Ziccer, mondhatjuk. Szegeden járva nyilván borítékolható a válasz, ha az ember ízemlékekről érdeklődik a helyi csapat két sztárjától, akik nem itt születtek ugyan, de talán pont emiatt még egyértelműbben kapcsolnak össze bizonyos ízeket a várossal. Halászlé és téliszalámi – elég alacsony szorzóval adták, na.

A kézilabda-rajongók tudják, hogy jelenleg mindkét játékos sérült. (Esküszöm, nincs ok-okozati összefüggés a popfilteres szereplés és a balszerencse közt!) Bánhidi gyötrelmes sérülés- és betegségsorozatot tud maga mögött, ami újdonság a számára, épp ezért hatványozottan nehéz lelkileg megküzdenie vele. Mikler szerencsére régóta nem volt sérült, most viszont operáció után regenerálódik.

A két élsportoló nyíltan beszélt arról, mi lehet a tanulsága egy-egy sérülésnek, megéri-e szuperhőst játszani, van-e, hogy olyan erős a fájdalom, hogy felmerül a kérdés: megéri ez egyáltalán?

Mikler Roland a válogatottban is alapember, olyannyira, hogy egyelőre nemigen látni, ki léphet majd a jelenleg 38 éves kézilabdázó helyébe, ha egyszer eljön a kétségkívül közelítő visszavonulás. Bánhidi saját bevallása szerint fizikailag pont ennyinek érzi magát, de azon dolgozik, hogy heteken belül újra 27 legyen, és ismét csapatkapitányként segíthesse a Pick Szegedet.

Apropó, kapitányság: míg a válogatottban Mikler Rolandé ez a szerep, a klubcsapatában nem feltétlenül érezte ezt sajátjának – de vajon miért nem? És mit tud tenni a csapatkapitány a többiekért a pályán egy olyan elképesztően gyors labdajátékban, mint a kézilabda? Hogy képes a saját játékán kívül másokra is figyelni? Mi jelenti a biztos pontot a meccseken?

Nem kerülgetjük a forró kását: a bajnokságban jól megy a Pick Szegednek, a Bajnokok Ligájában nem. Ki mennyire kattog egy-egy vereség után, mennyire keresi a hibát magában (spoiler: néha túlságosan is), és mennyire van köszönőviszonyban a valós teljesítményük azzal, amit belül éreznek a lefújás után? Szétszedik-e egymást a videóelemzés során? Mit tehetnek a szurkolók, hogy kisegítsék a csapatukat egy-egy hullámvölgyből, és mi ad kapaszkodót ilyenkor a játékosoknak?

Végy egy jó kapust, hangzik a futball alaptétele, s nyilván nincs ez másként a kézilabdában sem. A jó kapus fél siker – de mi (vagy ki) segít neki, ha épp valami nem kerek?

Különleges élmény volt ez a felvétel: átsétálni az üres arénán a tökéletes csendben, figyelni a videóelemzésre gyülekező csapatot, másnap pedig az edzést, amely két vendéglátóm esetében ezúttal a konditermet és a regenerációt jelentette.

Emellett pedig véghez vittem egy fontos küldetést is.

Ugyanis tizenöt éves újságírói pályám során még sohasem találkoztam Bánhidi Bencénél titokzatosabb emberrel: gyakorlatilag semmit, de semmit sem lehet tudni róla a kézilabdán kívül.

Bár saját bevallása szerint nincs is más az életében, csak a családja és a sport, azért az adás végére kiderül néhány dolog arról, hogyan kell elképzelni, amikor csapattársával és barátjával, Bodó Richárddal horgászni mennek, vagy hogy például melyik futballcsapatnak szurkol. 

Bánhidi jó barátját, a Popfilter-hallgatók számára is jól ismert Diazt is felhívtam, hogy meséljen kicsit Bencéről, ő pedig felidézte, mi történt, amikor egyszer megpróbált végigcsinálni egy edzést a Pick Szeged csapatával. Mikler gyorsan hozzátette az adásban: amikor a Kemény-féle vízilabda-válogatottal játszottak gálameccset már jóval a pólósok visszavonulása után, nekik már a bemelegítésnél magasra szaladt a szemöldökük és a pulzusszámuk…

Szóval ami kívülről, akár a fotelból olyan könnyűnek és egyértelműnek tűnik, az a pályán nagyon nem az. Épp ezért fontos, kire figyel, kinek a véleményére ad egy játékos, és hogyan tanulja meg elválasztani az építő kritikát a fikázástól.

Mikler Roland rutinos interjúalany – olykor túlságosan is az, ami okozott is némi derültséget –, és könnyebben is nyílik meg, így aztán most is hallunk jó pár sztorit tőle gyerekkori motorozásról, arról, mennyire volt ügyes mezőnyjátékos futballistaként, vagy hogy mit csinál, amikor nincs védenivalója a meccsen. (Itt azért közbeszúrnám: nem kell a fiúk minden szavát komolyan venni…)

Ja, és még egy biztos pont az életükben: imádnak enni. Állításuk szerint viszont már attól is híztak két kilót, hogy ennyit beszélgettünk kajákról. Ez persze csak vicc (másnap lecsekkoltam edzésen, hogy bármennyi téliszalámit ehetnek, simán ledolgozzák), az viszont nagyon is komoly, hogy a gasztronómia mindkettejüknek a szíve csücske. 

Íme, a Popfilter on tour Szeged: gyertek, lessetek be velünk az arénába, nézzétek meg, milyen, amikor egy lélek sincs a meccsek alatt zúgó lelátókon, és nézzetek be a klub konditermébe, ahol épp a következő bajnokira készül a csapat.

A Popfilter további epizódjait itt találod: 

Csepelyi Adrienn