket.) Ünnepelje a testét minden nő és férfi, a nap huszonnégy órájában, az év minden napján (igaz, főnökasszony?). De tényleg.

Viszont engedtessék meg az is, hogy ez mégse feltétlenül így legyen.

Mert az, hogy a testem úgy jó, ahogy van, evidencia. Nem képezi cicaharc tárgyát, és nem is hagyom, hogy azzá degradálják.

Nekem speciel addig, amíg nem olvastam a két hölgy vitájáról, eszembe se jutott, hogy éppen most bajom kellene legyen a testemmel. És valójában ez itt a legnagyobb probléma.

Az, hogy egy ilyen vita kirobban, megtölti az internetet, felkerül a közösségi oldalakra, az emberek állást foglalnak vele kapcsolatban, összekapnak, érvelnek vagy szimplán ítélkeznek, feltételezi, hogy okom van azt gondolni, hogy a testem, legyen bár teltebb vagy vékonyabb, de az biztos, hogy nem tökéletes. Hiszen lám, mindkét oldal álláspontjában van valami (a részigazságokat pufogtatók könnyen félrevezetik az embert), elég hangosan és határozottan képviselik azokat, sokan állnak melléjük, ergo a női test megint központi téma lesz, és ezzel együtt újra céltáblává válik.

Szeretnék nem Sarka Kata és Nótár Ilona apropóján beszélgetni erről az egészről. Szeretném, ha két nő, két ember nem mondhatna olyasmit egymásnak, hogy: „Ismerem ezt az állapotot, mert amikor rajtam is volt felesleg, ettől frusztrálva éreztem magam.” Vagy akár: „A modell-lét nem épp az egészséges életmódjáról híres. Valamint a súlyos, és a testre nagyon káros vízmegvonó, végsőkig hajszolt fitneszversenyek világa sem épp pozitív perspektíva a fiataloknak.”

És nagyon, de nagyon szeretném, hogy ne állítsák egymás, és ezen keresztül az én, a te és a többi nő testét pellengérre,

ne adjanak okot háborúskodásra a teltek és a soványak között, ne érjék el, hogy egy bármilyen testalkatú nő megkérdőjelezze, hogy rendben van-e a teste.

Ha valamit problémaként vetsz fel, és akként kezdesz vitatkozni róla, problémává is válik, miközben teljesen egyértelműnek kellene lennie (jó, tudom, de most nem a szélsőséges helyzetekről beszélek, amelyekben sajnos nagyon nem az).

Igenis, hadd lehessek néha elégedetlen a testemmel, aztán elégedett, aztán megint elégedetlen, ne tűzzön a zászlójára senki, aki ebből – elnézést, de ez is szorosan az ügyhöz tartozik – kattintásokat és lájkokat csinál!

Könyörgök, hadd érezzem kerek (vagy sovány) egésznek magam, hiszen nem csupán az ember, de a test is jóval több annál, hogy pusztán esztétikai szempontból szemléljük. Nem pár kiló plusz vagy mínusz teszi értéktelenné, de értékessé sem pusztán ezek, hanem az, hogy nap mint nap becsülettel szolgál bennünket, lehetővé teszi, hogy elérjük a vágyainkat és a céljainkat, esetleg gyermekünk születhessen általa (vagy nem), és még ezer dolog.

Szóval lenne nekem is egy nagyon rövid nyílt levelem amely így hangzik:

Nem kizárólag egy test vagyok, egyikünk sem az. Szellemi és érzelmi lény vagyok, történetesen ezzel a fizikummal megáldva, amit szeretnék természetesnek venni, és nem azt hallgatni állandóan, hogy szégyellnem kellene-e vagy büszkének lenni rá. Van, hozzám tartozik, velem él, a részem. És tiszteletet érdemel.

Kalapos Éva Veronika

 Kiemelt kép: YouTube