A hajléktalan embereknek is lehessen jövőjük – Fialla Marianna, a SzuperWMN civil kategóriájának győztese

–

Partnerségben

Fialla Marianna tanár végzettségű szociális munkás. Egy véletlenen múlt, hogy a 90-es évek elején megismerkedett a Menhely Alapítvánnyal, ahova a Munkaügyi Központ közvetítette ki. Amikor ellátogatott a szervezethez, egészen más légkör fogadta, mint amit az iskolák akkoriban tapasztalható zárt világában megszokott. Leültették, kávéval kínálták, beszélgettek vele. „Megéreztem, hogy akik itt dolgoznak, tisztelik azokat, akikkel együtt dolgoznak. Ezért maradtam” – emlékezett vissza a kezdetekre a SzuperWMN-gálán. 

Azóta is, immár harminc éve segíti fáradhatatlanul a hajléktalan emberek otthonhoz jutását a Menhely Alapítvánnyal.

Ügyfelei sokszor súlyosan traumatizált állapotban kerülnek kapcsolatba vele, ő pedig végtelen türelemmel és figyelemmel dolgozik azon, hogy ezek az emberek visszaszerezzék a méltóságukat, és ismét talpra álljanak.

A közös munka egyik kulcsszava továbbra is a „partnerség” – Marianna abban támogatja a hozzá fordulókat, hogy a saját céljaikat érhessék el. 

Kezükbe venni a sorsukat

„A hajléktalanság kapcsán sokunk fejében utcán fekvő, rossz állapotban lévő emberek képe jelenik meg, holott ennél szélesebb spektrumról van szó. Sokan élnek egyedülállók, családok otthon nélkül, és kevés a lehetőségük a kijutásra” – hívja fel a figyelmet Fialla Marianna, és hangsúlyozza: Magyarországon jelenleg hosszú távú hajléktalanság van, ugyanakkor ez egy ember életében – ha sajnos bekövetkezik – mindenképpen átmeneti állapot kell hogy legyen. Ezért jelenleg egy lakhatási csoportban dolgozik, és segíti az ügyfeleiket felkészülni arra, hogy jól fizető munkájuk legyen, és kivehessenek, majd fenn is tarthassanak egy albérletet. 

Marianna szerint fontos, hogy a hozzájuk fordulók meglássák a lehetőségeiket, felismerjék a korlátaikat, és támogatással, de vegyék kezükbe a sorsukat – hiszen, ahogy vallja, így lesz igazán tartós az eredmény. „Erre azért van szükség, mert jelen körülmények között nincs nagyon segítség. Az egész intézményrendszerben nincsen segítség. Nekem is kevés eszközöm van arra, hogy ők jobb helyzetbe kerüljenek, éppen ezért csak ők tudják megoldani a helyzetüket. Nagyon sok erőfeszítést, küzdelmet látok tőlük” – mondta a díjátadón. 

És mit jelent számára a bátorság? 

Szerinte bátorság kell ahhoz, hogy valaki képes legyen felébredni az apátiából. Ő pedig azért dolgozik, hogy segítsen az ügyfeleinek újra kialakítani egy jövőképet. „Mert ha nincs jövőkép, csak fásultság, akkor az ember élete elfogy. Elfogy az utcán, a tömegszállásokon, elfogy egyedül, a családja nélkül”

– válaszolta D. Tóth András kérdésére. 

Többet kellene beszélni a szociális szféráról

A SzuperWMN civil fődíjának több rétege van Marianna számára. Amikor tudomást szerzett a jelölésről, nagyon örült, és jólesett neki a kollégái bizalma. Az is fontos volt neki, hogy nőként kapta ezt a jelölést, hiszen saját magán is megtapasztalta a női léthez szorosabban kapcsolódó nehézségeket, köztük az imposztorszindrómát, amelyről D. Tóth Kriszta is beszélt az ünnepségen. De ami ennél is lényegesebb volt számára, hogy szociális szakmában dolgozóként szerepelt a jelöltek között. „A szociális terület mostohagyerek ma Magyarországon, általában kevés szó esik erről az ágazatról, pedig nagyon fontos lenne beszélni róla” – emelte ki. 

A bicskei gyermekotthonban történt bűncselekmények és a kegyelmi botrány viszont az elmúlt hetekben ráirányította a figyelmet a gyerekvédelem és a szociális terület rendszerszintű problémáira. „Nálunk jelennek meg azok a fiatalok, akikről nem tud gondoskodni az állam. Nagyon felülreprezentáltak a hajléktalanok között” – osztotta meg a tapasztalatát. 

Megszakítani az ördögi kört

„Aki állami gondozásból került ki, annak sokkal kevésbé vannak személyes kapcsolatai, nincsen tapasztalata az önálló életről, és nagyon nagy az esélye annak, hogy masszívan hajléktalan marad” – magyarázza Marianna, amikor a díjátadó utáni napokban felhívom, és egy történetet is elmesél. 

Aznap járt nála egy huszonéves fiatal pár, a nő állami gondozott volt, és élt már utcán, lépcsőházban, családos szállón is az első gyerekével, a mostani párjával pedig ismerősöknél laknak, és újból terhes. „Nagyon jó, hogy kért segítséget, és nagyon szurkolok, hogy meg tudjuk szakítani a hajléktalanság ördögi körét.

Hiába van nehéz helyzetben, láttam rajta, mennyire bizakodó. Emberek rengeteget tesznek azért, hogy ne legyenek hajléktalanok, és az akaraterejük engem is inspirál”

– mondja a 2023-as SzuperWMN civil kategóriájának győztese, Fialla Marianna.

Képek: Chripkó Lili / WMN

Milanovich Domi